200741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi- és/vagy halogén-helyettesítőt tartalmazó toluol-származékok előállítására

HU 200741 B megvalósításai során réz(II)-s6 katalizátorként kristályos réz-szulfátot alkalmazunk. A benzolgyű­rűn bróm-helyettesítőt tartalmazó (I) általános képletű toluol-származékok előállításakor a nátri­­um-nitrit beadagolását követően utókeverést alkal­mazunk, a reakdóelegyet lehűtjük, majd a nyerster­méket ülepítéssel elválasztjuk a vizes fázistól. A hidroxi- helyettesítőt tartalmazó (I) általános képletű toluol-származékok előállítása során a (II) általános képletű amino-helyettesít őt tartalmazó toluol-származékokat 40 °C alatti hőmérsékleten vizes kénsavban diazotáljuk ekvivalens mennyiségű nátrium-nitrit vizes oldatának adagolásával. Az elfőzéshez extrahálószerként benzolt vagy toluolt használunk. Az elfőzés hőmérsékletét a két­fázisú reakdóelegy forráspontja határozza meg. Ez benzol alkalmazása esetén 65-75 °C, toluolnál pe­dig 85-95 *C. A felszabaduló reakdóhőt a reakdóelegy reflu­­xáltatásával vonjuk eL A reakció végét a nitro­géngáz fejlődésének megszűnése jelzi Ekkor a re­akdóelegyet lehűtjük, a fázisokat elválasztjuk és a nyersterméket a benzol, illetve toluol ledesztillálá­­sával nyerjük. A regenerált oldószert újra felhasz­náljuk. A vizes fázist meglúgosítjuk, amikoris réz(II)-hidroxid válik ki, amelyet újabb reakdó ka­talizátoraként értékesíthetünk. A találmány szerint előállítási eljárás előnye, hogy az eddig ismert eljárások hátrányait kiküszö­bölve, lehetőséget teremt az (I) általános képletű hidroxi- és/vagy halogén-helyettesítőt tartalmazó toluol-származékok gazdaságos és biztonságos, ipari méretekben történő előállítására. A reakció­lépések egy berendezésben, ugyanazon reakdóe­­legyben a benzolgyűrűn bróm-helyettesítőt tartal­mazó toluol-származékok esetén egy műveled lé­pésben végrehajthatók, így a diazónium-vegyületek kezelése biztonságos. A nyerstermék egyszerű mű­veleti lépésekkel (ülepítés, az oldószer lehajtása) kinyerhető a reakdóelegyből. Az alkalmazott réz(II)-kalalizátor, szemben az aromás halogén­származékok Sandmeyer reakcióval történő előál­lítására ezideig használt réz(I)-katalizátorral, egy­szerűsíti az előállítást, hiszen a réz(I)-katalizátort külön lépésben, a felhasználást megelőzően frissen kell elkészíteni A találmány szerinti előállítási eljárással magas kitermeléssel, jó minőségű terméket kapunk. A találmány szerinti eljárást - az oltalmi igé­nyünk korlátozása nélkül - az alábbi kiviteli példák­kal szemléltetjük. 1. példa l-(trifluor-metil)-3-hidroxi-benzol előállítása 1626 g 99 t%-os tisztaságú (10 mól) l-(trifluor­­metil)-3-amino-benzoIból 4,1 kg (40 mól) konc. kénsav és 10,5 kg víz felhasználásával vizes kénsavas oldatot készítünk. 710 g (10,2 mól) nátrium-nitritet feloldunk 1600 g vízben és az oldatot keverés köz­ben, 20-25 °C közötti hőmérsékleten 1 óra alatt az l-(trifluor-metil)-3-amino-benzolt tartalmazó ol­dathoz adagoljuk. 1 órás utókeverés követően a nátrium-nitrit feleslegét 16 g (0,27 mól) karbamid hozzáadásával hatástalanítjuk. A reakdó eredmé­3 nyeként Világos sárga színű diazónium-só oldatot kapunk, amelyhez hozzáadunk 325 g (13 “ól) kris­tályos réz(II)-szulfátot és 83 kg benzolt. A reakdó­elegyet keverés közben felfütjük, amikoris kb. 50 °C-on megindul a nitrogéngáz fejlődése, és 65 °C- on az elegy forrni kezd. A reakdót forrásponton hajtjuk végre, miközben a felszabaduló reakdóhőt az elegy refluxáltatásával visszük el A refluxáltatás kezdetétől számított 9-10 óra elteltével a reakció végét a nitrogéngáz képződésének megszűnése jel­zi Ekkor a reakdóelegyet szobahőfokra hűtjük és az alsó, kék színű vizes fázist ülepítéssel elválasztjuk a felső, piros színű benzolos fázistól A szerves fázist 500 g vízzel mossuk és a benzolt ledesztillál­juk. (A regenerált benzolt újabb reakció extraháló­szereként ismételten felhasználjuk.) Nyerstermékként 1900 g, sötétpiros folyadékot kapunk, amelyet desztillálóval tisztítunk. A desz­­tilládó során a főpárlat 0,7 kPa nyomáson, 65 °C-os fejhőmérsékletnél jön le. A tisztítás eredményeként 1410 g, 96 t%-os tisztaságú l-(trifluor-metil)-3-hid­­roxi-benzolt kapunk, ami a kiindulási l-(trifluor­­metil)-3-amino-benzolra számolva 84%-os moláris hozamot jelent. 2. példa l-(trifluor-metil)-2-hidroxi-benzol előállítása 200 g 99 t%-os tisztaságú (1,23 mól) l-(trifluor­­metil)-2-amino-benzolból 500 ml (9,0 mól) konc. kénsav és 1000 ml víz felhasználásával vizes kánsa­vas oldatot készítünk. 88,0 g (1,27 mól) nátrium-nit­ritet feloldunk 200 ml vízben és az oldatot keverés közben, 20-25 °C közötti hőmérsékleten 13 óra alatt az l-(trifluor-metil)-2-amino-benzolt tartal­mazó oldathoz adagoljuk. 1 órás utókeverést köve­tően az esetleg reagálatlanul maradt nátrium-nitri­tet 1 g karbamid hozzáadásával hatástalanítjuk. A reakdó eredményeként sárga színű diazónium-só oldatot kapunk, amelyhez hozzáadunk 40 g (0,16 mól) kristályos réz(H)-szulfátot és 1200 ml toluolt. A reakdóelegyet keverés közben felfütjük, amiko­ris kb. 80 °C-on megindul a nitrogéngáz fejlődése. A reakdót forrásponton hajtjuk végre, miközben a felszabaduló reakdóhőt az elegy refluxáltatásával visszük el. A refluxáltatás kezdetétől számított 2-3 óra elteltével a reakdó végét a nitrogéngáz képző­désének megszűnése jelzi. Ekkor a reakdóelegyet szobahőfokra hűtjük és az alsó, kék színű toluolos fázistól. A szerves fázist 50 ml vízzel mossuk. A toluolos oldatot 2 g szilikonolaj jelenlétében egy 10 elméleti tányérszámú töltött oszlopon, 13 kPa nyomáson végzett rektifikálással választjuk szét. Az l-(trifluor-metil)-2-hidroxi-benzolt tartal­mazó párlatokat, a kristályosodás elkerülése érde­kében, 50 °C-on kondenzáltadul. A főpárlat 89 °C-on jön le. A rektifikálás eredményeként 175 g, 99 t%-os tisztaságú l-(trifluor-metil)-2-hidroxi­­benzolt kapunk, ami a kiindulási l-(trifluor-metil)- 2-amino-benzolra számolva 87%-os moláris hoza­mot jelent. 3. példa l-(trifluor-metil)-4-hidroxi-benzol előállítása 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom