199861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetradekanoilcsoporttal helyettesített 1-0-foszfono-D-glükopiranóz-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199861B 2 aérlet). Egy másik b/ kísérletben egerek peri .>ncális leukocitáit 24 órán át LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal kezeljük, és a táptalaj megváltoztatása után éjszakán át LPS-dal stimuláljuk. Méij&k a rekalcifikált humán kontroll plazma koagulációs idejét a Háckchen-eljárással, az egér peritoneális leukocita-szuszpenziójának hozzáadása után, amit előzetesen ismételten kifagyasztottuk és ultrahanggal kezeltünk. A kísérleti anyag hozzáadása az LPS által kiváltott PCA-t, a kontrollokat összehasonlítva csökkentette (az alvadási idő növekedett). A kísérleti anyaggal való előkezelés hasonlóan csökkenti a PCA-t. In vivo, egerek peritoneális leukocitáinak LPS-indukálta PCA-ra gyakorolt hatást a kísérleti anyaggal való előkezelés után a következőképpen vizsgáljuk: B6D2F] egereket az 1., 2. és 3. napon i.p. kezelünk LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal. Valamennyi állat a 3. napon kap még 1,5 ml tioglikolátot i.p. A 6. napon a peritoneális leukocitákat elkülönítjük, valamennyi állatból vett mintát lxlO6 sejt/ml koncentrációra beállítjuk, és 24 órán át magzati boíjúszérumtól mentes DMEM táptalajban LPS-dal stimuláljuk. A sejtek PCA termelését a fentiek szerint meghatározzuk. LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal végzett előkezelésnél a PCA jelentősen csökken. Ugyanerre a megállapításra jutunk nyulaknál is. A nyúl peritoneális leukocitái által termelt PCA a szokásos Shwartzmann-reakció kiváltása után csökken, ha az állatokat LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal előkezeljük. A lokális Shwartzmann-reakció gátlására három csincsillanyulat előkezelünk i.v., illetve i.p., LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal, az 1., 2. és 3. napon. A 6. napon az állatoknak intradermálisan 40, 20, 10, 5, 2,5 és 1,25 pg LPS-ot adunk. A 7. napon a reakciót 2 pg LPS/kg i.v. beadásával kiváltjuk. A kiértékelést félig kvantitatíve végezzük, vizsgálva a bőrelhalást. Azt találtuk, hogy LPS-dal, illetve a kísérleti anyaggal előkezelve, az állatoknál a Shwartzmann-reakció csaknem tökéletesen meggátolható. Az (I) általános képletű vegyületek tumorok ellen is hatásosak, amint azt az alábbi kísérletek bizonyítják. 1. Tumor nekrózis faktor (TNF) indukció Abból a célból, hogy egerek csontvelő makrofágjait stimuláljuk, körülbelül 10—13 napos, CSF-ral (colony stimulating faktor) indukált BDFi egerek csontvelősejtjeit táptalajban (RPMI +1% Pen/Strep (5000 egység/ml) + 1% glutamin) lxlO6 sejt/ml-re hígítjuk és lapos mikrotitráló lemezeken inkubáljuk a kísérleti anyagokkal oldatban, 100 pg—0,1 pg/nú végső koncentrációban (hfgítási műveletek 1:10) 4 órán át 37 *C-on/5% COj. A felülúszót 0,45 pm-es szűrőn megszűrjük és - 70 °C-on fagyasztva tartjuk, amíg a TNF-teszthez szükség lesz rá. L 929 sejteket előtenyésztünk éjszakán át (37 *C, 5% d)2) mikrotitráló lemezeken, 3x10* sejt/üreg/100 p\ koncentrációban, majd minden egyes minta 100 p\-6t hozzáadjuk és tenyészeteket 1:2 arányban tovább hígítjuk. Ezután hozzáadunk 100 /il aktinomicin D-t (8 pg/ml táptalaj) és tovább inkubáljuk 18 órán át 37 °C-on/5% C02). A felülúszókat eltávolítjuk, a visszamaradó sejtek felületét Giemsa-oldattal megfestjük, és az abszorpciót 620 nm-en mérjük (Titertek Multiscan Autoreader, flow). A TNF egysége az az aktivitás, amely a szóbanforgó L 929 sejtek 50%-os lízisét eredményezi. 2. B16F1 melanoma teszt B16F1 melanomasejteket 5 napig in vitro tenyésztünk. A sejteket szinkronizáljuk egy nappal azelőtt, hogy a kísérletet elvégezzük úgy, hogy EDTA-tripszin alkalmazásával az egysejtréteget különálló sejtekre bontjuk, és az egészet visszatesszük ugyanabba a palackba friss táptalajjal. A sejteket megszámoljuk és beállítjuk 106 sejt/ml táptalaj koncentrációra. A sejtszuszpenzió 0,1 mi-ét (10s sejt) intravénásán beadjuk az egerek farkvénájába. 21 nap múlva az egereket leöljük és a tüdőtumorokat megszámoljuk. A kísérlethez B6D2F] egereket használunk. A kísérleti vegyületeket feloldva a —6., —4. és —1. napon intraperitoneális injekcióban adjuk be. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek immunprofilaktikus aktivitással rendelkeznek, a B16F1 egerek melanóma-áttételei a tüdőben csökkennek. A terápiás hatás egy további ellenőrzéseképpen az egereket a 3., 6., 8., 10., 13. és 15. napon kezeljük a tumorsejtek beoltása után. így is megfigyelhető az áttételek képződésének jelentős csökkenése. Az (I) általános képletű vegyületek ezért javalltak, mint nem-specifikus mikróbaellenes rezisztencia modulátorok, továbbá az immunválasz szisztémás fokozására, és a nem specifikus immunitás növelésére. Az (I) általános képletű vegyületek így javalltak csökkent immunválasszal kapcsolatos állapotok kezelésére vagy kisegítő kezelésére (vagyis más specifikus vagy kisegítő terápiás formákkal együtt), így elsősorban a csökkent Immorális (testnedvi) immunválasz és/vagy az elhúzódó típusú csökkent túlérzékenységi reakció és olyan állapotok kezelésére, amelyeknél általában javaik az immunválasz modulálása. Az (I) általános képletű vegyületek elsősorban javalltak olyan káros állapotok kezelésére vagy kisegítő kezelésére, amelyek elsődleges immunológiai defektusokon vagy olyan immunológiai fogyatékosságokon alapszanak, amely típusok idős pacienseknél vagy súlyos égésekben vagy általános fertőzésekben szenvedő betegeknél észlelhetők. Az (I) általános képletű vegyületek javalltak továbbá vírusbetegségek (így disszeminált herpesz, súlyosbodó himlő- és disszeminált bárányhimlő betegségek) Hodkin-kór és más rosszindulatú tumorok kezelésére vagy kisegítő kezelésére. Az (I) általános képletű vegyületek javalltak továbbá például baleseteknél elfordulón endotoxin-sokk megelőzésére, égéseknél és sebészi beavatkozásoknál és mint gyulladásgátló szerek. A javasolt napi dózis vagy egyetlen alkalmazás adjuváns hatás elérésére, például kisegítő kezelésnél körülbelül 0,1 - 70 mg, célszerűen például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
