200427. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egy szerszám tartórésszel való összekötésére
1 HU 200427 B 2 A találmány tárgya szerkezet egy szerszám tartórésszel való összekötésére, amely találmány főként a gépipar területén kerülhet alkalmazásra. Az 589 085 sz. SU szerzői tanúsítvány 5 alapján ismert egy szerkezet valamely szerszám tartórésszel való összekötésére. A szerszámnak egy a tartórész furatába illeszkedő, forgástestként kiképzett szára van. A szerkezet egy rögzítőcsapot tartalmaz, amely a 10 tartórész furatában és egy a szerszámszárba bemunkált horonyban helyezkedik el. A horony a szerszámszár görbevonalú alkotójának síkjában van kialakítva, ahol oldalfelülelei a sjár hossztengelyével szöget zárnak be. A 15 rögzítőcsap, amelynek révén a szerszám a tartórésszel össze van kötve, úgy helyezkedik el a tartórész furatában és a szerszámszáron levő horonyban, hogy felületén keresztül a horony mindkét oldalfelületével 20 vagy annak teljes felületével érintkezésben álljon. Az ilyen jellegű érintkezésből adódik az a radiális erő, amelynek hatására a szerszám a tartórészben rögzül. Ezáltal ugyan elérhető a szerszám biztonságos önbeszorulá- 25 sa a tartórészben, azonban nincs biztosítva a kellően nagy merevség a szerszám-tartórészrendszer számára, mivel ennek a rendszernek a merevségét a rúdszerű szár, vagyis a befoglalt elem keresztmetszetében mért me- 30 revség nagysága határozza meg. Azzal összefüggésben, hogy a befoglalt elem (a rúdszerű szerszámszár) átmérője mindig kisebb, mint a befoglaló elemé (a tartórészé), így az elsőként említett elem merevsége is kisebb 35 lesz, mint a másodiké, vagyis a szerszám- tartórész-rendszer merevsége ilyen esetben nem hald hatja meg a szór keresztmetszet merevségét. Az ismert szerkezet tehát csupán olyan szerszám rögzítésére alkalmas, 40 amely használata során nincs jelentős terhelésnek kitéve. A jelen találmány által megoldandó feladat olyan szerkezet létrehozása egy szerszám tartórésszel való összekötésére, amelynél a 45 rögzítőcsap olyan érintkezés biztosítása mellett van beépítve, hogy felületén keresztül csak a horony egyik oldalfelületével álljon érintkezésben, ami a szerszóm-tartórész rendszernek nagy merevséget kölcsönöz. 50 A kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy egy szerszám tartórésszel való összekötésére szolgáló szerkezetben, ahol az egyik összekötendő elem egy furattal van kiképezve, míg a másik elem egy a furatba illeszke- 55 dó, forgástestként kialakított rúdszerű szárral rendelkezik, amely felületébe görbevonalú alkotójának síkjában elrendezett, oldalfelületekkel rendelkező horony van bemunkálva, és amely szerkezet egy a szár horonyéban 60 és a furat üregében elhelyezett rögzítőcsapot tartalmaz, a találmány értelmében a furat és a szár a szerszám és a tartórész kölcsönös axiális elmozdulását behatároló támasztófelületekkel van ellátva, ahol a szár támasztófe- 65 lületétól a horony ehhez képest távolabb elhelyezkedő oldalfelületéig mért minimális távolság kisebb, mint a furat támasztófelületétől az ehhez képest legtávolabb eső rögzitöcsap-felületig mért távolság. A szerszámot a tartórészben a rögzitőcsap segítségével rögzítjük, amely a száron levő horonyba illeszkedik. Eközben csak a horony egyik oldalfelülete kerül közvetlen érintkezésbe a rögzítőcsap-felülettel, miáltal a szár a furatban annak hossztengelye mentén elmozdulhat. Az ilyen érintkezés által biztosítjuk azt, hogy a szerszám-tartórész-rendszerben axiális és radiális irányban tartós merevség jöjjön létre, amely a szerszám stabil összeköttetését biztosítja a tartórésszel és lehetővé teszi a szerkezet alkalmazását nagyprofilú vágószerszám rögzítésére forgócsológépek tartórészeiben. A szerszám és tartórész kölcsönös axiális elmozdulását behatároló támasztófelületek megléte és a rúdszerű szár támasztófelületétől a horony ehhez képest távolabb eső oldalfelületéig mért távolság kisebbre való megválasztása, mint a furat támasztófelületétől az ehhez képest legtávolabb eső rögzitócsap felületig mért távolság, lehetővé teszik a szerszám és a tartórész relatív elfordulásánál a horony oldalfelületének a rögzitócsap-felülettel való érintkezését. Ezáltal a szár és a furat támasztófelületeinek kellően szoros érintkezését tudjuk elérni, összekötésnél egyúttal szoros érintkezés jön létre a szár és a furat hengerfelületei között is. A szerszám-tartórész-rendszerben ezáltal különböző irányultságú önbefeszülések keletkeznek, mivel a szerszám és a tartórész axiális és radiális erők hatása alá kerül, ami a rendszernél kellően nagy merevséget biztosit, amely megközelítőleg azonos lesz a befoglaló elem merevségével. Mivel a szerszám és a tartórész további (homlokoldali) támasztófelületekkel is rendelkezik, az elmozdulás addig az időpontig megy végbe, amelyben az említett támasztófelületek kölcsönös érintkezésbe kerülnek egymással. A szár furatban való továbbforditásakor nő a csatlakozt&tandó támasztó- és hengerfelületek érintkezési feszültsége és ezzel a szerszámtartórésszel való összeköttetésének merevsége, ahol a szerszám-tartórész-rendszer merevsége megközelítőleg azonos lesz a tartórész, mint befoglaló elem merevségével, ami lényegesen meghaladja a szerszámszár keresztmetszetében tapasztalható merevséget. A szár támasztófelülete célszerűen a horonynak az említett támasztófelülethez képest távolabb eső oldalfelületétöl a szár kétszeres maximális átmérőjénél kisebb távolságban van elrendezve. A vizsgálatok kiértékelése ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a szerszám-tartórész-rendszernek akkor legnagyobb a merevsége, ha a horony oldalfelülete a szár 3
