199842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazodiazepinek és azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 199842 B 2 A (XIV) általános képletű azidot önmagukban ismert módszerekkel redukálhatjuk (XII) általános képletű vegyületté. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a (XIV) általános képletű azidot trifenil-foszfin­­nal, megfelelő szerves oldószerben (pl. dioxánban), szobahőmérséklet körüli hőfokon reagáltatjuk, majd savas hidrolízisnek vetjük alá (pl. sósavval). A (XII) általános képletű vegyületeket pl. oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (XV) általános képletű vegyületet ciklizálunk (ahol B, R30, R4, R5, n és X jelentése a fent megadott és R8 jelentése ftaloil-amino-csoport), majd a keletkező (XVI) álta­lános képletű vegyületből (ahol B, R30, R4, R5, R8 és n jelentése a korábbiakban megadott) a ftaloil­­csoportot eltávolítjuk; és az R30 helyén levő alkoxi­­karbonilcsoportot kívánt esetben karboxilcsoporttá, más alkoxikarbonil-csoporttá vagy aralkoxikarbonil­­csoporttá alakítjuk, a ftaloilcsoport lehasítása előtt vagy után. A (XV) általános képletű vegyületek gyűrűzárását önmagukban ismert módszerekkel végezhetjük el, pl. a (V) általános képletű vegyületek ciklizációjánál megadott körülmények között. A (XV) általános kép­letű vegyületek ciklizációját előnyösen in situ végez­hetjük el. A (XVI) általános képletű vegyületekből a ftaloil­­csoportot önmagában ismert módon távolíthatjuk el. A reakciót pl. hidrazinnal, előnyösen inert szerves oldószerben (pl. alkanolban, mint pl. etanolban) szo­bahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten (pl. a reakcióelegy forráspontján) hajthatjuk végre. Az R30 helyén levő alkoxikarbonil-csoportnak kar­boxilcsoporttá, más alkoxikarbonil-csoporttá vagy aralkoxikarbonil-csoporttá történő átalakítását önma­gában ismert módon, pl. a (III) általános képletű vegyületek előállítása kapcsán leírtak szerint végez­hetjük el. Az R4 és R5 helyén hidrogénatomot tartalmazó (XV) általános képletű vegyületeket oly módon ál­líthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet egy (XVII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (ahol R8, n és X jelentése a fent meg­adott), majd a keletkező (XVIII) általános képletű vegyületből a benziloxikarbonil-csoportot eltávolítjuk (a képletben B, R30, R8, n, X és Z a fenti jelentésű). A (XVII) általános képletű vegyületek ismert anya­gok vagy ismert vegyületekkel analógak. A (VI) és (XVII) általános képletű vegyületek reakcióját a (VI) és (VII) általalános képletű vegyületek reakció­jával analóg módon hajthatjuk végre. A (XXVni) általános képletű vegyületekből a benziloxikarbonil-csoportot a (VIII) általános képletű vegyületek megfelelő átalakításával, a korábbiakban ismertetett eljárással analóg módon hasíthatjuk le. Az R4 és R5 helyén együttesen oxocsoportot tar­talmazó (XV) általános képletű vegyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet egy (XIX) általános képletű ve­gyülettel reagáltatunk (a képletben R8, n és Bz jelentése a fent megadott), a keletkező (XX) általános képletű vegyületből a benzil- és benziloxikarbonil­­csoportot eltávolítjuk, majd a keletkező (XXI) általá­nos képletű savat (mely képletben B, R8, R30 és n jelentése a fent megadott) a megfelelő savhalogeniddé alakítjuk. A (XIX) általános képletű vegyületek ismert anya­gok vagy ismert vegyületekkel analógak. A (VI) és (XIX) általános képletű vegyületek reakcióját önma­gában ismert módon, a korábbiakban a (VI) és (IX) általános képletű vegyületek reagáltatása kapcsán le­írtak szerint végezhetjük el. A (XX) általános képletű vegyületekből a benzil- és benziloxikarbonil-csoportot a korábbiakban a (X) általános képletű vegyületek hasonló átalakításával kapcsolatban leírtak szerint hasíthatjuk le. A (XXI) általános képletű savnak a megfelelő (XV) általános képletű savhalogeniddé történő átala­kítását a korábbiakban a (XI) általános képletű ve­­gyületnek a megfelelő savhalogeniddé történő átala­kításával analóg módon végezhetjük el. A (Xni) általános képletű vegyületek ismert anya­gok vagy ismert vegyületek analógjai és azokhoz hasonló módon állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászati­­lag alkalmas sóik értékes antihipertenzív tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Ezek a vegyületek az angiotenzin-I-nek angio­­tenzin-H-vé történő átalakítását előidéző angiotenzin­­átalakító enzim (ACE) működését gátolják és ezért angiotenzinnel kapcsolatos hipertenzió csökkentésére vagy enyhítésére alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek angiotenzin­­átalakító enzim működését gátló hatását az alábbi in vitro teszt segítségével igazoljuk: A tesztet Cushman és Cheung módszere alapján [Biochem. Pharmacol. 20, 1637-1648], Hayakari és társai módosításainak felhasználásával [Anal. Bio­chem. 84, (361-369)] végezzük el. A szubsztrátumot (2 millimól hippuril-hisztidil-leucin) angiotenzin-át­­alakító enzimmel inkubáljuk, különböző koncentráci­ójú teszt-vegyületet és 300 millimól nátrium-kloridot tartalmazó kálium-foszfát-pufferben (pH=8,3; 100 millimól) 24 órán át 37 °C-on (össztérfogat 500 pl). A kontroll kísérlethez teszt-vegyületet nem tartalmazó puffer-oldatot alkalmazunk. (Mivel teszt-vegyületként egy észtert alkalmazunk, a teszt elvégzése előtt az észtert előnyösen sertésmájészteráz enzim segítségével lehasítjuk.) A reakciót 3 ml kálium-foszfát-puffer (pH=8,3; 200 millimól) 0 °C-on történő hozzáadásával befejezzük. Ezután 2,4,6-triklór-sz-triazin dioxános oldatát adjuk hozzá (3 %-os, 1,5 ml) és az elegyet a sárga kromofor teljes kialakulásáig keverjük. A mintákból a kiváló csapadékot centrifúgálással eltá­volítjuk. A 2,4,6-triklór-sz-triazin és szabad hippursav reakciója révén sárga kromofort 382 nm-nél spekt­rofotometriás úton megmérjük. IC50 értéknek a teszt­­vegyület azon dózisát tekintjük, amely a fenti körül­mények között a hippuril-hisztidil-leucin angiotenzin által történő hasítását 50 %-kal csökkenti. E teszt során az 1. példa végtermékének IC50 értéke 1,2. IO’7 mól. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyá­szatiig alkalmas sóikat a gyógyászatban a hatóanya­got és megfelelő gyógyászati hordozóanyagokat tar­talmazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. Hor­dozóanyagként enterális (pl. orális) vagy parenterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervetlen anya­gokat alkalmazhatunk (pl. vizet, zselatint, gumiará­­bikumot, laktózt, keményítőt, magnézium-sztearátot, talkumot, növényi olajokat, polialkilén-glikolokat, va­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom