200578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás titán-dioxidot tartalmazó optikai film előállítására
3 HU 200578 B 4 fajlagos felülete nagy — Ilyenek például a csillámpalalemezek és az üveggyöngyök — és nem alkalmazhatók olyan tárgyakra, amelyek fajlagos felülete viszonylag kicsi (Ilyenek például az üvegáruk, üvegtáblák, és porcelántárgyak). A 49-3824 számú publikált japán szabadalmi bejelentés szerint például fehér, sárga, vörös, kék és zöld interferenciaszínekben Játszó, gyöngyházfónyű pigmenteket úgy állítanak elő, hogy a hidrolízisből származó terméket csillámpala felületére juttatják, a hidrolízisből származó szabad csapadókrószecskék képződését azonban meggátolják úgy, hogy az összes felszíni felület és a hidrolízis sebessége közötti viszonyt egy meghatározott tartományon belül tartják: nem említik azonban, hogy üvegtárgyon Irizáló filmet állítanak elő. Közük, hogy a hidrolízis terméke hidratált tltán-dioxid, amelyet hőkezeléssel főként anatázból álló titán-dioxiddá alakítanak át. Régóta ismert, hogy valamilyen titánsó vizes oldatának termikus hidrolízise a körülményektől függően vagy rutilból vagy anatázból álló titán-dioxld csapadékot eredményez. A 3 087 827 vagy 3 087 829 számú egyesült államokbeli szabadalmi bejelentések szerint megvalósították titán-dioxld közvetlen lerakódását csillámpala felületére. Ennek során titánsóként a szulfátot alkalmazták, és az így kapott titán-dioxld nyilvánvalóan anatáz volt. E módszer vizsgálata során kitűnt, hogy ha reakcióedényként üvegpoharat alkalmazunk, akkor az edény belső felületén optikai film nem képződik. Egy közleményben (Kogyo Kagaku Zasshi, 59, 11) leírják, hogy 17%-os sósavban oldott titán(IV)—tetraklorid oldatának a forralásával rutil-típusú titán-dloxid csapódik ki. Közük továbbá, hogy 75'C alatti hőmérséklet az anatáz képződésének kedvez. E módszer vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy az alkalmazott üvegedény belső felületén optikai film nem képződik. A fentebb elmondottakból kitűnik, hogy az oldatokkal végzett, ismert eljárások alkalmazásával nem lehetséges olyan egyenletes optikai film előállítása, amely a szubsztrátum felületén a titán-dioxid szabályzott optikai sűrűségét biztosítja. A fenti módszerek közül csak a vákuum-bevonó, ionszórásos módszer biztosítja az egységes optikai sűrűségű titán—dioxid—film kialakulását. Mindeddig nem ismeretes olyan eljárás, amely oldatban végbemenő hidrolízis segítségével teszi lehetővé bármilyen rajzolatú felület titán-dioxiddal való közvetlen bevonását. Továbbá, az eddig Ismert eljárások segítségével egyáltalában nem lehetséges egyenletes színű irizáló film létrehozása negatív görbületű homorú felületen, például egy üvegedény belső felületén. A találmányunk szerinti eljárás segítségével első ízben válik lehetővé kívánt, szabályzott optikai sűrűségű titán-dioxld-filmek kialakítása bármilyen rajzolatú szubsztrátumfelületen (a szubsztrátum felületi rajzolatának korlátozása nélkül). A találmány célja állandó „nd” értékű, egyenletes titán-dioxldból álló optikai film kialakítása bármilyen kívánt „nd” értékkel különböző tárgyak, különösen üveg, zománc, porcelán, természetes kövek és üvegszerű polimerek felületén. A találmány célja különösen egy rutllszerű titán—díoxidból álló Irizáló film előállítása csekély fajlagos felületű, bármilyen rajzolatú tárgyak felületén, vizes oldatban végbemenő reakció útján. Jól Ismert, hogy ha fényvisszaverés céljára titán-dloxldot alkalmazunk, akkor a rutil—típus előnyösebb az anatáz-típusnál, mert törésmutatója nagyobb. A rutil kialakításának feltételei azonban sokkal korlátozottabb jellegűek, mint az anatáz kialakításáé. A feltaláló módszert közölt erős, fémes fényezés és meghatározott Interferenciaszín kialakítására hármas réteggel, amelyet úgy állítanak elő, hogy a 42-6809 számú publikált japán szabadalmi bejelentésben közölt titán—dioxid—filmeket és szilícium-dioxid-filmet rétege zik egymásra; ez az eljárás azonban az Ipari megvalósítás során sikertelennek bizonyult, mert az „nd” érték szabályzása nehézkes. Egységes vastagságú bevonatnak oldatban végzett reakciója útján való előállítására megfelelő sziiícium-dloxid-réteget ír le a 49-46480 számú publikált japán szabadalmi bejelentés, azonban nem közölnek módszert egységes vastagságú titán-dioxid-rétegek előállítására vizes oldatban végbemenő reakcióval. Általában, ha titánsókat vizes oldatban különböző körülmények között hidrolizálnak az oldatba merített tárgyak — például üveg vagy porcelán — jelenlétében, akkor fénytelen, opak filmmel bevont felületet kapnak. Még abban az esetben is, ha fényes felület képződik, az eljárás reprodukálhatósága nagyon csekély, a film nem egyenletes, nem teljesen világos, fényessége csekély, és színe — a fentebb említett vákuum-bevonó vagy oldatos módszerrel kapott bevonathoz képest — kedvezőtlen. Annak az oka, hogy zavaros filmek képződnek, valószínűleg abban áll, hogy a hidrolízis során számos mag képződik, amelyek növekvésével csapadékrészecskék válnak ki; az olyan tárgyak felülete, mint például az üvegé, nem teszi lehetővé a részecskék növekvését, és így csapadókrészecskék keletkezését, ennek következtében ezek a magvak nagyon csekély méretű részecskéket alkotnak, amelyek ezt követően a szubsztrátum, például az üveg felületére rakódnak. A fentebb idézett 49-3824 számú publikált japán szabadalmi bejelentésben a következő megállapítás található: ....az üveglapokat csillámpalalemez-szuszpenzióba merítjük ... meggátolva, hogy a szabad, hidratált titán-dioxld magvak a szuszpenzióban maradjanak”, ezen a passzív úton azonban a jelenlegi szabadalmi bejelentés célja — azaz a szubsztrát rajzolatától függetlenül, előre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
