199858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperazinkarbonsav-származék és e vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására

1 HU 199858 B 2 Dózis A hátsó végtag elektrosokkal mg/kg i. p. kiváltott kifeszülésének %-os gátlása 1 óra 2 óra 4 óra Az (I) képletű vegyület monohidrátja 1 67* 67* 33 2,5 83* 83* 67* 3 100* 100* 83* CPP-ene 1 20 50 25 3 33 67* 17 10 67* 80* 80* Az (I) képletű vegyület gátolja továbbá az egéren NMDA-val kiváltott görcsöket is. E vizsgálat során hat, 18-26 g testsúlyű, OF-1 fajtájú nőstény egeret (Sandoz, Basel) a vizsgálati anyaggal intraperitone­­álisan előkezeltünk, majd 30 perc múlva az állatok nyaktájára szubkután úton 400 mg/kg NMDA-t ada­goltunk, és az állatokat 30 percig megfigyeltük. Fel­jegyeztük a görcsök első jelei jelentkezésének a latencia-idejét, az első tónusos görcsöket és a halál beálltát. Valamennyi különbség szignifikanciáját a Mann-Whitney-féle U-próbával értékeltük ki (S. Si­egel: „Non-Parametric Statistics”, McGraw-Hill, New York, 1956). A küszöbdózis az a legkisebb adag, amely a görcsös tüneteket jelentősen gátolja. Az (I) képletí vegyület monohidrátjának intraperitoneális kü­szöbdózisa megközelíthetőleg 5 mg/kg, szemben a CPP 10 mg/kg értékével. Görcsgátló hatása alapján indokolt az (I) képletű vegyület alkalmazása epilepszia kezelésére. E célra a javasolt napi dózis körülbelül 25 mg-tól körülbelül 800 mg-ig teijedő mennyiségű (I) képletű vegyület, amelyet célszerűen napi 2-4 részre osztva az adagolási dózis formájában, vagy tartós felszabadulást biztosító adagban adagolunk. Az adagolási dózis például kö­rülbelül 6 mg-tól körülbelül 400 mg-ig terjedő mennyiségben tartalmazhatja az (I) képletű vegyületet. A fentieken kívül az (I) képletű vegyület fájdalom­csillapító hatást is mutat, ami a patkány izolált ge­­rincveljének farokrészén in vitro kimutatható. E vizs­gálat során 0,8-1 pM kapszaicint alkalmazunk kémiai fájdalomkeltő szerként, amely a ventrális ideggyök depolarizációját idézi elő [a módszer leírását lásd: M. Yanagisawa és munkatársai: European J. Phar­macol. 106, 231 (1984)]. Az (I) képletű vegyület monohidrátja a fájdalomokozó vegyszer hatását 10 pM koncentációban 75-80 %-al csökkenti. Ennek alapján indokolt az (I) képletű vegyület alkalmazása fájdalom enyhítésére. E célra a javasolt napi adag körülbelül 25-800 mg (I) képletű vegyület, amelyet célszerűen napi 2-4 részre osztva az adagolási egység alakjában, vagy tartós felszabadulást biztosító formában adagolunk. Az adagolási egység például körülbelül 6 mg-tól 400 mg-ig terjedő mennyiségben tartalmazhatja az (I) képletű vegyületet. Hangsúlyozzuk, hogy az (I) képletű vegyület, va­lamint a megfelelő racemát intravénásán adagolva 10 mg/kg-ig terjedő mennyiségig nem befolyásolja az altatott macska vérnyomását és pulzusszámát. Ku­tyán végzett toxikológiai vizsgálatban, amelynek során a vizsgálati anyagot 4 héten át naponta 3 mg/kg mennyiségben intravénásán adagoltuk, a kísérleti ál­latok az (I) képletű vegyületet jól tűrték. A fenti vizsgálati eredmények világosan mutatják, 15 hogy az (I) képletű vegyületnek a megfelelő race­­máttal összehasonlítva kimutatott erős LH-elválasztást gátló hatása, kifejezetten megnövekedett (25-szörös) izomrelaxáns hatása, valamint 2-4-szeres NMDA-re­­ceptor antagonista hatása nem jár együtt a mellék- 20 hatások - például szív- és keringési mellékhatások - hasonló fokozódásával. Az (I) képletű vegyület adagolható önmagában vagy gyógyászati szempontból elfogadható sói alak­jában. E sók hatásának nagyságrendje az (I) képletű 25 vegyület hatásának nagyságrendjével azonos. A találmány azoknak a gyógyászati készítmények­nek az előállítására is vonatkozik, amelyek az (I) képletű vegyületet vagy annak valamilyen gyógyászati szempontból elfogadható sóját gyógyászati szempont- 30 ból alkalmas vivő- vagy higítószerrel összekeverve tartalmazzák. Az (I) képletű vegyületet bármilyen megfelelő módon, különösen enterálisan, előnyösen orális vagy parenterálisan adagolhatjuk. Az (I) képletű vegyület 35 önmagában vagy megfelelő gyógyászati vivőanya­gokkal keverve adagolható. Orális adagolás céljára például tablettákat vagy kapszulákat állíthatunk elő úgy, hogy az (I) képletű vegyületet alkalmas, gyó­gyászati szempontból elfogadható vivőanyagokkal, 40 például közömbös higítószerekkel összekeverjük. E célra alkalmazható például a laktóz, a mannit, a kalcium-szulfát és a mikrokristályos cellulóz. A tab­letta szétesését elősegítő szerként például keményítőt, nátrium- karboxi-metil-cellulóz-nátriumsót, karboxi- 45 metil-keményítő- nátriumsót, alginsavat vagy krosz­­povidont alkalmazhatunk. Kötőanyagként például cel­lulózszármazékokat - így metil-, hidroxi-metil-, (hid­­roxi-propil)-metil-cellulózt-, továbbá povidont és zse­latint használhatunk. Kenőanyagként például szilíci- 50 um-dioxidot, sztearinsavat, kalcium- vagy magnézi­­um-szterátot alkalmazhatunk. Segédanyagokként to­vábbá használhatók ricinusolaj, glicerin-észterek, így palmito- sztearát; valamint ízesítő-, színező- és éde­sítőszerek. A tabletták lehetnek bevonat nélküliek, 55 vagy ismert eljárással a tablettákat bevonattal láthatjuk el, amely késlelteti a tabletta szétesését és a gyo­­mor-bélcsatomában való felszívódását, aminek követ­keztében a hatás késleltetett, és hosszabb időn át tart. Parenterális célra általában steril, befecskendez- 60 hető vizes oldatot alkalmazunk. Ezeket a vizes ol­datokat szükség esetén célszerűen pufferoljuk, és elegendő mennyiségű sóoldat hozzáadásával izotóni­­ássá tesszük. Adott esetben tartósítószert - például benzil-alkoholt - is alkalmazhatunk. 65 Az adagolási egység az (I) képletű vegyületet 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom