200207. lajstromszámú szabadalom • Környezetvédő rekultivációs eljárás, a kezelt területek gyors regenerálására
1 HU 200207 B 2 A találmány tárgya a környezetvédő rekultivációs eljárás, a kezelt területek gyors regenerálásra. A találmány tárgyát képező eljárást célszerűen kimerült felszíni bányaterületek gyors rekulliválására, új lakótelepek parkosítására, ipari létesítmények környezetének gyors rendezésére, autópályák szegélytcrülctének gyors rekultiválására, stb. javasoljuk alkalmazni. Elrontott mezőgazdasági területek rekultiválására jelentős nemzetközi szakirodalom áll rendelkezésre. Számos országban szabvány előírások írják elő a rekultiváció módját, eszközeit, és az elérendő paramétereket. Az Ismert rekultivációs eljárás szerint a kezelt földterületeket, azaz a tönkretett talajt, illetőleg meddő kőzetet (homok, lösz, földes kopár területeket) mindenek előtt a nyers altalaj, terítésével, azaz fel töl lésével, planirozásával stb. rendezik. Ezt követően a fedő földréteget különböző talajjavító szerekkel, trágyapótlókkal és keverékekkel, valmaint talajoltással kezelve teszik termővé. Az ismert rekultivációs eljárásoknál alkalmazott talajjavító anyagok pl. lignitpor, talajsterilizáló szerek, sok esetben környezetszennyező anyagokat tartalmaznak, amelyek a talajképződés természetes folyamatát (biológiai aktivitás visszanyerést) nagymértékben gátolják. Ezen környezetkárosító hatásoknak az élővizek, talajvizek elszennyeződésében, elnitrátosodásában jelentős szerepük van. Az ismert rekultivációs eljárásoknál alkalmazott fent említett talajjavító anyagok alkalmazásának másik hátránya abban van, hogy az ezen anyagokkal kezelt feszíni földréteg újra termővétételéhez több esztendő szükséges. Ismeretes, hogy nagytömegű illetőleg nagy területű rekultiválandó földterületek termőképességének gyors helyreállítása érdekében virácföldnek, humusz pótló anyagoknak terítése költséges eljárás, annál is inkább minthogy egyszeri alkalmazásuk nem elegendő. Ismeretes, hogy szabadföldi használat esetén azaz rekultivációs célokra humuszt, virágföldet soha nem alkalmaznak tisztán, hanem mint fentebb már említettük a helyszínen talált romlott talajt, illetőleg meddő anyagot talajjavító adalékokkal keverik. A fent elmondott technika állásával kapcsolatban az alábbi irodalmi forrásokra hivatkozunk: — Rekultivációs kezelések határa a visontai hányóföldek biológiai aktivitására. Vörös Ibolya, Agrokémiai és Talajtan. 1979. Tom. 28 N’ 1-2 pp 195203 — Expcrimens During The Recultivation Processen of Waste Tips J Szegi I Vörös — Soil Biology and Conservation Vol 2.809-818, 1984. — Combined recultivation of the Gyöngyös-Visonta open cut pit tips. Oláh I — Szegedi J. Ed. Mátraalja Coal Minig Company 1980. — A visontai Thorez külfejtési hányó mezőgazdasági területként történő újrahasznosításának vizsgálata dr. Stefanovits Pál Ravasz Tibor, Fekete Józusef Kutatási Jelentése Gödöllő ATE 1974. Találmányukkal célunk a fenti említett hátrányok kiküszöbölése, azaz olyan rekultivációs eljárás kialakítása, amely a kezelt elrontott illetőleg meddő földterületek igen gyors regenerálását, azaz termővé tételét teszi lehetővé, és amely környezetkárosító anyagok alkalmazását szükségtelenné teszi. Hy módon a találmányunk szerinti rekultivációs eljárás messzemenően kielégíti a környezetvédő, környezetkímélő ajánlásokat, előírásokat. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy az elrontott, tönkretett talajok, illetőleg a meddő kőzet rekultiválását nem a hagyományos talajjavító szerekkel, humuszpótló anyagokkal és keverékekkel kívánjuk újból termővé tenni, hanem új talajképzésre alkalmas réteget juttatunk a rekultiválandó területre. Ez az új talajképződésre alkalmas réteg a találmány szerinti felismerés alapján cukorgyári földiszap, víztelenített sertéstrágya, faipari melléktermékként keletkező fűrészpor és fahulladék, földes tőzeg, valamint letermett gombatrágya anyagok meghatározott arányú keverékének kiterítésével, biztosítja, hogy a rekultivált terület egyetlen termelési ciklus eltelte után teljes értékű termelőterületté váll jón. Fontos felismerés, hogy az említett anyagok igen nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, és hogy olyan hulladékanyagoknak számítanak, amelyet keletkezési helyükről megfelelő tárolóhelyre amúgy is el kellett szállítani. A találmány szerinti eljárással a rekultiválandó terület fedőrétegének anyagától függetlenül azonnal új termékeny talajt juttatunk a területre. Ezt követően a növényzet telepítése akár azonnal megkezdődhet, vagypedig 6—8 hónapon belül a kertgazdálkodás is megindítható. A találmány szerinti eljárással létrehozott termőföld későbbi kezelést, tápanyagnak vagy bármiféle javító anyagnak adagolását nem igényli — ellentétben az Ismert rekultivációs eljárásokkal kezelt területekkel — amelyeknél a talaj termékenységét biztosító tápanyagokat hosszú időn keresztül mesterségesen kell pótolni. Az alábbiakban részletesen foglakozunk a találmány szerinti eljárás megvalósítására szükséges anyagokkal: a cukorgyári földiszap nagymennyiségben keletkezik a cukorgyártás legelső fizásában, amikor a cukorrépát a földszennyeződéstől vízsugárral tisztítják. A földmennyiség a vízzel együtt ülepítő medencékbe kerül. Az ülepítő medencék feliszapolódása után jelentős költségráfordítással termelik ki, és szállítják el olyan tárolóhelyekre, amelyek többnyire mezőgazdasági, vagy ipari létesítményektől vonnak el hasznos területet. A cukorgyári földiszap önmagában még nem biztosítja a kertészeti virágföldekkel szemben támasztott paramétereket, amelyeknek megközelítése a találmány szerinti eljárásunk célkitűzése. Második adalékanyagként a víztelenített sertéstrágyát említettük. A nagyüzemi hígtrágyás technológiával dolgozó sertéstelepek mindezideig megoldatlan környezetvédelmi problémája az ülepített sertéstrágya felhasználása volt. A hígtrágya vizes, mechanikailag ülepített fázisát elterjedten használták hígtrágyás öntözésre, azonban az ülepített leszűrt fázismaradék elhelyezése és földhasználása nagyrészt megoldatlan volt. Itt említjük meg, hogy a víztelenített sertéstrágya hasznosítására ismertté 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
