199871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezaza-purin-nukleozid-származékok előállítására, valamint eljárás az említett vegyületeket tartalmazó vírusellenes szerek előállítására
! HU 199871 B 2 máznák, önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő [lásd például Nucleic Acids Research V°l. 14 (5) 1986, 2319ff oldal]. Ezek azonban például a DNS-szekvenciálásnál is keletkeznek. Ha olyan (I) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, melyekben R6 hidroxicsoporl, akkor egy nukleinsav több ilyen építőelemet tartalmazhat, amennyiben azonban olyan (I) általános képletű vegyületet használunk, ahol R6 hidrogénatom, ez az építőelem csak egyszer, mégpedig a lánc végén épülhet be. Az ilyen nukleinsavak 2-1.000, előnyösen 8-50 nukleotid-építőelemből épülnek fel. Különösen előnyösek a 15- — 30 nukleolidbói álló nukleinsavak. Ezek a nukleinsavak ugyancsak alkalmazhatók vírusellenes szerként. Az ún. anti-sense-nukleinsav ezt a nukleinsavat a vírus ssDNS/RNS- ével hibridizálja és így megnehezíti a vírus-DNS- sé történő álíródást. Ezek a nukleinsavak főleg az AIDS elleni szerként alkalmazhatók, mivel a sejt saját restriciós enzimeit egyáltalán nem, vagy csak nehezen bontják le. Az (I) általános képletű anyagokat, gyógyászatiig elfogadható sóikat vagy az ezeket tartalmazó nukleinsavakat tartalmazó gyógyászati készítményeket önmagában ismert módon megfelelő gyógyászati hordozóanyagokkal, aroma-, íz- és színezőanyagokkal keverve és például tabletta vagy drazsé alakúra feldolgozva vagy megfelelő segédanyagok hozzáadása közben, vízben vagy olajban, például olívaolajban oldva vagy szuszpendálva állítjuk elő. A találmány szerinti anyagokat folyékony vagy szilárd alakban enterálisan vagy parenterálisan adagolhatjuk. Injekciós közegként előnyösen a víz jön számításba, mely az injekciós oldatoknál szokásos adalékokat, például stabilizálószert, oldódást elősegítő anyagot vagy puffert tartalmaz. Ilyen jellegű adalékok például a tartarát- és citrát-puffer, etanol, komplexképzők (például etilén-diamin-tetraecetsav és nem toxikus sói) és a viszkozitás szabályozására nagymolekulájú polimerek (például folyékony poli-etilénoxid). Szilárd hordozóanyagok például a keményítők, laktóz, mannit, metil-cellulóz, erősen diszpergált kovasavak, nagymolekulájú zsírsavak (például sztearinsav), zselatin, agar-agar, kalciumfoszfát, magnéziumsztearát, állati és növényi zsírok és szilárd nagymolckulájú polimerek (például polietilénglikolok). Az orális adagolásra alkalmas készítmények kívánt esetben ízesítő- és édesítőszereket tartalmazhatnak. A találmány szerinti vegyületeket szokásosan 1-100 mg, előnyösen 2-8 mg mennyiségben adagoljuk naponta és testsúlykilogrammonként. A napi dózist előnyös 2 — 3 részre osztva adagolni, mikoris minden alkalommal 1-2, 5-1000 mg hatóanyagtartalmú tablettát adagolunk. A tabletták retardáltak is lehetnek, ezáltal a napi adagolások száma 1 - 3-ra csökken. A retardált tabletták hatóanyagtartalma 20 - 2000 mg. A hatóanyagot injekciók alakjában is adagolhatjuk, ez napi 1-8 alkalommal történik, adagolhatunk tartós infúzióval is, ekkor normál esetben elegendő mennyiség napi 50 - 4000 mg. A következő példák közelebbről mutatják be a találmányt. 1. példa 2-Amino-7-dezaza-2’.3’-didezoxi-9-béta-D-ri-bofuranozil-purin-6-on a) 2-[(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-amino]-7- -dezaza-2’-dezoxi-5’-Q-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on 1.0 g (3,8 mmól) 7-dezaza-2’-dezoxi-guanozint kétszer párolunk be vízmentes piridinnel, majd 20 ml piridinben szuszpendáljuk. Ezután 4,0 g (11,8 mmól) 4,4’-dimetoxi-trifenil-metil-kloridot és 2,5 ml (14,6 mmól) Hünig-bázist (N-etil-diizopropil-amin) öntünk hozzá és 3 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióele gyet ezután 150 ml 5%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát oldathoz adjuk és kétszer 150 — 150 ml diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és 60 H jelű szilikagélen (oszlop, 10x4 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán-aceton elegy) kromatografáljuk. A főfrakciók bepárlása után a maradékot kevés diklórmetában oldjuk és 1:1 arányú n-hexán — éter elegybe csepegtetjük. Szűrés után 2,04 g (61%) kívánt vegyületet nyerünk, színtelen amorf anyag alakjában. Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán-aceton 8:2 arányú rendszerben): Rf= 0,7; UV (metanol): lambdamax= 272, 283 nm (váll); epszilon — 18800,16400. 'H-NMR (DMSO-d6): delta 1,75 (m, 2’-Hb), 1,86 (m, 2’-H„), 3,09 (m, 5’-H), 3,79 (m, 4’-H), 4,10 (m, 3’-H), 5,19 (d, 3-OH, J = 4,3Hz), 5,61 (pt, 1-H, J = 6,5Hz), 6,16 (d, 6-H, J = 3,5Hz), 6,62 (d, 5-H, J = 3,5Hz), 10,35 (s, NH). Elemanalízis a CjjHsoN^lg (871,0) összegképlet alapján: számított: C: 73,09, H: 5,79, N: 6,43%, mért: C: 73,02, H: 5,98, N: 6,34%. b) 2-[(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-amino]-7- -dezaza-2’-dezoxi-3’-0-fenoxi-tiokarbonil-5’-0- -(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on 1.0 g (1,1 mmól) la) példában leírtak szerint előállított vegyületet szuszpendálunk 15 ml vízmentes acetonitrilben és 300 mg (2,5 mmól) dimetil-amino-piridint és 300 pl (2,2 mmól) fenoxi-tio-karbonil-kloridot adunk hozzá és 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen kromatografáljuk. Az oszlop mérete 10x4 cm, eluálószerként pedig 8:2 arányő diklórmetán - aceton elegyet használunk. A főfrakció bepárlása után kapott maradékot kevés diklórmetánban oldjuk és 1:1 arányú n-hexán-éter elegybe csepegtetve választjuk le. így 0,99 g (89%) színtelén, amorf anyagot kapunk. Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen 8:2 arányú diklórmetán —aceton rendszerben): Rf- 0,8; UV (metanol): Iarnbdamax = 269, 282 nm (váll); epszilon- 19300,16000). *H-NMR (DMSO-dé): delta- 2,06 (m, 2- H„), 2,34 (m, 2’-H#), 3,16 (m, 5’-H), 4,25 (m, 4’-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
