199865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású nukleozidok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 199865 B 2 A találmány nukleozid-származékok előállítá­sára vonatkozik, amelyek alkalmasak bizonyos vírusfertőzések, különösen humán retrovirus ál­tal, így például az AIDS vírus által (Acquired Immune Deficiency Syndrome) okozott fertőzé­sek kezelésére és megelőzésére. Az AIDS immunoszupresszív vagy immuno­­destruktív betegség, amely a betegeket halálos kimenetelű fertőzésekkel szemben fogékonnyá teszi. Az AIDS a T-sejtek, különösen az OKT4 felületi jelű helper-indukált alcsoport fokozódó kiválását okozza. A Human Immunodeficiency Virus-t (HIV) reprodukálhatóan AIDS-betegekből, vagy ilyen szimptómákat felmutató betegekből izolálták. A HÍV sejtkárosító hatású és elsődlegesen az OK'T'-et hordozó T-sejteket fertőzi és károsítja, és mostanában az AIDS etiológiai anyagaként jellemzik. Mióta felismerték, hogy a HÍV az AIDS etio­lógiai anyaga, számos javaslatot tettek anti-HIV hatású kemoterápiái anyagokra, amelyek alkal­masak az AIDS kezelésére. Így például a 196.185. számú európai szabadalmi leírásban a 3’-azido-3’-dezoxitimidinl (elfogadott néven zi­­dovudin) és gyógyászatiig elfogadható szárma­zékait ismertetik, amelyek alkalmasak human retrovirus állal - beleértve az AIDS vírust is - okozott fertőzések kezelésére. Azt találták, hogy a zidovidun különösen alkalmas az AIDS-szel összefüggő tünetek kezelésére. Az AIDS és tünetei kezelésénél általába^ fon­tos, hog az anti-HIV kemoterápiás szereket fo­lyamatosan adgolják a megfelelő antivirális szint fenttartására, így például a zidovidunt naponta hatszor kell adagolni. Felismertük, hogy bizonyos nukleozid szárma­zék, nevezetesen az 1 -(3-azido-2,3-didezoxi-/?-D­­-eritro-pentofurazonil)-5-metil-2(lH)­­pirimidinon in vivo zidovudinná képes alakulni a humán vagy állati szervezetben. Ez a folyamat a szervezetben jelenlévő enzimek, így például a xantin-oxidáz/dehidrogenáz vagy aldehid oxidáz hatására megy végbe. íly módon a fenti származék növelni képes a zidovudin hatásosságát oly módon, hogy a hatóanyag megfelelő szintjét biztosítja a vérben, A találmány szerinti hatóanyagot, az l-(3- -azido-2,3-didezoxi/3-D-eritro-pentofurazonil)­­-5-metil-2(lH)-pirimidinont és gyógyászatiig elfogadható származékait az (I) képlettel írjuk le. A gyógyászatiig elfogadható származékok alatt bármely gyógyászatiig elfogadható észtert értünk, amely adagolásakor az (I) általános kép­letté képes alakulni. Az (1) képletű vegyületek előnyös észterei karbonsav-észterek, amelyek nem karbonil- ré­sze valamely következő csoport: alkil-, vagy adott esetben halogénatommal szubsztituált fenilcso­­port. Az észterek magukban foglalják azok sóit is. Az észterekben jelenlévő alkilcsoportok 1 —18, előnyösen 1-4 szénatomot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületet önmagában vagy gyógyszerkészítményei formájában alkal­mazhatjuk retrovírusok által okozott fertőzések kezelésére vagy megelőzésére. A retrovírusok által okozott fertőzések közé tartoznak például a humán retrovírusok, így pél­dául a HIV, HÍV-2 és HTLV (Human T-cell Lymphotropic Virus), például a HTLV-I vagy TTLV - IV vírus által okozott fertőzések. A ta­lálmány szerinti hatóanyag különösen alkalmas az AIDS és azzal összefüggő tünetek kezelésére, így például az ARC (AID-reited complex), a PGL (Progressive Generalised Lymphadenopat­­hy), AIDS-szel kapcsolatos idegi tünetek és anti- HIV antitest-pozitív és HIV-pozitív tünetek ke­zelésére. A hatóanyag alkalmas továbbá pikkely­sömör kezelésére és megelőzésére is. A találmány szerinti hatóanyagot bármely mó­don, tehát például orálisan, rektálisan, nazálisán, helyileg (transzdermálisan, bukkálisan, szublin­­guálisan), vaginálisan vagy parenterálisan (szub­­kután, intramuszkulárisan intravénásán vagy int­­radermálisan adagolhatjuk. A megfelelő adago­lási mód a beteg korától, állapotától, a fertőzés mértékétől függ, de előnyösen orális vagy paren­­terális adagolást alkalmazunk. A találmány szerinti hatóanyag alkalmas szisz­témás dózisa HIV-fertőzéses emlősök, így példá­ul emberek esetében általában 4-160 mg/kg, előnyösen 8 - 120 mg/kg, még előnyösebben 20- — 80 mg/kg naponta. A kívánt dózist előnyösen két, három, négy, öt, hat vagy még több részletre elosztva adagoljuk megfelelő időközönként. A részadagokat egység-dózisok, így például 10- —1500 mg, előnyösen 20 —1000 mg, még előnyö­sebben 50 - 700 mg hatóanyagot tartalmazó egy­ségdózisok formájában adagoljuk. A találmány szerinti hatóanyagokat gyógy­szerkészítmények formájában is adagolhatjuk, amelyek előállítási módja szintén a találmány ol­talmi körébe tartozik. A találmány szerinti eljá­rással nyert gyógyszerkészítmények a hatóanyag mellett még egy vagy több gyógyszerészetileg el­fogadható hordozó és/vagy segédanyagot és adott esetben más gyógyhatású anyagot is tartal­maznak. A hordozó- és/vagy segédanyagok a ké­szítmény többi komponensével szemben kompa­tibilisek és betegre nézve veszélytelenek kell hogy legyenek. A gyógyszerkészítmények lehet­nek orális, rektális, nazális, helyi (például transz­­dermális, bukkális, nyelvalatti) vaginális vagy pa­­renterális (például szubkután, intramuszkuláris, intradermáiis) adagolásra alkalmas készítmé­nyek. A készítményeket általában egységdózisok formájában alakítjuk ki és bármely ismert mó­don állítjuk elő. Az előállításánál úgy járunk el, hogy a hatóanyagot az egyéb alkalmazott össze­tevőkkel homogenizáljuk és adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. A találmány szerinti orális készítmények le­hetnek kapszula, ostya, tabletta, por, granulá­tum, vizes vagy nem-vizes oldat vagy szuszpen­zió, továbbá olaj-a-vízben vagy víz-az-olajban tí­pusú emulzió készítmények, továbbá lehetnek bolus, electuárium vagy paszta-formájú készít­mények is. A készítményeket előállíthatjuk lassú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom