199860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gangliozid-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 199860 B 2 lítunk elő, lehetőség nyílik arra, hogy ezáltal mind a szabad gangliozidok, azaz a szabad hidroxilcsoportokat tartalmazó gangliozidok, mind a már acílezett hidroxilcsoportokat tartalmazó gangliozidok karboxilcsoportjait módosítsuk. Másrészt, acilezhetjük a már észterezett vagy amiddá alakított származékok hidroxilcsoportjait. A találmány szerint arra is lehetőség van, hogy csak a hidroxilcsoportokat acilezzük, szabadon hagyva a karboxilcsoportokat. Ezért a találmány értelmében valamely gangliozid vagy peracilezett származéka karboxilcsoportját észterezzük vagy amiddá alakítjuk, vagy ezeknek a gangliozid-származékoknak vagy a szabad karboxilcsoportot tartalmazó gangliozid-származékoknak a hidroxilcsoportjait acilezzük. Kívánt esetben a sóvá alakítható vegyületeket sóvá alakítjuk. 1. A karboxilcsöpörtök észterezése A karbonsavészterek előállítására ismert eljárások közül megemlítjük a Gmi és Gm3 gangliozidok már ismertté vált metilésztereinek előállítására alkalmazott módszereket [Journal of Lipid Research, 27, 642-645 (1980)]. E szakcikk szerint a gangliozidokban lévő karboxilcsoportok észtereit úgy állíthatjuk elő, hogy a gangliozidot a megfelelő alkohollal reagál tatjuk ioncserélő, például egy gyanta, így Dowex 50 jelenlétében. A termelés azonban korlátozott belső észterek egyidejű képződése és a hosszú reakcióidők (2-3 nap) következtében. Ugyanezt a módszert alkalmazták a Gm3 gangliozid metilésztereinek előállítására [Methods of Enzymology, 50, 137-140 (1978)]. Ez a fajta részleges észterezés is kivitelezhető, habár még gyengébb termeléssel, gyanták használata nélkül. A Dowex 50 gyantán kívül más ioncserélőket is használhatunk, amelyek képesek a gangliozidok átalakítására. Ez utóbbiak, amint azt már említettük, az extraktumokban sók alakjában vannak jelen, különösen nátriumsók formájában, és az alkalmas ioncserélő gyanták ezeket a sókat a szabad gangliozidokká alakítják át. A gangliozidsónak szabad ganglioziddá történő átalakítása valamennyi itt leírt szokásos módszernél alkalmas, amikor funkcionálisan módosítani akarjuk a karboxilcsoportokat, például az amidok készítésekor. A fenti közleményben leírt legjobb módszer szerint a gangliozidokban jelenlevő egy vagy több karboxilcsoportot úgy észterezik, hogy a gangliozidnak a kívánt alkohollal készült oldatát gyantán, például Dowex -50Wx8 (100-200 mesh méretű, hidrogén alakban lévő) gyantán vezetik át, és az eluátumot ugyanabban az alkoholban diazometánnal kezelik. A fenti szakcikkben leírt esetben a Gmi és Gm3 gangliozidok észtereit állították elő ilyen módon metanollal és diazometánnal, s igen jó termelést értek el. Egy másik kedvező módszer szerint úgy alakíthatjuk észterré a gangliozidok karboxilcsoportjait, hogy a gangliozid fémsóját éterezőszerrel kezeljük. Alkálifémsókból vagy alkáli földfémsókból indulunk ki, vagy bármilyen más fémsót alkalmazunk. A szakirodalomból önmagukban ismert éterezőszereket használhatunk, különösen különféle szervetlen savak vagy szerves szuflonsavak észtereit, más szavakkal szénhidrogénhalogenideket, például metiljodidot, etiljodidot stb., vagy szénhidrogének semleges vagy savas szulfátjait, szulfitjait, karbonátjait, szilikátjait, foszfitjait vagy szulfonátjait, így benzol- vagy p- toluol-szulfonsav-metilésztert vagy klór-szulfonsav-metilvagy etilésztert. A reagáltatást alkalmas oldószerben, így egy alkoholban, előnyösen a karbonsavcsoport alkilészterré alakításához szükséges alkilcsoportnak megfelelő alkoholban vitelezhetjük ki, alkalmazhatunk azonban apoláris oldószereket is, így ketonokat, étereket mint dioxánt vagy dimetilszulfoxidot. Egy, a találmány szerinti új eljárást mind az új gangliozid- észterek, mind pedig az ismert gangliozid-észterek előállítására felhasználhatunk. Eszerint egy belső gangliozid-észtert a kívánt alkohol és az annak megfelelő egyik alkoholát elegyével kezelünk. A reakciót az alkohol forráspontjának megfelelő hőmérsékleten folytathatjuk le. Alacsonyabb hőmérsékleteket is alkalmazhatunk, ebben az esetben azonban a reakcióidők hosszabbak. Arra is lehetőség van, hogy a belső észtert csak a megfelelő alkohollal kezeljük, célszerűen annak forráspontján, ekkor azonban az igen jó kitermelés kissé csökken, és a reakcióidő is megnyúlik. A belső észtereket például a 894 024 sz. belga és a 4 476 119 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A gangliozidok önmagukban már ismert belső észtereit kiindulási anyagként alkalmazó új eljárás különös előnye, hogy a simán és kitűnő termelési hányaddal végbemenő reakciónak a lefolytatásához az észterező alkoholon és az ennek megfelelő fémalkoholáton, előnyösen nátrium-alkoholáton kívül más reagens alkalmazását nem igényli és az észterképző reakcióhoz ioncserélő gyanta alkalmazása sem szükséges. Míg a fentebb idézett korábbi irodalom [Journal of Lipid Research, 21, 642-645 (1980)] szerint a gangliozid-metilészter előállítására akkor alkalmazott eljárás, metanollal Dowex 50 ioncserélő jelenlétében lefolytatott reakció alkalmazásával 3-5 napi reakció után nem kaptak teljes átalakulást és melléktermékek nélküli tiszta terméket, addig ezzel az új eljárással, mint az alábbi 1. példa mutatja, ahol Dowex gyantát csak a 2 óra alatt végbemenő észterezési reakció után, a reakciótermék semlegesítésére alkalmazunk, egységes vegyületként, igen jó hozammal kapjuk a kívánt metilésztert. 2. Az amidok előállítása Az új gangliozid-amidokat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, előnyösen úgy, hogy a gangliozidok belső észterét ammóniával vagy aminokkal reagáltatjuk. Az említett reakciót, amelyet a Gm3 gangliozid amidjának előállítása kapcsán leírtak (lásd fentebb), közvetlen kezeléssel kivitelezhetjük, oldószer jelenlétében vagy oldószer nélkül. Ekkor a belső gangliozid-észtert ammóniával vagy az előállítani kívánt amidnak megfelelő aminnal kezeljük. A reagáltatást egészen alacsony hőmérsékleten, például -5 és +10 °C között lefolytathatjuk, előnyösen azonban szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, például 30 és 120 °C között dolgozunk. Oldószerekként ketonok, aromás szénhidrogének, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, dioxán vagy tetrahidrofurán használhatók. 3. A hidroxilcsöpörtök acilezése A szaccharid rész, a szialinsav rész és a ceramid rész hidroxilcsoportjait szintén önmagában ismert mó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
