200157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluor-hidrogén és viaszok reagáltatására, és a termékeket tartalmazó kenőanyag és hűtő-kenő anyag

3 HU 200157 B -10 bar nyomáson és/vagy 20-80 °C-on vé­gezhetjük el. A fenti eljárás-változat döntő fontosságú ismérve, hogy a fluor-hidrogén és viasz mólarányát 2 : 1-15 : 1 értéken - előnyösen 4 : 1 és 10 : 1 között - tartjuk. A fenti reakció termékei (a továbbiak­ban .szeszkvimerek") olajos anyagok, ame­lyek (a kiindulási viaszhoz viszonyítva) 1,1- -1,9-szeres - különösen 1,2-1,6-szoros - mól­tömeggel rendelkeznek és reagálatlan viasz­tartalmuk 1 tömegX alatti érték. Amennyiben viaszként zsirsavészterek keverékét alkal­mazzuk, a szeszkvimerek móltömegén az átla­gos móltőmeg értendő. A szeszkvimerek meg­lepő módon nem monomerekből és polimerek­ből (pl. di-, tri- vagy oligomerekból) álló, megfelelő átlagos móltömegü keverékek. A re­akciómechanizmus és a szeszkvimerek szer­kezete nem teljesen tisztázott; bizonyosság­gal állítható azonban, hogy a reakció során nem polimerizáció játszódik le, mint pl. az 551 787 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás esetében. A szeszkvimerek kötött fluort nem vagy csupán nagyon csekély mennyiségben tartal­maznak. A kötött fluortartalom általában 0,1 tömegX alatti érték. A szeszkvimerek a kiindulási viaszokhoz viszonyítva lényegesen alacsonyabb jódszám­­mal rendelkeznek. Az előnyős szeszkvimerek jódszáma 1 és 20 közötti érték - különösen 5-20. Az előnyős szeszkvimerek további jel­lemző értékeit és spektroszkópiai adatait a példákban ismertetjük. A szeszkvimerek és az adduktok értékes műszaki tulajdonságokkal rendelkező termé­kek. Ezek az anyagok előnyösen kenőanyag­ként alkalmazhatók. Különösen a szeszkvime­rek használhatók jó súrlódás-kopás értékeik és magas hóállóságuk révén önmagukban vagy adalékként nagyértékű kenőanyagokban (pl. motorokban, hajtóművekben, hűtőgépek­ben); adott esetben más adalékokra (pl. EP­­-adalékok) nincs szükség. A szeszkvimerek hidraulikus folyadék­ként éB hőállóságuk, valamint magas lobba­náspontjuk következtében előnyösen hőhor­dozófolyadékként alkalmazhatók. Különösen . a szeszkvimerek alkalmasak különböző anyagok (előnyösen fémek) forgá­csolással, bontással vagy koptatással történő feldolgozásénál hűtő-kenő anyagként. Különösen előnyösek a fluor-klór-szén­­hidrogén (FKW) alapú hűtő-kenő anyagok. A találmány egyik változata szerint e hűtő-ke­nő anyagok 0,5-25 tömegX - előnyösen 0,5-5 tömegX - szeszkvimert és/vagy adduktot és 99,5-75 tömegX - előnyösen 99,5-95 tömegX - 1 vagy 2 szénatomos és 20 °C feletti forrás­­pontú fluor-klór-szénhidrogént tartalmaznak. Fluor-klór-szénhidrogénkónt különösen tri­­klór-monofluor-metán, l,l,2-triklór-l,2,2-tri­­fluor-etán, 1,1,2,2-tetraklór-difluor-etán, tet­­raklór-monofluor-etán és/vagy triklór-diflu­­or-etán jöhet tekintetbe. Eljárhatunk oly módon is, hogy a szeszkvimer illetve az addukt egy részét az előállításánál felhasznált viasszal és/vagy szulfoklórozott vagy Bzulfidált származékával helyettesítjük. A találmány másik változata szerint - különösen olyan esetekben, amikor a hűtö­­-kenő anyag önmagában túl gyorsan párolog- a fluor-klór-szénhidrogén legfeljebb 35 tö­­megX-át - előnyösen legfeljebb 15 tömegX-át- a párolgást szabályozó, toxikológiai szem­pontból nem kifogásolható oldószerrel helyet­tesítjük. E célra pl. kis szénatomszámú alifás 3-4 szénatomoB ketonokat alkalmazhatunk. A párolgást szabályozó oldószerek a felhasznált fluor-klór-szénhidrogénnel általában maga­sabb forrásponttal rendelkeznek. Különösen előnyösen alkalmazhatunk etanolt vagy n­­és/vagy izopropanolt. Találmányunk további foganatositási módja szerint a hűtő-kenő anyaghoz a szeszkvimer vagy addukt oldásközvetítőjét adjuk. E célra toxikológiai szempontból nem kifogásolható, oldásközvetitő hatással rendel­kező ismert oldószereket alkalmazhatunk, a fluor-klór-szénhidrogén tömegére vonatkoz­tatva 10 tőmegX-ig terjedő mennyiségben. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a szeszkvimer illetve addukt oldás közvetítő­iéként a fluor-klór-szénhidrogén mennyisé­gére vonatkoztatva 15 tömegX-ig terjedő koncentrációban valamely alifás szénhidro­gént alkalmazunk, amely egyúttal a párolgás­­szabályozó szerepét is betölti. E célra pl. alifás szénhidrogéneket vagy benzinfrakció­kat (pl. 40-80 °C forráspont-tartományú ben­zint) alkalmazhatunk. Előnyösen használha­tunk a fluor-klór-szénhidrogénnel azeotrop elegyet képező szénhidrogéneket. Előnyösen az azeotrop összetételnek megfelelő oldószer­­-koncentrációt alkalmazhatjuk. Különösen elő­nyösnek bizonyult az n-heptán hozzáadása, A találmányunk szerinti eljárás másik előnyös foganatositási módja szerint szeszk­vimer- illetve addukt-oldásközvetítőként va­lamely 16-24 szénatomos hosszúszénláncú és előnyösen egy vagy több szén-szén kettős­­kötést tartalmazó alifás alkoholt alkalmazha­tunk. A találmányunk szerinti eljárás további foganatositási módja szerint a hűtő-kenő anyaghoz a fluor-klór-szénhidrogén tömegére vonatkoztatva 1 tőmegX-ig terjedő mennyi­ségben önmagéban ismert korróziógátló ada­lékot adunk. A kereskedelmi forgalomban be­szerezhetők a különböző fémek (pl. magnézi­um, alumínium, titán, sárgaréz, bronz, acél) korróziógátlói. Ezek az adalékok általában kén- vagy előnyösen nitrogén-heteroatomot magukban foglaló szerves vegyületeket tar­talmaznak. Előnyösnek bizonyultak az alábbi vegyületek vagy keverékeik: benzotiazolok (pl. merkapto-benzotiazol), benzimidazolok (pl. 2-fenil-benzimidazol), triazolok (pl. ben­­zotriazol, tolil-triazol), oxazolinok (pl. alkil-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom