200693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pikkelysömör kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására

Cmax értkde a következők: 7 HU 200693B S Cmax (mikrogramm/ml) csoport I.V. P.O. A 0,44±0,14 0,53±0,11 B 1,17±0,49 1,37±0,58 C l,06t0,03 1,57+0,81 D 2,28+0,31 3,14±0,73 E 4,71±0,79 10,40±3,47 1,0-5,0 mg/kg intravénás dózis esetén a teljes test kiválasztóképesség-érték mintegy 1900 mg/perc/70 kg volt. 7,5 mg/kg dózisnál az átlagos kiválasztőké­­pességi érték 1200 mg/perc/70 értékre csökkent. A vizsgált betegek száma azonban kicsi volt, így ezt a dózistól függó kinetikát a magasabb dózisoknál több beteg esetén meg kell vizsgálni Az AZT vese kiválasztásának értékét körülbelül 500 mlg/perc-nek találtuk. Az AZT 5’-glükuronidját találtuk a leggyakoribb metabolitnak a plazmában és a vizeletben. Ennek az inaktív metabolitnak a plazma szintje körülbelül 2-3-szor magasabb volt, mint a megfelelő AZT-szinL A GAZT gyorsan kiürült a plaz­mából, a felezési ideje körülbelül 1 óra volt. Intravé­nás adagolás esetén a dózisonak mintegy 25/-a válto­­zatlanul AZT fámájában és a 60%-a GAZT formájá­ban ürült Id a vizeletben. Orális adagolás esetén minden dózisánál a bioló­giai hozzáférhetőség mintegy60-70%-os volt. A nem teljes biológiai hozzáférhetőség valószínűleg inkább a leadó metabolizmusnak a következménye, mint a csökkent abszorpciónak. Hosszantartó intravénás és orális adagolás után hatóanyag vagy metabolit felhal­mozódás nem volt megfigyelhető. 3. példa I Fázisvizsgálat I fázisvizsgálatot végeztünk embereken a bizton­ság és a darmakokinetikai kiértékelésére 29 AIDS-es és AIDS-szel kapcsolatos komplex betegségben, il­letve HTLV-in/LAV virénában szenvedő betegen a 2. példában ismertetett adagolási rendszer szerint. A kezdeti 6 hetes adagolási periódust különböző hosszúságú megfigyelési periódus követte. A legtöbb beteget ezután hosszú ideig tartó terápiában részesí­tettük, ha komoly kedvezőtlen megfigyeléseket nem tapasztaltunk. Adatokat kaptunk legalább 6 hónapos kezelésekre, négy beteget több, mint 1 évig (14 hóna­­pig) kezeltünk. Nyolc beteg esetén fejfájás volt meg­figyelhető. Három beteg enyhe zavartságot vagy szo­rongást figyelt meg. Egy esetben ez egy lázas időszak alatt következett be. Egy betegnél múló erythemato­us jelent meg hirtelen, egy beteg pedig általános pru­­ruitisről számolt be. A kísérlet kezdete óta eltelt 1 évben négy haláleset fordult elő. Egy betegnek agresszín gasztrointesztiná­­lis Kaposi szarkómája kezdődött t kivontuk a kísér­letből három hét után, hogy citotixikus terápiát kap­jon. A halál 5 hónappal később következett be. Egy beteg elterjedt kriptokokcémiában halt meg 2 hónap­pal azután, hogy a kísérletből anémia miatt eltávolí­tottuk. A harmadik saját akaratából abbahagyta. A ne gyedik betegnek a dózisát jelentősen csökkenteni kel­lett, miután a kezelés negyedik hónapjában hemato­­lógikus toxieitás lépett fel, ős a nyolcadik hónapban tüdőgyulladásban meghalt. A legtöbb laboratóriumi elváltozás a vérképpel volt kapcsolatos. Bár mindegyik betegnek valame­lyest csökkent a hemoglobinszintje a hatodik hétre, ez a változás nem volt arányos a kezdeti dózissal. A 28 beteg közül, akik 4 óránként 500 mg-nál nagyobb dózist kaptak orálisan, húsznál anémia fejlődött ki, ami sem a dózis csökkentését, sem a kezelés idősza­kos megszakítását nem kívánta. Az anémia reverzibi­lis volt a legtöbb betegnél, amikor a hatóanyagot már nem adagoltuk. Csontvelőbiopsziát végeztünk három betegen, ekkor megaloblaszúkus elváltozásokat fi­gyeltünk meg. Ezek közül a betegek közül egynek vé­szes vérszegénysége volt, amelyet B12 terápiával jói tudtunk kezelni. Neutropénia 13 betegnél fordult elő, és ez a dózist meghatározó toxieitásnak tűnt A neit­­ropénia előnyösen változott az AZT dózisának csök­kentésére. öt betegnél átmeneti emelkedés volt a tanszami­­názokban. Egy betegnél ez megegyezett a hepatitisz antigén jelenlétével. Egy másik betegnél hepatitisz volt megfigyelhető pentamidin párhuzamos adagolá­sa mellett Az elektrolitokban vagy a vese vagy szív funkciójában nem volt változás. 4. példa II fázisvizsgálatok 281 AIDS-es, Pneumocystis carinii tüdőgyulla­dásból (PCP) felgyógyult és késői AIDS-szel kapcso­latos komplex tünetekkel (ARC) rendelkező beteget négy hónap várakozási idő után egy 6 hónapig tartó, placeboval kontrollált vizsgálatnak vetettünk alá. A betegek fele AZT-t kapott 250 mg dózisban 4 órán­ként (1,5 g naponta), és a betegek másik fele piacé­ból kapott. Az AZT-t kapott betegek közül soknak csökkenteni kellett a dózisát, illetve meg kellett sza­kítani a kezelését, elsősorban anémia miatt. A vizsgá­lat kezdetén a csoportok összehasonlíthatók voltak különböző változók szempontjából, így a kor, nem, életpálya, testtömeg, átlag Kamofsky pontszám és a betegség súlyossága szempontjából 1986. szeptember 18-ig 17 haláleset történt ezek közül 16 placebot kapott, míg 1 teljes AZT-dózist Ál­talában a halálesetek opportunista fertőzés következ­tében történtek, így például toxoplasmozis, PCP, CMV, cryptocococcis és mycobacteriosis. Az első­sorban az AIDS-es betegek esetén jelzett kiegyensú­lyozatlan halálozási arány miatt az adatokat egy füg­getlen bizottság (DSMB) vizsgálta (1986. szeptem­ber 18-án), és azt javasolta, hogy a vizsgálatot fejez­zük be. A betegek 3,5-7 hónapig kapták a kezelést (átlagosan 4,5 hónapig), amikor a placebócsoportot megszüntettük. A DSMB részére készített előzetes összefoglaló azt mutatta, hogy az AZT-t kapót 145 beteg közül 27 hemoglobinszintje több, mint 25%-kal csökkent, szembena 137 piacéból kapott beteg között előfordu­ló 13-mal. Vérátömlesztése volt szükség az AZT-t kapott betegek körülbelül 25%-ának, míg a placebó­­csoprotban ez egész kevés volt Általában elmondha­tó, hogy a kezelés második hónapja során csökkent a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom