199987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gépjárművek futóműveinek, elsősorban lengőkarral felfüggesztett futóműveinek a gépjárműhöz viszonyított helyzete megállapításához és adott esetben beállításához
7 HU 199987 A 8 alakítású 41 állitóeleromel szabályozhatók. Ezek jelen esetben állitócsavarok, amelyekkel a lengőkarok hossza változtatható. Mivel a későbbiekben ismertetendő eljárás nem csak a most bemutatott lengókaros felfüggesztésű futóművekhez és nem csak kéttengelyes járművekhez alkalmazható, röviden utalnunk kell a további változatokra is. A 6/a-6/f ábrákon látható, hogy az .A' és „B" futóművel rendelkező személygépkocsitól, tehergépkocsitól, autóbusztól a .A', .B* és .C" futóművön futó csuklósbuszokon és tehergépkocsikon át az .A’-.F' futóművekkel rendelkező nyergesvonatig a közúti közlekedésben előforduló bármilyen gépjárműnél szükséges lehet a futóművek beállításának az ellenőrzése. Ezeknek a futóművei a laprugótól a lengökarig különböző felfüggesztőelemekkel lehetnek felfüggesztve, és az állítási lehetőségük is nagyon változatos az állítható hosszúságú felfüggesztőelemtói az excenterrel állítható lengókarcsuklón át az alátétek cseréjével állítható lengökar-bakig. Minden esetben vannak tehát felfüggesztőelemek (lengőkar, laprugó, stb.) és az ezek helyzetét szabályozó állitóelemek (állítócsavar, excentercsap, állítóalátét stb.) Ismeretes az is, hogy a futóművek állítására vonatkozó gyárilag előírt követelmények nem minden típusnál azonosak. Ennek a találmányunk szempontjából azért van jelentősége, mert a kormányzott kerekeknél külön-külön mérhető oldalirányú erő egyes gépjárműveknél terheletlen állapotban nullával egyenlő, más típusoknál terheletlen állapotban nullától eltérő, és terhelve válik nullára. A futóművek beállításánál tehát a gyárilag előírt értékekre figyelemmel kell lenni. Az előírás természetesen nem az erőre vonatkozik, hanem a futómű geometriai méreteire, de ebből tapasztalati úton az erő meghatározható és pl. a számítógépben gyári előírásként tárolható. A már ismertetett kéttengelyes autóbuszon kívül tehát a most részletesen ismertetendő eljárás és berendezés bármilyen kéttengelyes gépjárműhöz alkalmas. Az eljárás végrehajtásához a 2-4. ábrákon látható berendezést készítettük el. Az erős acélgerendékból összeállított 12 gépalapban négy, vízszintes tengelyű 13, 14, 15 és 16 görgőpárt helyeztünk el. A 13 és 14 görgópár az .A' futómű, a 15 és 16 a ,B‘ futómű helyzetének felel meg. A 12 gépalap hossztengelyének két oldalán elhelyezkedő 13 és 14 görgópár 13a, 13b és 14a, 14 b görgőinek, illetve a 15 és 16 görgópár 15a, 15b és 16a, 16b görgőinek a tengelye egyvonalba esik, és mind párhuzamos egymással, valamint merőleges a 12 gépalap hossztengelyére. Az .A' futómű alátámasztására szolgáló 13 és 14 görgópár külön-külön egy-egy 17 és 18 zsámolyban van csapágyazva. A 17 és 18 zsámoly egy-egy súrlódási ellenállású, nagy teherbírású 19 görgősorral a 12 gépalapban kialakított 20 és 21 vezetéken nyugszik. A 20 és 21 vezeték merőleges a 21 gépalap hossztengelyére. A .B" futóművet alátámasztó 15 és 16 görgőpár is egy-egy 22 és 23 zsámolyban van, ezek azonban mereven össze vannak kötve, és a kis ellenállású, nagy teherbírású 24 görgősorral a 12 gépalapban kialakított 25 és 26 vezetékre támaszkodnak. A 25 és 26 vezeték a 12 gépalap hossztengelyével párhuzamos. (Itt kell jeleznünk, hogy a 22 és 23 zsámoly csak akkor köthető össze, ha az itt elrendezett merőelemek nem a zsámolyoknál ébredő erőt mérik. Később erre részletesen kitérünk). A 13, 14, 15 és 16 görgópárokban - ismert módon - a 13a, 13b, 14a, 15a, 15b, illetve 16a, 16b görgők átmérője megegyezik, a közöttük lévő távolság kisebb mint a vizsgálandó autóbusz (gépjármű) 5 és 6 kerekének az átmérője. Mindegyik görgőpárból az egyik görgőt - a 13b, 14b, 15b, 16b görgőt - egy ékszijhajtáson át egy-egy 32 külső erőforrás, esetünkben egy villanymotor segítségével lehet megforgatni. A 22 és 23 zsámolyra a 15 és 16 görgőpár között a tengelyeik közötti felezősikban egy 28 és egy 39 támasztóelem van építve, amely a 15 és 16 görgópár irányában egy-egy függőleges tengelyű 27 és 38 támasztógörgővel van ellátva. A 28 és 39 támasztóelem egy-egy vízszintes síkban mozgó kar, amely egy 29, illetve 40 erőmérö eszközzel van összekapcsolva. A 29 és 40 eróméró eszköz nyúlásmérő bélyegből és a - szakemberek számára kézenfekvő - mechanikus áttételi elemekből áll. Mindebből nyilvánvaló, hogy a 29 és 40 erőmérö eszköz a 28 és 39 támasztóelemnél ébredő támasztó erővel arányos elektromos jelet állít elő. Ezt egy erőre kalibrált kijelzővel jeleníthetjük meg. A 17 és a 18 zsámoly a 13, illetve 14 görgőpárok tengelyirányában egy 42 illetve 43 támasztóelemmel a 12 gépalaphoz van kikötve. A 42 és 43 támasztóelem egy-egy rúd, amely a 30, illetve 31 erőmérő eszközzel van összekapcsolva. A 30 és 31 erőmérö eszköz ugyancsak egy-egy nyúlásméró bélyegből és a szükséges mechanikus áttételi elemekből áll. Tehát a 30 és 31 erőmérö eszköz is az ébredő támasztó erővel arányos elektromos jelet állít elő. A 13 és 14 görgőpárok tengelyei között a felezősikjukban egy-egy 46 és 47 támasztóelem van a 12 gépalapra építve. A 46 éB 47 támasztóelem a 12 gépalap hossztengelyére merőleges irányban állítható és beállítás után rögzíthető. A végükön egy-egy 44 és 45 támasztógörgővel vannak ellátva. A most bemutatott berendezésen az autóbusz futóműveinek beállítása a következőképpen történik. Az 5 kerekeket a 13 és 14 gőrgópárra, a 6 kerekeket a 15 és 16 gőrgópárra állítjuk. Ellenőrizzük, hogy a gumiabroncsok nyomása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
