200601. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-oxoprosztaciklin-származékok ellőállítására

1 HU 200601 B 2 való reakció útján sókká alakíthatjuk. Szilárd szer­vetlen sót például úgy kaphatunk, hogy a PG-savakat sztöchiometrikus mennyiségű bázist tartalmazó vízben oldjuk, majd a vizet lepároljuk vagy vízzel elegyedő oldószer, például alkohol vagy aceton hozzáadása után a vizet eltávolítjuk. Valamely aminsót szokásos módon állíthatunk elő. Ennek során a PG-savat feloldjuk például valamely alkalmas oldószerben, így etanolban, acetonban, aceto­­nitrilben, dietiléterben vagy benzolban és az amint legalább sztöchiometrikus mennyiségben adjuk az oldathoz. Ebben az esetben a sót szokásosan szilárd formában kapjuk vagy szokásos módon elkülönítjük az oldószer lepárlása után. Az OH-csoportok funkcionális módosítását a szak­területen ismert módszerekkel végezzük. Az éter-vé­dőcsoport bevitelére a reakciót dihidropiránnal vitelez­­hetjük ki metilénkloridban, benzolban vagy kloro­formban, valamely katalizátor, így például POCb, p-toluolszulfonsav vagy vízmentes ásványi sav hasz­nálata mellett. A dihidropiránt feleslegben használjuk, előnyösen az elméletileg szükséges mennyiség 2-10- -szeresét alkalmazzuk. A reakció szokásosan 15-30 perc alatt befejeződik 0 °C és 30 °C között hőmér­sékleten. Alkanoil-védőcsoportokat úgy vihetünk be, hogy az (I) általános képletű vegyületet önmagában ismert módon karbonsavszármazékkal, többek között például savkloriddal vagy savanhidriddel reagáltatjuk vala­mely tercier aminbázis, így piridin vagy dimetilamino­­piridin jelenlétében. Valamely funkcionálisan módosított OH-csoport­­nak a felszabadítását (I) általános képletű vegyületek előállítása érdekében önmagában ismert módszerekkel végezzük. így például az éter-védőcsoportok lehasí­­tását valamely szerves sav, többek között például ecetsav vagy propionsav vizes oldatában, vagy vala­mely szervetlen sav, így például hidrogénklorid, vizes oldatában hajtjuk végre. Az oldhatóság növelése ér­dekében előnyösen vízzel elegyedő, közömbös, szer­ves oldószert adunk a reakcióelegyhez. Alkalmas szerves oldószerek például az alkoholok, így a metanol és etanol, valamint az éterek, így a dimetoxietán, dioxán és tetrahidrofúrán. Előnyösen használjuk a tetrahidrofuránt. A lehasítást előnyösen 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az alkanoilcsoportok hidrolízisét például alkáli­fém- vagy alkáliföldfémkarbonátokkal vagy -hidroxi­­dokkal valamely alkoholban vagy vizes alkoholos oldatban végezzük. Alkoholokként alifás alkoholok, például metanol, etanol és butanol, előnyösen metanol, jönnek számításba. Alkálifémkarbonátokként és -hid­­roxidokként a nátrium- és káliumsókat említjük, ame­lyek közül a káliumsók előnyben részesülnek. Alkáliföldfém-karbonátokként és -hidroxidokként alkalmasak például a kalcium-karbonát, kalcium-hid­­roxid és a bárium-karbonát. A reakciót -10 °C és 70 °C közötti hőmérséklettartományban vihetjük vég­be, előnyösen 25 °C-on játszatjuk le. A kiindulási anyagként használt (II) általános kép­letű vegyületeket például, önmagában ismert módon, úgy állítjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű prosztaglandin-F-származékot jóddal reagáltatunk al­­kálifémhidrogénkarbonát vagy alkálifémkarbonát je­lenlétében és így (IV) általános képletnek megfelelő vegyületeket állítunk elő [J. Tömösközi és mtsai.. Tetrahedron Letters, 2627 (1977)]. Ezt követően a szabad hidroxilcsoportokat adott esetben észterezéssel, vagy éterezéssel védjük. A (IV) általános képletű vegyületek átalakítását (II) általános képletű vegyületek előállítása érdekében úgy végezzük, hogy azokat például 1,5-diazabicik­­lo[3,4,0]-5-nonénnel (DBN) vagy 1,5-diazabicik­­lo[5,4,0]-5-undecénnel (DBU) reagáltatjuk közömbös oldószerben, így benzolban, toluolban és tetrahidro­­furánban vagy nátriummetoxiddal metanolban. A hid­­rogénhalogenid lehasítását 0 "C és 120 *C közötti, előnyösen 20 *C-től 60 *C-ig terjedő hőmérséklet­tartományban végezzük. Abban az esetben végül, ha olyan végtermékeket kívánunk előállítani, amelyek szabad hidroxilcsopor­tokat tartalmaznak a prosztán-gyökben, akkor kiin­dulási anyagokként előnyösen olyan vegyületeket használunk, amelyekben a hidroxilcsoportokat át­menetileg éter- vagy alkanoilcsoportokkal védjük, amelyeket azután lehasítunk. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyie­teknek vérnyomáscsökkentő és bronchustágító hatása van. Ezek a vegyületek alkalmasak trombociták agg­­regációjának a megakadályozására is. így tehát az (I) általános képletű prosztaciklinszármazékok értékes hatóanyagai gyógyszerkészítményeknek. Ezen túlme­nően hasonló hatás-spektrumú megfelelő prosztaglan­­dinszármazékokkal összehasonlítva, a találmány sze­rinti eljárással előállítható származékok specifikusabb hatásúak és hatásidejük hosszabb. A PGl2-vel ösz­­szehasonlítva, ezek a vegyületek jóval stabilabbak. A találmány szerinti eljárással előállítható proszta­­glandinok nagyfokú szövetfajlagossága megmutatko­zik a szervek sima izmain, például tengerimalac-csí­­pőbélen vagy nyulak izolált légcsövén végzett kísérleti eredmények tanulmányozásánál, amelyek során jóval kisebb mértékű stimulálás figyelhető meg, mint abban az esetben, ha A, E vagy F típusú természetes prosztaglandinokat adunk be a kísérleti állatoknak. A találmány szerinti prosztaglandin-analógok jel­legzetes prosztaciklin-tulajdonságokkal rendelkeznek, például csökkentik a perifériás artériás és a koronáriás véredények ellenállását, gátolják a trombociták agg­­regációját és oldják a thrombusokat, védik a szív­­izomzatot, csökkentik a szisztémás vérnyomást anél­kül, hogy egyidejűleg csökkentenék a szív teljesít­ményét és a koszorúér átáramlást; lehetővé teszik az agyvérzés gyógyítását, a szívkoszorúér-megbetegedé­sek, a szívkoszorúér-trombózis, szívinfarktus, a peri­fériás artériák megbetegedésének, az atherosclerosis és a trombózis megelőző kezelését és gyógyítását, a központi idegrendszer ischémiás rohamainak megelő­ző kezelését és gyógyítását, a sokk gyógyítását, a bronchusok összehúzódásának a gátlását, gátolják a gyomomedvkiválasztást, védik a gyomor- és bélnyál­kahártyák sejtjeit, biztosítják a máj és a hasnyálmirigy sejtjeinek védelmét; ezenkívül antiallergiás tulajdon­sággal is rendelkeznek, csökkentik a tüdővéredények ellenállását és a tüdőbeni vérnyomást, segítik a vér­áramlást a veséken át, használhatók heparin helyett vagy segédanyagokként használhatók haemodialisis­­nél, biztosítják a vérplazmaellátást, elsősorban a vér­­lemezkeellátást, csökkentik a laboratóriumi vizsgálat­nál jelentkező fájdalmakat, alkalmazhatók a terhesség 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom