199863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált bakankozin-származékok előállítására

1 HU 199863 B 2 A találmány tárgya eljárás új N-szubsztituált bakankozin-származékok előállítására szekolo­­ganinból. A szekologanin a monoterpén iridoid glükozi­­dok egyik képviselője. Kulcsszerepe az igen sok­rétegű élettani hatással rendelkező, a gyógyá­szatban széleskörűen alkalmazott indol- és ro­kon alkaloidok bioszintézisében közismert (R. T. Brown: "Biometic Conversion of Secologanin into Alkaloids", Annual Proceedings of the Phytochemical Society of Europe, 1980. 17. 171- —184). A teljesség igénye nélkül csupán néhány igen közismert képviselőjüket említjük meg, iqint például a vinkamint, a reszerpint, a kinint, az emetint stb. Ezek az alkaloidok a szekologa­­ninból vezethetők le, bázikus nitrogént tartalma­zó egységek beépülésével. Logikusnak tűnt a gondolat, hogy az alkaloi­doknál egyszerűbb szerkezetű nitrogéntartalmú szekologanin-származékok között is lehetnek farmakológiai szempontból érdekes vegyületek. A természetben megtalálható, a szekologanin­­ból közvetlenül levezethető egyik legegyszerűbb képviselő a bakankozin. A vegyület 1952 óta is­mert, de pontos szerkezetét csak egy évtizede si­került felderíteni (Chem. Pharm. Bull. 1976, 24/6/, 1406 — 7). Biológiai aktivitását nem vizs­gálták, és szintetikus, illetve félszintetikus szár­mazékai sem ismertek nagyszámban. A bakankozinnak szekologaninból való előál­lítását megoldották. A szekologanint ammóni­­um-acetáttal reagáltatják metanolos közegben, majd nátrium-cián-bórhidriddel redukálják. Az átalakítás hozama 19% (Tetrahedron Letters 1976 /29/, 2535-8). Az eljárás hátránya egyrészt az igen alacsony hozam, másrészt az alkalmazott redukálószer veszélyessége, amely eleve kizárja az ipari alkalmazását. Végül az említett mód­szerrel kizárólag bakankozint lehet előállítani, de annak N-szubsztituált származékait már nem. A nitrogénen szubsztituált származékok közül az N-metil-bakankozin 6-metilamino-, 6-metoxi-, illetve 6-hidroxi-származékál állítják elő H. C. van der Pias, L. Ötvös, M. Simonyi, közleményük szerint (Bio-Organic Heterocycles Ed.; Akadé­miai Kiadó, 1984., 221 — 224). Az N-szubsztituált, de egyéb bevitt szubsztilu­­enst nem hordozó bakankozin-származékok kö­zül csak az N-metil-származék ismert (Int. Conf. Chem. Biotechnoi. Biol. Act. Nat. Prod. 1st. 1981. 3/1/, 87 — 90). A közlemény emellett az N- metil-bakankozin 6-deuterometoxi- és 6-metil­­amino-származékának előállítására is kitér. A reakciót metanolban vezetik, és nátrium-bór­­hidridel alkalmaznak redukálószerként. A köz­lemény további származékok előállítására nem ad általános kitanításl. Hátrányos az is, hogy a meiil-amint vizes oldatban alkalmazzák, ami az első lépésben keletkező N-melil-szekologanin Schiff-bázisának kialakulása szempontjából hát­rányos, mert jelentősen csökkenti a célvegyület hozamát. A kivitelezés módjáról és a termelésről a közlemény nem ad információt, de saját repro­­dukálási kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a hozam a 38%-ot nem haladja meg. Az irodalmi háttér teljesebb áttekinthetősége érdekében itt még Tietze és munkatársai mód­szere említhető meg (Tetrahedron Letters 1976, 2535), amely szerint benzil-aminnal szekologa­­nin-Schiff bázist képeznek, ezt katalitikusán hid­rogénezik, s miközben a benzilcsoport lehasad és a vinilcsoport telítődik, a molekula laktámmá, azaz bekankozinná Záródik. Ezzel a módszerrel kizárólag a 8,10-dihidrobakankozin-származé­­kok állíthatók elő. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása volt, amellyel N-szubsztituált, eddig nem ismert bakankozin-származékok állíthatók elő. Felismertük, hogy a metil-amintól eltérő pri­mer aminok alkalmazásakor a reakció egy lépés­ben is elvégezhető, tehát sem a szekologanin N­­-szubsztituált Schiff-bázisát, sem a nátrium-bór­­-hidriddel képzett komplexét nem szükséges izo­lálni. A találmány tárgya tehát eljárás az új (1) álta­lános képletű N-szubsztituáit bakankozin-szár­mazékok előállítására. Az (I) általános képlet­ben R jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2 — 6 szénatomos alkilcsoport, amely adott eset­ben hidroxilcsoporttal szubsztituált; az alkilrész­­ben 1 — 4 szénatomot tartalmazó fenilalkilcso­­port, előnyösen benzilcsoport; vagy az alkilrész­­ben 1-4 szénatomot tartalmazó indanilalkilcso­­port, vagy A képletű csoport, amelyben X jelen­tése 4-től 8-ig terjedő egész szám, és R1 jelentése hidrogénatom vagy acetilcsoport. A találmány szerint az (1) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a (II) kép­letű szekologamint valamely (III) általános kép­letű primer aminnal, illetve diaminual - a (III) általános képletben Q jelentése egyenes vagy elágzó szénláncú, 2 — 6 szénatomos alkilcsoport, amely adott eset­ben hidroxilcsoporttal szubsztituált; vagy az al­­kilrészben 1 — 4 szénatomot tartalmazó fenilal­­kilcsoport, előnyösen benzilcsoport, vagy az al­­kilrészben 1 — 4 szénatomot tartalmazó indanil­­alkilcsoport, vagy H2N-(CH2)X- képletű csoport, ahol x jelentése 4-től 8-ig terjedő egész szám — oldószer jelenlétében reagáltatjuk, majd a kapott (IV) általános képletű Schiff-bázist — a (IV) ál­talános képletben R jelentése a fenti — nátrium­­-bór-hidriddel redukáljuk, és kívánt esetben a kapott terméket acetilezzük. A találmány szerinti eljárás során oldószer­ként például alifás alkoholt, előnyösen 2 — 4 szénatomos alifás alkoholt alkalmazhatunk, így etanoll, n- és izopropanolt, n- és izobutanolt, de alkalmas oldószer a piridin is. Oldószerként me­tanolt is alkalmazhatunk. A szekologaninból 1 — 30 tf%-os, előnyösen 10 — 25 tf%-os oldatot készítünk, és — előnyösen szobahőmérsékleten — a megfelelő aminnal reagáltatjuk. Egy mól szekologaninra 1,0—1,5 mól amint számítunk (diamin alkalmazása esetén természetesen meg­felelően kevesebbet). A Schiff-bázist adott eset­ben izoláljuk, majd ugyanabban vagy másik oldó­szerben, előnyösen magasabb forráspontú oldó­szerben feloldva nátrium-bór-hidriddel redukál­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom