200093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorellemes gyógyászati készítmények előállítására
23 Eredmény A foszforilált lipideket vékonyréteg-kromatográfiával azonosítva megállapítottuk, hogy a CDM 40 ymol/1 koncentrációban erősen gátolja a foszfatidil-inozitol-monofoszfát (PIP/-difoszfát PIP2) átalakulást, mig a PIP foszforilációját serkenti. Ezen lipidek anyagcseréje igen fontos szerepet játszik a sejtműködés szabályozásában. [Vance, Biochemistry of Lipids and Membranes, Benjamin-Cummings, Menlo Park (1985)]. A párhuzamosan vizsgált többi kalmodulin antagonistának (R24571 és TPP) nem volt ilyen jellegű hatása a lipid-foszforilációra. A hatások jelentősége A CDM protein kináz C és membrán lipid foszforiláció (PIP2) gátló, a kalmodulin antagonists hatása következtében a sejtosztódás szabályozását befolyásolja. A CDM DIFFERENCIÁLÓDÁST ELŐSEGÍTŐ HATÁSA (morfológiai, biokémiai változások) A differenciálódás genetikusán determinált folyamatának lezajlásához specifikus induktorok, inhibitorok és meghatározott környezeti tényezők szükségesek. A malignusan transzformált sejtekre jellemző a környezetüktől izolálódás, elszakadás, csökkent adhézió, fokozott sejtmobilitás. Hayashi, H. és munkatársai, Int. Rév. Cytol., 70, 139-215. (1981). Rohrschneider, L. és munkatársai, valamint Sefton B. és munkatársai, Cold Spring Harbor Symp. Quant. Biol., 46, 939-965. (1982). 14th Int. Cancer Congr. Bp. (1986). Carr, I. és munkatársai, No. 54., valamint Okabe, H. és munkatársai, No. 306. Gorbsky, G.: The Cell Surface in Development and Cancer., Vol. 3., Plenom Press, N. Y. (1986), 129-156. Jagidar, J. és munkatársai, Cancer., 56, (7), 1643-1648. (1985). Puricelli, L. és munkatársai, Cancer Letters, 29, 189-195. (1985), Raynor R. és munkatársai, Oncology, 41, 420- -426. (1984.). A malignusan transzformálódott sejtek állandóan osztódnak s emiatt nem képesek a differenciálódásra. Hiszen a differenciálódás és sejtosztódás egyidóben nem történhet. Ezért célszerű lenne olyan anyagok alkalmazása a daganatterápiában, amelyek a differenciálódást elősegítik, s igy esetleg az osztódási ciklust megnyújtva a korlátlan sejtszaporodást megakadályozzák. 14th Int. Cancer Congr. Bp. (1986), Ho- zumi, M. és munkatársai, No. 1868., valamint Heby, 0., No. 1873. A CDM kezelés hatására in vitro normál embrionális és tumoros eredetű sejttenyésze-HU teken a differenciálódás morfológiai és biokémiai jelei észlelhetők. Továbbá nemcsak a differenciálódási folyamat elősegitése tapasztalható, hanem bipo- 5 tens (egér mielocitás leukémia) ős-sejtek esetén a CDM a differenciálódás irányára (monocita-makrofág jellegű sejtek aránya növekszik) is befolyást gyakorol. 10 IN VITRO VIZSGÁLATOK 1.) Patkány embriók hipotalamusz szövettenyészete 15 17-18 napos patkány embriók hipotalamusz szövetét (ncl. paraventr., ncl. dorso et ventroraed., és nucl. arcuatus) egy hétig tenyésztettük, majd különböző koncentrációjú 20 CDM-mel (4 illetve 10 pmol/1) 2 óra illetve 24 óra hosszat kezeltük a sejteket párhuzamos kísérleti elrendezéssel, 6-6 elemszámot alkalmazva. A differenciálódás morfológiai jeleit fénymikroszkóppal (Giemsa festés), illetve 25 transzmissziós elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Eredmények 30 Fénymikroszkópos vizsgálatok: a kontrolihoz hasonlítva a differenciálódás a következő morfológiai jelekben nyilvánul meg: a. ) fokozott arborizációban; b. ) az ide g sejtnyúlványokon levő apró 35 megvastagodások megjelenésében. Elektronmikroszkópos vizsgálatok: a CDM-mel kezelt tenyészetek citoplazmájában közel a sejtmembránhoz igen sűrű, párhuza- 40 mosan elhelyezkedő rostrendszer alakult ki. Ezen rostok a membrán közelében gyakran hosszan kinyúlnak a sejtekből, és azok között hálózatot hoznak létre. Biokémiai érés jele: A DOPA dekarboxiláz 45 enzimaktivitás növekedése: HPLC vizsgálati módszerrel megállapítottuk (Saller, C. F. és munkatársa, J. Chromatography, 309, 287-298. (1984), hogy a CDM kezelés után a sejttenyészetek dopamin-tartalma 25-30%-os emelke- 50 dést mutatott. (L-DOPA-val inkubált jug/mg fehérjére számított érték). A morfológiai változások arra utalnak, hogy elősegíti a differenciálódást a CDM. 55 2,1 Átoltható neuroblastoma sejtvonal (N18) CDM kezelése (a fentiekkel megegyező körülmények között) A fénymikroszkópos vizsgálatokkal nem 60 volt kimutatható morfológiai változás. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok során a rostos elrendeződés a citoplazmában csak elvétve volt megfigyelhető, mennyisége a primer embrionális hipotalamusz sejtekéhez 65 200093 B 24 14
