200666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati fehérje előállítására mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermék és hulladék felhasználásával

HU 200666 B A találmány tárgya eljárás állati fehéije előállítá­sára mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermé­kek és hulladék felhasználásával, amely állatok takar­mányozására és humán élelmezésére használható. A szakirodalomból ismert, gazdaságosnak tartott eljárás során egy ciklikus folyamatban rizsszalmából kiindulva, különböző segédanyagokat adagolva a ke­veréken gombát, gilisztát és baromfit állítanak elő (ODAIRA, KEIKICSI, JOSIDA, TORADZSI: p- DZSIGEN kEIDZAIGAKU „A négydimenziós öko­nómia, Tokió, 1979. Tomeisha). Az eljárás lényege, hogy a gombával beoltott rizsszalmán szarvasmarhát tartanak; a keletkező trágyát és elhullott állatokat fű­­részposrai keverik, a keveréken gilisztát tenyészte­nek, amelyet baromfival etetnek fel. A keletkező trá­gyát ismét a körfolyamatba beviszik, illetve gomba­termesztésre használják. A találmány célkitűzése mérsékelt égövi klímához a’kalmazkodoa, gazdaságosan tenyészthető rovarfaj lárvájának szaporítása mezőgazdasági hulladékon, amellyel nagy állati fehérjetartalmú takarmány állít­ható elő egygyomrú állatok részére. A találmány alapja az a felismerés, hogy a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvák fő tömegében szecskázott kukoricaszáron meghatározott adalék­anyagokkal és feltételekkel viszonylag gyorsan és gazdaságosan tenyészthetők, így olcsón állati fehér­jepótló takarmány állítható elő. A találmány eljárás állati eredetű fehérje előállítá­sára mezőgazdasági vagy élelmiszeripari mellékter­mék vagy hulladék felhasználásával Nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) rovarokat törzstenyészetben és termelőfolyamatban egymástól elkülönítve tenyésztünk, a törzstenyészetben és ter­melőfolyamatbán az imágók tojásrakását búzakorpa alapú, a lárvanevelést főtömegében szecskázott ku­­koricaszár alapú táptalajon 14-18 *C közötti, előnyö­sen 22-23 *C hőmérsékleten legfeljebb napi 8 óra 4- 16 lux/m2 megvilágítás erősség mellett heti 60-80 ml víz/kg táptalaj adagolt vízmennyiség jelenlétében vé­gezzük, a kifejlett fehéijedús lárvák tenyésztését a termelőfolyamaiban az első bábozódó egyedeknek a táptalaj felületén való megjelenésekor megszakítjuk, a lárvákat a táptalajtól rostálással vagy fluidizálással elkülönítjük, míg a törzstenyészetben a bábozódás után kapott nagy tojásrakó képességű imágókat a ter­melőfolyamatban használjuk fel. Az imágókat a to­jásrakáshoz 8-12 cm vastagságú búzakorpa táptalaj­ra 300-500 db/m2 mennyiségben telepítjük. A tápta­lajt folsav, továbbá élesztő és pollen hígvizes oldatá­ba mártott burgonyqa-, vagy takar­­mányrépaszeletekkel kiegészítjük. A lámnevelés táptalajaként legfeljebb 501%, cél­szerűen 10-30 t% mennyiségben baromfitollat és/vagy szőlőtörkölyt és/vagy penészes silótakar­mányt és/vagy takarmányrépát és/vagy burgonya- és zöldségfélék hulladékát és/vagy napraforgóhéjat és/vagy vágóhídi mellékterméket, továbbá 3-4 cm ré­szecskékre aprított kukoricaszárat összekeverünk, napi 2-8 órás 4-16 lux/m2 erősségű megvilágítás mellett neveljük a táptalajra kihelyezett lárvákat, ahol a táptalaj 20-30 cm rétegvastagságú. A törzsállományt hőszigetelt és fűthető építmény­ben helyezzük el Az elkülönítés csalétekkel történik toj&srakás idején, a törzstenyészet egy részét ún. to-1 jató tálcákra helyezzük át A takarmányból együregű összetett gyomrú álla­toknál általában 10 t%-ot alkalmazunk az állati fehér­je takarmány kiváltására. Baromfiféléknél és vízi szárnyasoknál a broiler indító tápban az állati fehér- - je komponens teljes mértékben a találmány szerinti lárvaanyaggal helyettesíthető, ugyanúgy a nevelőtáp­ban is. Mindkét táp esetében célszerű a nyers-zsírtar­talom, vagyis a táp energiaszintjének növelése. Befe­jező tápokban nem alkalmazzuk a lárva-anyagot To­jótápoknál az állati fehérjék a táp 10 tömeg%-ig ter­jedő arányban lárvaanyggal kicseiélhetők, míg vizi­­számyasoknál a lárvaanyag aránya növelhető. Fel­használható a lárvaanyag állati, gyógyszertári hüllők takarmányozására 1-100 t%-os arányban. A lárvatermelésnél képződő trágya és hulladék ta­lajjavításra, trágyázásra, vagy komposztálásra alkal­mas, így a technológiával a környezetet szennyező anyag nem képződik. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy legfőbb alapanyaga a bőségesen rendelkezésre álló magas cellulóztartalmú kukoricaszár és napraforgószár. Ezek a mezőgazdasági melléktermékek—adott eset­ben élelmiszeripari melléktermékekkel és hulladé­kokkal elkeverve—az ismert eljárásokhoz képest na­gyobb hatékonysággal alakíthatók át fehérje- és ener­giahordozó takarmánnyá, emellett az eljárás a kör­nyezetet is kíméli, mivel káros anyagkibocsátás gya­korlatilag nincsen. Komoly műszaki haladást jelent a mezőgazdaságban a betakarítás utáni kukoricaszár és egyéb csekély értékű mezőgazdasági hulladék hasz­nosítása, mivel ezekből a nagy lisztbogáron kívül nincs olyan egyéb rovarfej, amely képes lenne a fel­sorolt melléktermékeket és hulladékot magas bioló­giai értékű állati takarmánnyá átalakítani és ezáltal az állati fehérjetakarmány egy részét pótolni. A találmány szerinti eljárás során az imágőknak az ovarium fejlődését serkentő anyagot: folsavat, élesz­tőt, vagy peptont tartalmazó répa-, vagy burgonya­kockákat adunk, így a tojásrakás már a bábkelést kö­vető 4-5 napon megindul és az egy nőstény imágóra jutó átlagos lerakott tojásszám megnövekszik. Na­gyobb egyedsűrűség mellett az imágók kevesebb to­jást raknak és több tojás nem kel ki, vagy a tojások egy részét a már kikelt lárvák és még élő bogarak megeszik, vagy a lárvák egyedenkénti tömege csök­ken. A táptalaj vastagságának komoly jelentősége van, a vékonyabb táptalaj kellő nedvesen tartása nehezen oldható meg, a vastagabb táptalajok pedig penésze­­sedésre és megrohadásra hajlamosak. Az optimális hőmérséklet beállítáésa is lényeges, mivel alacso­nyabb hőmérsékleten az életfolyamatok nagyon le­lassulnak, a lárvák keveset táplálkoznak és lassabban fejlődnek, +4 *C alatt az imágók kivételével az egyes fejlődési alakok már károsodnak. Magasabb, 30 *C körüli hőmérsékleten a lárvák motilitása nagyon megnövekszik, nem fejlődnek kellő mértékben és egy részük a táptalaj alsó rétegeiben oxigénhiány követ­keztében elpusztul. A tenyésztés gyorsaságát és eredményességét a kukoricaszár, szalma vagy egyéb cellulóztartalmú anyag aprítottságának mértéke befolyásolja. Megfe­lelő táptalajon a lárvák átlagos tömeggyarapodása az első hónapban 40-50 mg. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom