200312. lajstromszámú szabadalom • 2-(2-helyettesített benzoil)-4-(helyettesített oxi-, vagy helyettesített tio)-1,3-ciklohexándion-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

HU 200312 B mazékot rendszerint mólnyi mennyiségben, a bázist mólnyi, vagy ezt meghaladó mennyiségben alkal­mazzuk. A (II) és (Dl) általános képle tű vegyületek reagál tatását valamely szerves oldószerben, például metilén-kloridban, toluolban, etil-acetátban vagy di­­metil-formamidban végezzük. A bázist, illetve a (III) általános képletű benzoilszármazékot előnyösen hű­tés közben adjuk a reakcióelegyhez. Az elegyet a re­akció lejátszódásáig 0 *C és 50 *C közötti hőmérsék­leten keverjük. A találmány szerinti eljárás 2. lépésében az 1. lé­pésben kapott (TV) általános képletű etanol-észter mólnyi mennyiségét 1-4 mól, előnyösen 2 mól mér­sékelten erős bázissal és 0,01-0,5 mól, vagy ezt meg­haladó mennyiségű, előnyösen 0,01-0,1 mól cianid­­forrással reagáltatjuk. Areakcióelegyet az átrendező­dési reakció lejátszódásáig 50 *C alatti, előnyösen 20 *C és 40 *C közötti hőmérsékleten keverjük, majd a kapott célterméket önmagában ismert módszerekkel kinyerjük. A találmány szerinti eljárás egy változata szerint a 2. reakciólépést követően még egy oxidációs lépést is lefolytatunk valamely peroxiddal, előnyösen perecet­­sawal vagy m-klór-perbenzoesawal. A szubsztituált tiovegyületet rendszerint metilén-kloridban oxidál­juk, például m-klór-perbenzoesawal, amelyet részle­tekből adunk a reakcióelegyhez (1,1-2,2 ekviva­lens), amelyet ezután 1-8 órán át keverünk. A termé­ket önmagánban ismert módszerekkel nyerjük kiare­­akcióelegyből. A „cianid-forrás olyan anyagot vagy anyagokat je­lent, amely(ek) az átrendeződési reakció körülményei között hidrogén-cianidot és/vagy cianid aniont tartal­mazhatnak vagy fejlesztenek. Az előnyös cianid-fonások példái az alkálifém-ci­­anidok (például nátrium- és kálium-ciánig; az alkil­­részben 1-4 szénatomot tartalmazó metil-alkil-ket­­onok ciánhidrínjei (például aceton-ciánhidrin és me­­til-izobutil-keton-ciánhidrin); abenzaldehid-ciánhid­­rin; a 2-5 szénatomos alifás aldehidek ciánhidrinjei (például acetaldehid-ciánhidrin és propionaldehid-ci­­ánhidrin); a ciklohexanon-ciánhidíin; a lakto-nitril; a cink-cianid; a di- és tn-(rövidszénláncú)-alkil-szilil' cianidok, főként a dimetíl- és trimetil-szilil-cianid; a kálium-ferri-cianid és maga a hidrogén-cianid. A le­gelőnyösebbnek a hidrogén-cianidot tartjuk, mert a reakció lefutása gyors és a reagens olcsó. A ciánhid­­rin típusú cianid-források közül az aceton-ciánhidrin a legelőnyösebb. A cianid-forrást az enol-észtérre számítva legfel­jebb 50 mól%-os mennyiségben használjuk. Ha a sarzs nagysága kicsi, akkor már körülbelül 1 mól% is elegendő ahhoz, hogy a reakció körülbelül 40 *C-on elfogadható sebességgel lejátszódjék. Nagyobb sar­­zsok esetében valamivel magasabb, körülbelül 2 mól%-os katalizátorszint szükséges ahhoz, hogy re­produkálható eredményeket kapjunk. Általában 1-10 mól% cianid-forrás alkalmazása az előnyös. Az eljárást az enol-észterre számítva moláris feles­legben alkalmazott mérsékelten erős bázis jelenlété­ben hajtjuk végre. Mérsékelten erős bázison olyan anyagot értünk, amelynek báziserőssége és aktivitá­sa az erősen bázikus hidroxidok (amelyek az enol­­észter hidrolízisét okoznák) és az N N-dimeül-anilin­­hez hasonló gyenge bázisok (amelyek nem funkcio­3 nálnának megfelelően) között van. A célnak megfe­lelő, mérsékelten erős bázisok lehetnek szerves bázi­sok, például trialkil-aminok, mint amilyen a trietil­­amin, és lehetnek szervetlen bázisok, mint amilyenek az alkálifém-karbonátok és -foszfátok. Alkalmas szervetlen bázisok például a kálium-karbonát ésatri­­nátríum-foszfáL Egy mól enol-észterre számítva körülbelül 1-4 mól, előnyösen két mól mérsékelten erős bázist alkal­mazunk. Ha cianid-forrásként alkálifém-cianidot, főként kálium-cianidot használunk, akkor a reakcióban va­lamely fázis-transzfer katalizátort, előnyösen vala­mely koronaétert is alkalmazhatunk. Az eljárás számos különböző oldószer jelenlété­ben folytatható le az alkalmazott savhalogenid, illet­ve acilezett termék típusától függően. Az előnyös ol­dószer az 1,2-diklór-etán. További, a reaktánsok, il­letve termékek típusától függően alkalmazható oldó­szerek például a toluol, acetonitril, metilén-klorid, etil-acetát, dimetil-formamid és a metil-izobutil-ket­­on(MIBK). Az alkalmazott reaktánsok és a cianid-forrás típu­sától függőül az átrendeződési reakció általában 50 ‘C alatti hőmérsékleten hajtható végre. A (1H) általános képletű helyettesített benzoil-klo­­rid-származékokat a megfelelő helyettesített benzoe­­savszármazékból L. F. Fies» és M. Fieser módszeré­vel [Reagents for Organic Synthesis, I. kötet, 767- 679. (1967)] a 6. ábrán bemutatott reakcióvázlat sze­rint állíthatjuk elő. A 6. ábrán szereplő képletekben R, R7 ésR*a már megadott jelentésű. A kiindulási helyettesített benzoesavszármazékok számos általánosan ismert módszerrel állíthatók elő [S. Patai: The Chemistry of Carboxylic Acids and Es­ters, J. Wiley and Sons, New York, (1969) és C. A. Buehler és D. F. Pearson: Survey of Organic Synthe­sis, J. Wiley and Sons (1970.)], melyek közül a 7., 8. és 9. ábrán bemutatott három módszert emeUük ki. A 7., 8. és 9. ábrán szereplő képletekben R, R7 és R8 a már megadott jelentésű. A 7. ábrán szereplő első módszer szerint a megfe­lelő szubsztituált benzonitrilt több (kán át vizes kén­­sawal visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd az elegyet lehűtjük és a terméket önmagában is­mert módszerekkel izoláljuk. A 8. ábrán bemutatott második módszer szerint a megfelelő szubsztituált acetofenonszármazékokat több órán át vizes hipoklorit oldattal visszafolyató hű­tő alkalmazásával forraljuk, majd a reakcióelegyet le­hűtjük és a terméket önmagában ismert módszerek­kel elkülönítjük. A 9. ábrán szereplő harmadik módszer szerint a megfelelő szbusztituált toluolt több órán át vizes ká­­lium-permanganát-oldattal visszafolyató hűtő alkal­mazásával forraljuk, majd az elegyet leszűrjük és a terméket önmagában ismert módszerekkel izoláljuk. A (II) általános képletű helyettesített 1,3-ciklohe­­xándionokat H. O. House, W. A. Benjamin, Inc., ki­adványában leírt általános módszerek szerint [Mo­dem Synthetic Reactions, 2. kiadás, 9. fejezet, Men­lo Park, CA (1972.)] állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárást közelebbről a követ­kező példákkal szemléltetjük anélkül, hogy igényün­ket a példákra korlátoznánk. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom