200157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluor-hidrogén és viaszok reagáltatására, és a termékeket tartalmazó kenőanyag és hűtő-kenő anyag
5 HU 200157 B 6 és/vagy hidroxi-alkil-oxazolinok), amidok, aminok (pl. tercier aminok). Korróziógátlók felhasználása esetén előnyösen a fluor-klór-szénhidrogén tömegére számítva 10 tömegX-ig terjedő mennyiségben a korróziógátló oldásközvetitőjét adhatjuk hozzá. A korróziógátló oldásközvetitőjének megválasztásánál a szeszkvimer- illetve addukt-oldásközvetitő kiválasztásánál tárgyalt szempontok veendők figyelembe. A korróziógátló, valamint a szeszkvimer illetve addukt oldásközvetitőjeként előnyösen kis szénatomszámú 1-5 szénatomos alifás alkoholokat alkalmazhatunk. Különösen előnyösen használhatunk etanolt vagy n- és/vagy izopropanolt, amelyek - mint már említettük - a párolgásszabályozó szerepét is betöltik. Amennyiben valamely adalékanyag több adalék-osztályba tartozik, úgy maximális koncentrációját nem addició útján számítjuk ki, hanem a legmagasabb egyedi koncentráció alapján válasszuk meg. A megadott hűtő-kenő anyag fémek bármely ismert módon történő megmunkálásánál felhasználható, Így pl. folyadék vagy aeroszol formájában alkalmazható. E hűtő-kenő anyagokat külsőleg (azaz kívülről vezetjük a szerszámhoz) vagy belsőleg (azaz magában a szerszámban kialakított megfelelő bevezetéssel) alkalmazhatjuk. A bensőleges alkalmazást pl. a mélyfúrásoknál vagy furatköszörűlésnél használhatjuk. A hűtő-kenő anyagokat ezenkívül kemény anyagok forgácsolással, bontással vagy koptatással történő megmunkálásánál általánosan felhasználhatjuk. A szeszkvimerek illetve adduktok nagyon jó eredménnyel alkalmazhatók fémeknek forgácsolással, bontással vagy koptatással történő megmunkálásánál. így azt találtuk, hogy amennyiben fémek (pl. magnézium, aluminium, titán, sárgaréz, bronz, acél) forgácsolással, bontással vagy koptatással történő megmunkálásánál hűtő-kenő anyagként triklór-monofluor-metánt önmagában alkalmazunk, lényegesen nagyobb energiaráfordítás szükséges, mint a találmányunk szerinti hűtő-kenő anyag alkalmazása esetén. Ez különösen tömörebb fémdarabok fúrással, marással vagy vágással történő megmunkálása esetén lép fel. Meglepő módon a fenti előny különösen olyan esetekben jelentős, amikor a hűtő-kenő anyag korróziógátló (előnyösen oxazolin-alapú korróziógátló adalékot) tartalmaz. Találmányunk alkalmazása esetén jó forgácselvezetés biztosítható és az élrátét megakadályozható. A hűtési és kenési jellemezők igen jók. A súrlódás-kopás értékeknek a kereskedelmi forgalomban levő termékek esetében nyert adatokkal történő összehasonlítása is találmányunk előnyeit mutatja. Ezenkívül meglepő módon a fémfelület gyakorlatilag nem zsirosodik és ez a hozzáadott szeszkvimerek illetve adduktok viaszilletve olajszerű tulajdonságainak figyelembevételével nem volt előrelátható. A találmányunk szerinti hűtő-kenő anyagok toxikológiai szempontból megfelelőek és ezért az előírásokban rógzitett, munkahelyeken hosszabb időn át való tartózkodás esetén engedélyezett legmagasabb koncentrációt nem haladják meg. A találmányunk szerinti eljárás során a fluor-hidrogén reagáltatását mindkét eljárás-változat szerint előnyösen inert oldószer jelenlétében végezhetjük el. Az adduktok előállítási eljárásánál a reakcióközeg kevésbé döntő tényező és ezért igen sokféle különböző oldószerben dolgozhatunk. Reakcióközegként pl. klórozott szénhidrogének (pl. szén-tetraklorid, metilén-klorid, fluor-klór-szénhidrogének, mint pl. 1,1,2-triklór-1,2,2-trifuor-etán, 1,1,2,2-tetraklór-difluor-etán), aromás szénhidrogének (pl. benzol) és helyettesített aromás oldószerek (pl. toluol vagy xilol) alkalmazhatók. Adott esetben azonban oldószer nélkül is dolgozhatunk. A szeszkvimerek előállítási eljárását azonban az oldószer erősen befolyásolja. Előnyösen alkalmazhatunk helyettesitett aromás oldószereket (különösen toluolt vagy xilolt). A reakciótermékek feldolgozásának módja egyik eljárásnál sem döntő jelentőségű tényező. Az adduktokat semlegesítéssel és adott esetben történő bepárlás után szűréssel, majd mosással izolálhatjuk. A magas jódszámú adduktokat és szeszkvimereket célszerűen az oldószer eltávolításával izolálhatjuk. A reakcióterméket továbbá ismert tisztítási eljárásoknak (pl. desztílláció, kromatografálás vagy rafinálás) vethetjük alá. Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. A példákban mindkét eljárásváltozatot bemutatjuk és közöljük az előállított adduktok és szeszkvimerek jellemző adatait. A példákban továbbá fémek megmunkálásánál előnyösen felhasználható, szeszkvimereket és/vagy adduktokat tartalmazó összetételeket ismertetünk. A példákban szereplő mennyiségek tómegX-ban értendők. S = szeszkvimer; A = addukt. (A jelölés után elhelyezett számok a szeszkvimer illetve addukt előállítását ismertető kísérletre vonatkoznak. ) JZ = jódszám; Észter = felhasznált viasz; SC = szulfoklórozással, azaz a viaszban levő kettőskötésre történő kén- és klór-addicióval kapott termék; Su = a viaszban levő kettőskötésre történő kén-addicióval kapott termék; R 11 = triklór-monofluor-metán; R 112 = 1,1,2,2-tetraklór-difluor-etán; R 113 = l,l,2-triklór-l,2,2-trifluor-etán; R 121 = tetraklór-monofluor-etán; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
