200347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újradiszpergálható műanyagpor előállítására

HU 200347 B okiatokban könnyen és teljesen újradiszpergálhatók. A porlasztószárításra használt diszperziók ismert eljáróikkal állíthatók elő. Jellegzetes az 1. igény­pontban megadott összetétel 60 *C alatt MFH-el és ISO 'C-nál alacsonyabb, előnyösen 60 *C-tól ISO *C- ig terjedő dinamikus üvegesedési hőmérséklettel, kü­lönösen előnyösen 100 *C-tól 140 ’C-ig terjedő dina­mikus üvegesedési hőmérséklettel. Az akril- és me takrilsav rövidszénláncú alkilésztereiként az 1-3, el­őnyösen 1-4 szénatomos aüálcsoportü észterek, kü­lönösen a meül-, az etil- és az n-butilészter jönnek számításba. A polimer felépítésében előnyösen leg­alább egy akrilsav-alkilészter vesz részt Sztirol he­lyettesítheti az akril- vagy metakrilsavészter egy ré­sit, de előnyösen nem több, mint felét Akopolimer általában nem tartalmaz további monomer egysége­ket de ilyen egysége 10 tömeg%-ig terjedő mennyi­ségben jelen lehetnek. £ célra elsősorban térhálóso­dó, két vagy több gyökösen polimerizálható kettős­kötést mint akril- vagy metakrilsavcsoportokat tar­talmazó komonomerek jönnek számításba. További ilyen komonomeiekként említjük például az akril­­vagy metakrilnitril, akril- vagy metakrilamidés ezek N-alküszármazékai, 8-nál több szénatomos alkilcso­­portú akril- és metakrilsa-valkilészterek vagy telítet­len, polimerizálható karbonsavak hidroxi-allrilészte­­reinek egységeit Minél több akril- vagy metakrilsav-egység vesz részt a kopolimer felépítésében, annál nagyobb a hő­mérséklet-különbség - különösen azonos komono­merek mellett - a minimális filmképzési hőmérséklet és a dinamikus dermedési hőmérséklet között E sa­vegységek növekvő mennyiségével mindkét hőmér­séklet növekszik, de a dinamikus üvegesedési hőmér­séklet jobban, mint a minimális filmképzési hőmér­séklet A találmány különös jelentőségű olyan disz­perziók porlasztószárításánál, melyeknél a két neve­zett hőmérsékleti érték közötti különbség nagyobb, mint 50 *C. Előnyösen olyan diszperziókat dolgo­zunk fel, melyeknek MFH-e 50 *C-nál alacsonyabb, különösen 40 *C-nál alacsonyabb. 35 *C-nál kisebb MFH-ű diszperziók is száríthatók ily módon. Nagy karboxilcsoport-tartalm ú műanyagdiszperziók előál­lítása a 2 135 073 sz. német szövetségi köztár­saságbeli és a 73 296 sz. angol szabadalmi leírások­ból ismertek. A találmány szerinti eljárásnál célszerűen lehető­leg nagy szilánianyag-tartalmú diszperziókat haszná­lunk. A szilárdanyag-tartalom 10 és 60 m%, előnyö­sen 20 és 40 tömeg% közötti lehet Ahhoz, hogy a diszperzió finom cseppekké legyen poriasz tható, an­nak viszkozitása nem lehet nagyobb 4000 mPas-nál. Előnyös az 1000, különösen 100 mPas-nál kisebb viszkozitás. A diszperzió általában tartalmaz valamely anionos emulgeátort, például a vizes fázist súlyára számított 0,03-3% mennyiségben. Emellett jelen lehetnek nem-ionos emulgeátorok is, például 5 m%-ig terjedő mennyiségben. Adott esetben ezek lehetnek az egye­düli emulgeálószerek. A vizes műanyagdiszperziók szárításához úgyne­vezett poriasz tó toronyokai használunk. Ezek felépí­tésére és üzemeltetésére vonatkozó részletek ^Mas­ters: „Spray Drying Hangbook c. (4. kiad., George Godwin Ltd., 1985) könyvéből nyerhetők. Aporlasz-3 tótomyok általában egyenáramban működni, még­pedig fentről lefelé áramlással. Ebben az esetben a fonó levegőt és a diszperziót a porlasztótorony tete­jén vezetjük be. A levegő hőmérséklete a víz elpáro­­logtatására felhasznált energia következtében fentről lefelé csökken. A diszperziót a poriasztótorony tete­jén finom cseppecskékké poriasztjuk; e célra porlasz­­tófúvőkák vagy gyakrabban gyorsan forgó perforált tárcsa szolgál, amelyre a diszperziót ráfolyatjuk. A képződött porszemcsék a porlasztótorony aljának ún. kónuszában gyűlnek össze vagy azokat ciklon-levá­­lasztóban különítjük el a levegőáramtól. Ahhoz, hogy nagy szárítóteljesítményt érjünk el, a poriasztótomyot általában a maximális levegő­mennyiség átáramoltaiásával üzemeltetjük. A levegőt a porlasztótoronyba lépés előtt a szárítandó polimer dinamikus üvegesedési hőmérséklete (T, X-max) alat­ti, de MFH-a feletti hőmérsékletre melegítjük. A MFH-hez képest ez a hőmérséklet-különbség lehet kicsiny, például 5-20 *C. De gyakran ennél nagyobb különbség, például 20-50 *C különbség előnyösebb. A legelőnyösebb TB belépési hőmérsékletet először többnyire e porlasztótoronnyal végzett kísérletekkel lehet meghatározni, mert a torony konstrukciója be­folyásolja az optimumot Ha a TB-értéket túl magas­ra állítjuk be, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a polimer darabokban áll össze a porlasztótorony falán. Meglepő azonban, hogy ezt a veszélyt kiküszöböljük, noha a levegőhőmérsékletet az egész porlasztóto­ronyban a MFH feletti értéken tartjuk. A találmány szerinti eljárással feldolgozott emul­ziós polimereknél a dinamikus üvegesedési hőmér­séklet (T, X-max) 60 és 150 *C között, előnyösen 100 és 140 *C között van. A MFH 60 'C alatt, például 5 és 50 ‘C között van. Ezek a hőmérsékletek szabják meg azt a szűk hőfok-tartományt, melyen belül a ta­lálmány szerinti eljárást végrehajthatjuk. Tipikus ese­tekben a TB 60-100 *C között, a TK 30-60 *C között van, ésaTBésTK közötti hőmérséklet-különbség 65 *C-nál kisebb. Ez a különbség előnyösen 30 és 50 *C között van és annál kisebb kell legyen, minél alacso­nyabb a TB. A TK kilépési hőmérséklet állandó levegóáramlás mellett a TB belépési hőmérséklet változása nélkül a diszperzió adagolási sebességével szabályozható. Az időegység alatt beporlasztott diszperzió-mennyiség növelésével a levegőáramból több hőt vonunk le a diszperzióban lévő víz elpárologtatósához, és ezáltal csökkentjük a TK-t. Fordítva, az adagolási sebesség csökkentésével a TK növelhető. Állandó levegő- és diszperzióbetáplálás mellett a TK ugyanolyan mér­tékben nő és csökken, mint ahogy aTB-t változtatjuk. Ilyen körülmények között a porlasztótoronyban vagy egyáltalán nem képződik fellerakódás vagy csak ke­vés, könnyen eltávolítható ilyen lerakódás képződik. A műanyagpor a levegőáramból történt elkülöní­tés után 0,1-7, előnyösen 0,5-5 m% maradék nedves­séget tartalmaz. A porszemcsék átlagos mérete 10- 500, előnyösen 20-200 mikrométer. E szemcsék ke­mények, nem ragadósak. Mikroszkóp alatt 100-szo­­ros nagyításban éles körvonalúak, fehérszínűek, za­varosak vagy áttetszőek, amiből a latex-részecskék egy többé-kevésbé erős üvegesedésére, illetve össze­olvadására lehet következtetni. Az üvegeseden porszemcséket eddig latexé törté-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom