200081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fotográfiai emulziók kémiai érzékenyítésére ciklodextrin-komplexek alkalmazásával

1 HU 200081 B 2 A találmány tárgya eljárás ezüst-halogenid fotográfiai emulziók kémiai érzékenyitésére oly módon, hogy az érzékenyitó vegyületet ciklodextrinnel, helyettesített ciklodextrinnel vagy vizoldható ciklodextrin-polimerrel alko­tott zérvénykomplex formájában adagoljuk. Fotográfiai emulziók kémiai érzékenyíté­­sére elterjedten használnak tioszulfát-iono­­kat, illetve labilis kénatomot tartalmazó szer­ves vegyületeket. A tioszulfát-ionok hátrá­nyos tulajdonsága a fátyolképzésre való haj­lam fokozása (P.A.Faelens:Phot.Korr., 104 (1968) 137), s a gradáció csökkentése. A kü­lönféle szerves vegyületek - például a 2-tio­­-szukcinimid, az l-metil-2-tio-szukcinimid, a metil-szukcinát-tioamid, a p-toluol-tio-szulfo­­nát, az l-metil-2-tio-oxazolidin, a 2-tio-4- -oxo-tiazolidin - alkalmazhatóságát korlátozza az érlelés alatt gyorsan kifejlődő, erős fá­tyolérték (D.J.Cash: J.Phot.Sci., 29 (1981) 140). E nem kívánatos jelenségnek az a való­színű oka, hogy az érzékenyitó anyag egyenlőtlenül oszlik el az ezüst-halogenid kristályokon, Így lehetőség nyílik háromdim­­menziós, nagyméretű érzékenységi centrumok keletkezésére, ami kedvez a fátyolképződés­nek. A találmány célja e probléma kiküszöbö­lése azáltal, hogy a leirt eljárás segítségével az érzékenyitó anyag molekuláit egyenletesen adszorbeáltatjuk az ezüst-halogenid kristá­lyok felületén. A találmány alapja az a felismerés, hogy a ciklodextrin és származékai alkalmas szer­kezeti felépítésű szerves érzékenyitó vegyü­­letekkel is képeznek zárványkomplexeket. A találmány további alapja az a felisme­rés, ami szerint a ciklodextrin/érzékenyitő arány optimalizálásával a keletkezett komplex stabilitása úgy szabályozható, hogy a vendég molekulák csak azután lépnek ki a komplex­ből, miután az a rendszerben már homogénen elkeveredett, igy az érzékenyitó vegyület egyenletes mennyiségben oszolhat el a kris­tályokon. A ciklodextrinek 6, 7 vagy 8 glukopira­­nóz egységből felépülő ciklikus, nem reduká­ló oligoszacharidok, amelyeket keményítő en­­zimatikus lebontásával állítanak elő. Gyakor­lati felhasználásuk főként zárványkomplex­­képzó képességükön alapul (Szejtli J.: Cyclo­­dextrins and Their Inclusion Complexes, Aka­démiai Kiadó, Budapest, 1982). A hattagú oC-, a héttagú ß-, s a nyolctagú K-ciklodextrin gyűrűjén levő primer és szekunder alkoholos hidroxil-csoportok reakció készsége lehetővé teszi 1) a monomer különböző helyettesített származékainak és 2) nagy molekulatömegű származékoknak (ciklodextrinpolimereknek) az előállítását. A monomer helyettesitéeével (például klór-ecetsavval vagy bután-szultonnal való reakció révén) nyert szulfo- illetve karboxi­-származékok jó vízoldhatóságukkal tűnnek ki. A ciklodextrin-polimerek lehetnek vízben oldódó és vízben nem oldódó, de abban duz­zadó származékok. Az előbbiek kétféleképpen állíthatók elő: ciklodextrinból telítetlen mo­nomert készítenek és ezt polimerizálják (J.Polym.Sei.Lett., 13 (1975) 357), vagy vala­mely alkalmas bifunkciós reagenssel, célsze­rűen diepoxi-vegyülettel vagy epiklórhidrin­­nel térhálósitják a ciklodextrint (1 244 990 számú nagy-britanniai és 181.733 lajstrom számú magyar szabadalmi leírás). Mindkét eljárással közepes átlagmoleku­­latömegű terméket nyernek, amelyek vízben jól oldódnak és zárványkomplexeket képez­nek. Komplexeik stabilitása általában na­gyobb, mint a monomer ciklodextrineké, amit az egymáshoz kapcsolt gyűrűk előnyös tér­beli elrendeződésével és ß-ciklodextrin eseté­ben a polimer nagyobb oldékonyságával ma­gyaráznak. (Macromolecules, 9 (1976) 705). A helyettesített ciklodextrinek (jelölé­sük: CD) és vizoldható ciklodextrin-polimerek (jelölésük: sCDP) lehetnek semlegesek vagy ionosak. Az ionos csoporttal helyettesített ciklo­dextrinek az (I) általános képlettel irhatok le. A képletben Rí jelentése hidrogénatom, -RnCOOH, -JinS03H, RnNH2 általános képletű cso­port - ezekben a képletekben Rn 1-5 szénatomos egyenes vagy elágazó szén­láncú alkiléncsoport, illetve CD jelentése ß-ciklodextrin molekulából egy hidroxilcsoport eltávolításával leszármaztat­ható csoport. Az ionos csoportokkal szubsztituált, víz­ben oldódó ciklodextrin-polimerekben, köze­lebbről a (II) általános képletű szerkezeti egységet tartalmazó és 2-10 ciklodextrin­­-gyűrű összekapcsolásával előállított ciklo­­dextrin-származékokban az ionos csoportok lehetnek a ciklodextrin-gyűrűkön, az azokhoz kapcsolódó hidakon és oldalláncokon, vagy mind a ciklodextrin-gyűrűkön, mind a kap­csolódó hidakon és oldalláncokon. A (II) álta­lános képletben CD jelentése ß-ciklodextrin molekulából p+s vagy 1+r+t számú hidroxilcBoport eltá­volításával leszármaztatható CBoport, ahol r jelentése egy 0 és 23 közötti szám, t jelentése egy 0 és 7 közötti szám, azzal a kikötéssel, hogy r+t í. 23 p jelentése 1 és 24 közötti szám, s jelentése 0 és 27 közötti szám, azzal a kikötéssel, hogy p+s í. 24 R és R’ jelentése egymástól függetlenül - CHz-, CH(OH)-CH2-, -CH*-0-(CH2)2-0-CH2CH(0H)-CH2-, -CH2-O-CH2-CH­­(0H)-CH2-, -CH2-0-(CH2)4-0-CH2-CH­­(0H)-CH2- képletű csoport, R1 jelentése hidrogénatom vagy r = 0-tól eltérő jelentés esetén ß- ciklodextrin 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom