200607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 23-dezoxi-LL-F28249 jelű vegyületek epoxi-származékai és a hatóanyagként ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 200607 B 2 Az epoxidálást általában -20 és -78 °C közöttinél alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre, a reakció 3-6 óra alatt lejátszódik. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagául szolgáló vegyületek az előzőekben említett LL­­-F28249 jelölésű fermentációs termékek. Ezekből a vegyületekből először az 5- és 23-hidroxilcsoportokon triszubsztituált alkil-szilil-csoporttal származékot ké­pezünk. Előnyös védőcsoport például a terc-butil-di­­metil-szilil-csoport. A reagáltatást úgy végezzük, hogy az LL-F28249 jelölésű vegyületet legalább 2 mólek­vivalens helyettesített szilil-halogeniddel, előnyösen szilil-kloriddal aprotikus oldószerben, például dime­­til-fomiamidban, metilén-kloridban vagy etilén-diklo­­ridban imidazol és/vagy 4-dimetil-amino-piridin jelen­létében reagáltatjuk. A reakció 50-80 °C hőmérsék­leten 2-8 óra alatt játszódik le. Az epoxidálást követően a szililszármazékról a szi­­lilcsoportot savat, például p-toluolszulfonsav-mono­­hidrátot vagy ecetsavat tartalmazó metanolban keverés mellett távolítjuk el. A reakció 0-25 'C, előnyösen 0-10 °C hőmérsékleten 1-8 óra alatt játszódik le. A deszililezést vizes ecetsavban szobahőmérsékleten is végezhetjük. Előnyös, ha a reakció során katalitikus mennyiségű FeCb-t alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során az epoxidálást követően az 5-helyzetű csoportot védő­csoporttal látjuk el. Megfelelő védőcsoportok például a triszubsztituált szililcsoportok, például a terc-butil­­-dimetil-szilil-csoport és a trimetil-szilil-csoport vagy a triszubsztituált szilil-oxi-acetil-csoportok, például a terc-butil-dimetil-szilil-oxi-acetil-csoport. A védő­csoportok azonban nem korlátozódnak az említett cso­portokra, mivel más védőcsoportok is jól alkalmaz­hatók a találmány szerinti eljárásban, ilyen egyéb vé­dőcsoportok például az acil- és helyettesített acil-cso­­port, például az acetil-, trifluor-acetil-, klór-acetil-, triklór-acetil- vagy fenoxi-acetil-csoport. Az előnyös védőcsoportok egyike a terc-butil-di­­metil-szilil-csoport. Ezt a csoportot úgy kapcsoljuk az 5-hidroxil-csoporthoz, hogy a védőcsoport nélküli 5- -hidroxi-C(26,27)-epoxi-LL-F28249-vegyületet terc­­-butil-dimetil-szili 1-kloriddal reagáltatjuk bázis, példá­ul imidazol, piridin, 4-dimetil-amino-piridin vagy tri­­etil-amin jelenlétében aprotikus oldószerben, például metilén-kloridban, toluolban, etil-acetátban, tetrahidro­­furánban vagy etilén-dikloridban. A reakcióelegyet 0- 30 “C hőmérsékleten keverjük, a reakció néhány óra alatt lezajlik, a reakcióidő a hőmérséklettől függ. A reakció lejátszódását általában fordított fázisú nagy­nyomású folyadékkromatográfiás eljárással Whatman Partisii CCS/C8 gyorsanalízis oszlopon követjük nyo­mon. Egy másik előnyös védőcsoport a terc-butil-dime­­til-szilil-oxi-acetil-csoport. Ezt a csoportot úgy kap­csoljuk az 5-hidroxil-csoporthoz, hogy tercier amint, például piridint vagy trietil-amint tartalmazó aprotikus oldószerben, például metilén-kloridban, toluolban, etil-acetátban, tetrahidrofuránban vagy etilén-diklo­ridban lévő védőcsoport nélküli C(26,27)-epoxi-LL­­-F28249-vegyületet a védőcsoport sav-halogenid for­májával reagáltatjuk. A reagáltatást 0-30 "C hőmér­sékleten végezzük, és a reakció lejátszódását nagy­nyomású folyadékkromatográfiás eljárással követjük nyomon. A találmány szerint például úgy járunk el, hogy C(26,27)-epoxi-LL-F28249 vegyületet ekvimoláris mennyiségű vagy enyhe feleslegben lévő triszubszti­tuált szilil-kloriddal reagáltatunk imidazol jelenlétében és katalitikus mennyiségű 4-dimetil-amino-piridin je­lenlétében vagy anélkül. A reagáltatást közömbös ol­dószerben, például metilén-kloridban, etilén-diklo­ridban vagy dimetil-formamidban végezzük 15 és 30 °C közötti hőmérsékleten. A kapott védett epoxi-szár­­mazékot ezután 4-dimetil-amino-piridint tartalmazó piridinben reagáltatjuk 0-(4-metil-fenil)-klór-tioformi­­áttal 25-50 °C hőmérsékleten. A kapott 23-0[(4-metil­­-fenoxi)-tiokarbonil]-származékot az előzőekben leírt módon savval deszililezzük, majd közömbös oldószer­ben, például visszafolyató hűtő alatt forralt toluolban nitrogéngáz atmoszférában tributil-ón-hidriddel és azo-biszizobutironitrillel reagáltatjuk a reakció befeje­ződéséig. A redukált termék a 23-dezoxi-LL-F28249 vegyület monoepoxi-származéka. Az eljárást az 1. reakcióvázlatban mutatjuk be. A találmány szerint előállított vegyületek jelentős aktivitással bírnak mint anthelmintikumok, ektopara­­ziticidek, inszekticidek, akaricidek és nematocidek. Alkalmazhatók a humán- és állatgyógyászatban. Az általában helmintiázisként leírt betegség vagy betegségcsoport annak a következménye, hogy egy gazdaállat parazita férgekkel fertőzött. A helmintiázis elsődleges és súlyos gazdasági probléma háziállatok­nál, így például sertésnél, juhnál, lónál, szarvasmarhá­nál, kecskénél, kutyánál, macskánál és baromfifélék­nél. Az ilyen fertőzést okozó férgek közül a nematódák különféle állatfajokban széleskörűen elterjedt és gyak­ran súlyos fenőzéseket okoznak. A nematódák leggyakrabban előforduló, állati fertőzést okozó nem­zetségei a következők: Haemonchus, Trichostrongylus, Ostertagia, Nematodirus, Cooperia, Ascaris, Bunosto­­mum, Oesophagostomum, Chabertia, Trichuris, Strongylus, Trichonema, Dictyocaulus, Capillaria, He­­terakis, Toxocara, Ascaridia, Oxyuris, Ancylostoma, Uncinaria, Toxascaris és Parascaris. Ezek közül egye­sek, így például a Nematodirus, a Cooperia és a Oe­sophagostomum elsősorban a béltraktust támadják meg, míg mások, így például a Haemonchus és az Ostertagis leggyakrabban a gyomorban jelentkeznek. Megint mások, így például a Dictyocaulus a tüdőben találhatók meg. A szervezet más szöveteiben és szer­veiben azonban más paraziták is előfordulhatnak, így például a szívben, a véredényekben, a bőr alatti és a nyirokszövetekben. A helmintiázisként ismeretes para­zita fertőzés vérszegénységhez, alultápláltsághoz, gyengeséghez, súlyvesztéshez, a béltraktus falainak és más szöveteknek és szerveknek a súlyos károsodásá­hoz vezethet, és kezelés hiánya esetén a fertőzött gaz­daállat pusztulását is okozhatja. Az LL-F28249-23-de­­zoxi-vegyületek találmány szerint előállított származé­kai nem várt módon nagy hatással bírnak ezekkel a parazitákkal szemben. Ezen kívül a találmány szerint előállított vegyületek hatásosak még kutyákban elő­forduló Dirofilariával, rágcsálókban előforduló Nema­­tospiroides, Syphacia és Aspiculuris nemzetségekkel szemben, különféle állatoknál és madaraknál az ízelt­lábú ektoparazitákkal, például kullancsokkal, atkákkal, tetvekkel, bolhákkal, valamint húslegyekkel szemben, juhnál a Lucilia sp. ektoparazitával szemben, szarvas­­marhánál a csípő rovarokkal és a vándorló kétszámyú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom