200152. lajstromszámú szabadalom • Koncentrált fagyálló folyadék

1 HU 200152 A 2 A találmány olyan koncentrált fagyálló folya­dékra vonatkozik, amely univerzálisan - te­hát a gépjárműveken kívül például légkondi­cionáló berendezésekben is - alkalmazható. A belső égésű motorral hajtott gépjár- 5 müvek számának rohamos növekedésével a fagyálló folyadékokkal szemben támasztott igények nemcsak mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban is emelkedtek. így elemi követelmény, hogy a fagyálló 10 folyadék dermedéspontja alacsony, habzása, habtartóssága és viszkozitása kicsi, hóveze­tőképessége jó, kémiai stabilitása pedig ala­csony és magas hőmérsékleten egyaránt nagy legyen. Ezen felül ne okozzon korróziót, il- IS letve akadályozza azt meg az öntöttvas, acél, alumínium, alurainium-ötvözet, sárga- és vö­rösréz, bronz, ón, forrasztófém és egyéb szerkezeti anyagok esetében. Ne károsítsa a gumi és műanyag tömítéseket, illetve csatla- 20 kozásokat. Ismeretes, hogy a fagyálló folyadékok alapanyagaként főleg egy- vagy többértékű alkoholokat és vizes sóoldatokat használnak. Minthogy azonban a felsorolt követelménye- 25 két önmagában egyetlen alapanyag sem képes kielégíteni, az alapanyaghoz különféle ada­lékanyagokat is kevernek általában 2-10 tö­meg* mennyiségben. Az adalékok általában különböző passzíváié, antioxidáns, habzásgát- 30 ló és komplexképzö tulajdonságú anyagok keverékei. A 2 692 860 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás szerint a glikolos fagyálló folyadék korrozív hatását alkálifém- 35 -nitritekkel csökkentik. A 2 721 183 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásban közöltek szerint nátrium-nitrit és nátrium-benzoát kombináci­ója jól védi az acél, sárgaréz és vörösréz ''0 felületeket korrózió ellen mindaddig, amíg a készítmény nátrium-nitrit tartalma 0,1 tömeg* alá nem csökken. A későbbi analitikai vizsgá­latok [H. Collins és T. Glover (1961); F. Wormwoll és A. Mercer (1953)] azonban kimu- 45 tatták, hogy a nátrium-nitrit tartalom már 500 üzemóra után az eredeti mennyiség 50%-a alá csökken, míg a nátrium-benzoát tartalom 1000 üzemóra után is változatlan. Kézenfek­vőnek tűnne a készítmény kiindulási nitrit- 50 tartalmának megnövelése, ez azonban elősegí­ti a forrasztófém korrózióját, ami a hűtő- és fűtőradiátorok és a termosztátok forrasztott részeinek gyors meghibásodásához vezet. A nitrit - benzoát kombinációk további hátrá- 55 nya, hogy nem biztosítják az alumínium szer­kezeti anyag korrózióvédelmét. A nitrit - benzoát kombinációk felsorolt hiányosságait további adalékanyagok bekeve­résével kísérelték meg kiküszöbölni. Ismert 50 megoldás például az, hogy a fagyálló folya­dékokhoz bórsav-észtereket is adnak kis koncentrációban. Az 1 183 253 sz. francia szabadalmi le­írás szerint inhibitorként nátrium-nitrit és 55 nátrium-benzoát mellett etilén-diamin-tetra­­ecetsav trietanol-aminnal képezett sóját használják. Az 1 048 440 sz. német szövetségi köz­társaságbeli szabadalmi leírásban szereplő megoldás szerint nátrium-nitritet, nótrium­­-benzoátot és alkáli-szilikátokat alkalmaznak korróziós inhibitorként. Az 1 183 253 sz. nagy-britanniai szaba­dalmi leírás szerint nátrium-nitritet, nátrium­­-benzoátot, trietanol-amint és etilén-diamin­­-tetraecetsavat kevernek az etilén-glikolba. A 2 817 636 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásban alkálifém-nitri­­tek, trietanol-amin, foszforsav-észterek és alkálifém-merkapto-benzotiazol megfelelő ke­verékének használatát ismertetik. A felsorolt készítmények közös hátrá­nya, hogy a glikol oxidációját csak rövid ideig tudják megakadályozni, a szerkezeti anyagok korrózióját csak részben küszöbölik ki, és kémiai stabilitásuk időtartama - külö­nösen magasabb hőmérsékleteken - nem ki­elégítő. A 2 886 531 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás inhibitorként bór­savat és kalcium-hidroxidot javasol. A kalci­­um-hidroxid előnye, hogy bevonja a felülete­ket, ezáltal megakadályozza a korrózió kiala­kulását. Hátránya azonban, hogy a kalcium­­-hidroxid egy része kicsapódik, kiülepszik, és így rövid idő után eltörni a vezetékeket. Az 1 110 416 sz. nagy-britanniai szaba­dalmi leírás szerint a kalcium-hidroxid kivá­lásából adódó hátrányokat a pH beállításánál alkálifém-hidroxid adagolásával kívánjuk ki­küszöbölni. Ennek a megoldásnak a hátránya a kalcium-hidroxid használatával szemben az, hogy az anyag a hűtő faláról lemosódik, csak egészen vékony bevonóréteget képez, így a korróziót nem tudja megakadályozni. További hátrányt jelent, hogy a lúgos készítmény ká­rosítja a gumiból és hasonló szerkezti anya­gokból készített tömítéseket. A kalcium-hidroxidot, illetve alkálifém­­-hidroxidot tartalmazó fagyálló folyadékok közös hátránya, hogy a folyadékokban az al­káli fölösleg csak átmenetileg marad meg, ezért korróziógátló hatásuk az idő múlásával rohamosan csökken. A 4 242 214, 4 382 370 és 4 545 925 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írásokból olyan fagyálló folyadékok váltak ismertté, amelyek az adalékanyagként addig mér felhasznált borátok, szilikátok, foszfátok, nitritek és/vagy benzoátok mellett további adalékként tolil-triazolt vagy annak alkáli­­fémsóját is tartalmazzák. Az ott ismertetett fagyálló folyadékok stabilitása már megfelelő, korróziógátló hatásuk azonban - különösen acél, öntöttvas és alumíniumötvözet felülete­ken - nem teljesen kielégítő. Célunk volt, hogy olyan összetételű fagyálló folyadékot dolgozzunk ki, amely a 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom