199875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminosav-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 199875 B 2 dószerben, például halogénezett szénhidrogén­ben, fgy diklór-metánban, vagy éterben, így tetra­­hidrofuránban vagy dioxánban, vagy amidban, így dimetil-formamidban vagy dimetil-acetamid­­ban, vagy nitrilben, így acetonitrilben mintegy —10 és + 40 °C közötti, előnyösen 0 - 30 °C kö­zötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A (II), illetve (III) általános képletű vegyüle­­tek helyett kiindulási anyagként felhasználhatók ezen megfelelő reakcióképes származékai is, pél­dául olyanok, amelyekben a reakcióképes cso­portokat átmenetileg védőcsoportokkal blokkol­juk. A (III) általános képletű aminosav-szárma­­zékok felhasználhatók például aktív észter for­májában, amelyeket célszerűen in situ állítunk elő, például HOBt vagy N-hidroxi-szukcinimid segítségével. A (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagok nagyrészt ismertek, illetve a peptid­­szintézis ismert módszereivel, például a fent em­lített eljárásokkal és a védőcsoport lehasításával előállítbatók. Az új (I) általános képletű vegyületek gyógy­szerkészítmények előállítására felhasználhatók, amelynek során legalább egy hordozóanyaggal vagy segédanyaggal, és kívánt esetben egy vagy több továbbítható anyaggal megfelelő adagolási formává alakíthatók. Az így kapott .készítmény gyógyszerként az állat- és humángyógyászat terü­letén felhasználható. Hordozóanyagként alkal­mazhatók szerves vagy szervetlen anyagok, ame­lyek enterális (például orális vagy rektális) vagy parenterális adagolásra alkalmasak vagy inhalá­­ciós spray formájában felhasználhatók és az új vegyületekkel nem reagálnak. Ilyenekre példa­ként említhető a víz, növényi olaj, benzil-alkohol, polietilénglikol, glicerin-triacetát, és más zsír­­sav-gliceridek, zselatin, szójalecitin, szénhidrá­tok, így laktóz vagy keményítő, magnézium-szte­­arát, talkum, cellulóz. Orális adagolásra alkal­masak elsősorban tabletta, drazsé, kapszula, szi­rup, vagy cseppkészítmények, elsősorban gyo­morsav rezisztens bevonattal vagy kapszula bevo­nattal ellátott speciális lakk-tabletták és kapszu­lák. Rektális adagolásra alkalmasak a szuppozi­­tóriumok, parenterális adagolásra az oldatok, előnyösen olajos vagy vizes oldatok, valamint szuszpenziók, emulziók és implantátumok. Inha­­lációs spray-k, amelyek a hatóanyagot oldott vagy szuszpendált állapotban tartalmazzák meg­felelő hajtógáz-elegyben, például fluor-klór­­gzénhidrogénben. Ehhez a hatóanyagot célszerű­en mikronizált formában alkalmazzuk adott esetben egy vagy több további fiziológiailag al­kalmazható oldószer, például etanol mellett. Az inhalációs oldat szokásos inhalátorok segítségé­vel adagolható. Az új vegyületek liofilizálhatók és a kapott liofilizátum például injekciós készít­mény előállítására felhasználható. Az adott ké­szítmények steriiizálhatók és/vagy konzerváló-, stabiüzáló-segédanyagokat és/vagy nedvesítősze­reket, emulgeátorokat, ozmotikus nyomást befo­lyásoló sókat, pufferanyagokat, színezékeket és aromaanyagokat tartalmaznak. Kívánt esetben tartalmazhatnak egy vagy több további hatóanya­got is, például egy vagy több vitamint. Az új hatóanyagokat általában más, kereske­delmi forgalomban lévő peptidekkel, elsősorban a 77.028. számú európai közrebocsátási iratban ismertetett peptidekkel analóg módon adagol­juk, a dózis előnyösen mintegy 100 mg-30 g, el­sősorban 500 mg-5 g dózisegységenként. À na­pi dózis általában mintegy 2 — 600 mg/kg test­súly. Az adott dózist a kezelni kívánt betegtől és más egyéb faktoroktól, így az adott hatóanyag hatékonyságától, a beteg korától, testsúlyától, ál­talános egészségi állapotától, nemétől, étrendjé­től, az adagolás időpontjától és módjától és a ki­válási sebességtől és gyógyszerkombinációtól, va­lamint a betegség súlyosságától függ. Előnyösen parenterális adagolást alkalmazunk. A következő példákban a szokásos feldolgozás kifejezés a következő eljárást jelenti: A reakció­­elegyet kívánt esetben vízzel hígítjuk, majd sem­legesítjük, éterrel vagy diklór-metánnal extrahál­juk,, elválasztjuk, a szerves fázist nátrium-szulfá­ton szárítjuk, szűrjük, bepároljuk és Kiesel-gélen történő kromatografálással és/vagy kristályosí­tással tisztítjuk. 1. példa 1 g N-izopentil-N’-[2S-hidroxi-3S-/N-terc-but­­oxi-karbonil-L-fenil-alanil-N(im)-(2,4-dinitro­­-fenil)-L-hisztidil-amino/-4-ciklohexil-butil]-kar­­bamid (N-izopentil-N’-/2S-hidroxi-3S-(BOC­­-Phe-(imi-DNP-His)-amino)-4-ciklohexil-butil/­­-karbamid); előállítható a következő lépésekkel: 1 bróm-3S-BOC-amino-4-ciklohexil-bután-2-on reakciója NaN3-mal DMF-ben 0 °C hőmérsékle­ten l-azido-3S-BOC-amino-4-ciklohexil-bután­­-2-onná (op.: 58 — 59 °C), redukció NaBH4 segít­ségével metanolban l-azido-3S-BOC-amino-4- -ciklohexil-bután-2S-ollá (op.: 170 — 717 ®C, emellett keletkezik l-azido-3S-BOC-amino-4- -ciklohexil-bután-2R-ol, op.: 69 — 71 °C, amely kromatográfiásan elválasztható a 2S-epimertől), hidrogénezés Pd-C katalizátoron metanolban 1 amino-3S-BOC-amino-4-ciklohexil-bután-2S-ol­­lá (op.: 110 — 115 °C, analóg: l-amino-3S-BOC­­-amino-4-ciklohexil-bután-2R-ol, op.: 116 — 117 °C), reakció izopentil-izocianáttal THF-ben (2 óra, 20 °C) N-izopentil-N’-(2S-hidroxi-3S-BOC­­-amino-4-ciklohexil-butil)-karbamiddá (op.: 160-162 ®C), a BOC-csoport lehasítása 4n HC1- lel dioxánban, reakció BOC-(imi-DNP-His)­­-OH-val N-izopentil-N’-(2S-hidroxi-3S-(BOC­­-(imi-DNP-His)-amino)-4-ciklohexil-butil/-kar­­bamiddá, a BOC-csoport ismételt lehasítása és reakció BOC-Phe-OH-val), 2 g 2-merkapto eta­nol, 20 ml DMF és 20 ml víz elegyét kevertetés közben 20 ®C hőmérsékleten vizes nátrium-kar­bonát oldattal pH « 8 értékre állítjuk és 2 órán keresztül 20 ®C hőmérsékleten kevertetjük. A szokásos feldolgozás után 0,8 g N-izopentil-N’­­-/2S-hidroxi-3S-BOC-Phe-His-amino)-4-ciklo­­hexil-butiV-karbamidot kapunk. Op.: 132—134 ®C. A megfelelő (imi-DNP-His)-származék hasí­tásával analóg módon kapjuk: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom