199860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gangliozid-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 199860 B 2 lítunk elő, lehetőség nyílik arra, hogy ezáltal mind a szabad gangliozidok, azaz a szabad hidroxilcsopor­­tokat tartalmazó gangliozidok, mind a már acílezett hidroxilcsoportokat tartalmazó gangliozidok karboxil­­csoportjait módosítsuk. Másrészt, acilezhetjük a már észterezett vagy amiddá alakított származékok hid­­roxilcsoportjait. A találmány szerint arra is lehetőség van, hogy csak a hidroxilcsoportokat acilezzük, sza­badon hagyva a karboxilcsoportokat. Ezért a találmány értelmében valamely gangliozid vagy peracilezett származéka karboxilcsoportját észterezzük vagy amid­dá alakítjuk, vagy ezeknek a gangliozid-származé­­koknak vagy a szabad karboxilcsoportot tartalmazó gangliozid-származékoknak a hidroxilcsoportjait aci­lezzük. Kívánt esetben a sóvá alakítható vegyületeket sóvá alakítjuk. 1. A karboxilcsöpörtök észterezése A karbonsavészterek előállítására ismert eljárások közül megemlítjük a Gmi és Gm3 gangliozidok már ismertté vált metilésztereinek előállítására alkalmazott módszereket [Journal of Lipid Research, 27, 642-645 (1980)]. E szakcikk szerint a gangliozidokban lévő karboxilcsoportok észtereit úgy állíthatjuk elő, hogy a gangliozidot a megfelelő alkohollal reagál tatjuk ioncserélő, például egy gyanta, így Dowex 50 jelen­létében. A termelés azonban korlátozott belső észterek egyidejű képződése és a hosszú reakcióidők (2-3 nap) következtében. Ugyanezt a módszert alkalmazták a Gm3 gangliozid metilésztereinek előállítására [Methods of Enzymo­­logy, 50, 137-140 (1978)]. Ez a fajta részleges észterezés is kivitelezhető, habár még gyengébb ter­meléssel, gyanták használata nélkül. A Dowex 50 gyantán kívül más ioncserélőket is használhatunk, amelyek képesek a gangliozidok átalakítására. Ez utóbbiak, amint azt már említettük, az extraktumokban sók alakjában vannak jelen, különösen nátriumsók formájában, és az alkalmas ioncserélő gyanták ezeket a sókat a szabad gangliozidokká alakítják át. A gangliozidsónak szabad ganglioziddá történő átalakí­tása valamennyi itt leírt szokásos módszernél alkal­mas, amikor funkcionálisan módosítani akarjuk a karboxilcsoportokat, például az amidok készítésekor. A fenti közleményben leírt legjobb módszer szerint a gangliozidokban jelenlevő egy vagy több karbo­xilcsoportot úgy észterezik, hogy a gangliozidnak a kívánt alkohollal készült oldatát gyantán, például Dowex -50Wx8 (100-200 mesh méretű, hidrogén alakban lévő) gyantán vezetik át, és az eluátumot ugyanabban az alkoholban diazometánnal kezelik. A fenti szakcikkben leírt esetben a Gmi és Gm3 gang­liozidok észtereit állították elő ilyen módon metanollal és diazometánnal, s igen jó termelést értek el. Egy másik kedvező módszer szerint úgy alakít­hatjuk észterré a gangliozidok karboxilcsoportjait, hogy a gangliozid fémsóját éterezőszerrel kezeljük. Alkálifémsókból vagy alkáli földfémsókból indulunk ki, vagy bármilyen más fémsót alkalmazunk. A szak­­irodalomból önmagukban ismert éterezőszereket hasz­nálhatunk, különösen különféle szervetlen savak vagy szerves szuflonsavak észtereit, más szavakkal szén­­hidrogénhalogenideket, például metiljodidot, etiljodi­­dot stb., vagy szénhidrogének semleges vagy savas szulfátjait, szulfitjait, karbonátjait, szilikátjait, fosz­fitjait vagy szulfonátjait, így benzol- vagy p- tolu­­ol-szulfonsav-metilésztert vagy klór-szulfonsav-metil­­vagy etilésztert. A reagáltatást alkalmas oldószerben, így egy alkoholban, előnyösen a karbonsavcsoport alkilészterré alakításához szükséges alkilcsoportnak megfelelő alkoholban vitelezhetjük ki, alkalmazhatunk azonban apoláris oldószereket is, így ketonokat, éte­reket mint dioxánt vagy dimetilszulfoxidot. Egy, a találmány szerinti új eljárást mind az új gangliozid- észterek, mind pedig az ismert ganglio­­zid-észterek előállítására felhasználhatunk. Eszerint egy belső gangliozid-észtert a kívánt alkohol és az annak megfelelő egyik alkoholát elegyével kezelünk. A reakciót az alkohol forráspontjának megfelelő hő­mérsékleten folytathatjuk le. Alacsonyabb hőmérsék­leteket is alkalmazhatunk, ebben az esetben azonban a reakcióidők hosszabbak. Arra is lehetőség van, hogy a belső észtert csak a megfelelő alkohollal kezeljük, célszerűen annak forráspontján, ekkor azon­ban az igen jó kitermelés kissé csökken, és a reak­cióidő is megnyúlik. A belső észtereket például a 894 024 sz. belga és a 4 476 119 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A gangliozidok önmagukban már ismert belső ész­tereit kiindulási anyagként alkalmazó új eljárás különös előnye, hogy a simán és kitűnő termelési hányaddal végbemenő reakciónak a lefolytatásához az észterező alkoholon és az ennek megfelelő fémalkoholáton, el­őnyösen nátrium-alkoholáton kívül más reagens alkal­mazását nem igényli és az észterképző reakcióhoz ion­cserélő gyanta alkalmazása sem szükséges. Míg a fen­tebb idézett korábbi irodalom [Journal of Lipid Rese­arch, 21, 642-645 (1980)] szerint a gangliozid-meti­­lészter előállítására akkor alkalmazott eljárás, metanol­lal Dowex 50 ioncserélő jelenlétében lefolytatott reak­ció alkalmazásával 3-5 napi reakció után nem kaptak teljes átalakulást és melléktermékek nélküli tiszta ter­méket, addig ezzel az új eljárással, mint az alábbi 1. példa mutatja, ahol Dowex gyantát csak a 2 óra alatt végbemenő észterezési reakció után, a reakciótermék semlegesítésére alkalmazunk, egységes vegyületként, igen jó hozammal kapjuk a kívánt metilésztert. 2. Az amidok előállítása Az új gangliozid-amidokat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, előnyösen úgy, hogy a gangliozidok belső észterét ammóniával vagy ami­­nokkal reagáltatjuk. Az említett reakciót, amelyet a Gm3 gangliozid amidjának előállítása kapcsán leírtak (lásd fentebb), közvetlen kezeléssel kivitelezhetjük, oldószer jelen­létében vagy oldószer nélkül. Ekkor a belső gangli­ozid-észtert ammóniával vagy az előállítani kívánt amidnak megfelelő aminnal kezeljük. A reagáltatást egészen alacsony hőmérsékleten, például -5 és +10 °C között lefolytathatjuk, előnyösen azonban szoba­­hőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, például 30 és 120 °C között dolgozunk. Oldószerekként ketonok, aromás szénhidrogének, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, dioxán vagy tetrahidrofurán hasz­nálhatók. 3. A hidroxilcsöpörtök acilezése A szaccharid rész, a szialinsav rész és a ceramid rész hidroxilcsoportjait szintén önmagában ismert mó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom