199830. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-piperidin-karboxamidszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199830 B 2 R-l. példa Az 1. példában kiindulási anyagként alkalmazott l-glicil-4- piperidin-kaiboxamid előállítása 62,8 g N-benzil-oxi-karbonil-glicin feloldunk 1000 ml THF-ban és az oldatot -15 'C-ra hütjük. Ezután hozzácsepegtetünk előbb 42,3 g izobutü-klór-formiátot, majd 31,0 g trietil-amint -15 és -5 *C közötti hőmérsékleten, és az elegyet -10 és -5 ‘C közötti hőmérsékleten tizenöt percig keverjük; váltzatlan hőmérsékleten hozzáadunk 38,5 g 4-piperidin-karboxamidot, és a reakcióelegyet állni hagyjuk úgy, hogy a hőmérséklete két óra alatt emelkedjék szobahőmérsékletre. A nem oldódó szilárd anyagot kiszűrjük, és 500 ml vízben szuszpendáljuk, a szuszpenziót harminc percig keverjük, majd kiszűrjük a nem oldódó szilárd anyagot. A nedves szilárd anyagot melegítés közben feloldjuk 700 ml etanolban, majd az oldatot 200 ml-re pároljuk atmoszférikus nyomáson, a párlatot hagyjuk hűlni; így 64,8 g l-(N-benzil-oxi-kart>onilglicil)-4- piperidin-karboxamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 164 és 166 *C közötti. Ezt a terméket feloldjuk 950 ml metanolban és 7 g 5%- os palládiumot adunk hozzá, így vetjük alá katalitikus hidrogénezésnek, szobahőmérsékleten beáramoltatva hidrogéngázt. Négy óra múlva kiszűrjük a katalizátort, és a reakcióoldatot 100 ml-re pároljuk, hozzáadunk 250 ml etil-acetátot és ismét bepároljuk az így kapott oldatot 150 ml-re, majd hűlni hagyjuk, és a kapott csapadékot kiszűrjük, amely a cím szerinti vegyület; mennyisége 36,0 g, olvadáspontja 146 és 149 °C közötti. 7. példa 1 - {N-[(2-oxo-1 -pirrolidinil)-acetil] -glicil-glicil} -4 -piperidin- karboxamid előállítása 8,01 g N-[(2-oxo-l-pirrolidinil)-acetil]-glicint feloldunk 200 ml dimetilformamidban (DMF). Az oldatot lehűtjük -15 °C-ra, s előbb hozáadunk 5,57 g izobutil-klór-formiátot, majd hozzácsepegtetünk -15 és -5 °C közötti hőmérsékleten 4,09 g trietil-amint. -10 és - 5 °C közötti hőmérsékleten tizenöt percig keverjük az elegyet és - ugyanezen a hőmérsékleten - hozzáadunk 7,41 g l-glicil-4- piperidin-karboxamidot. A reakcióelegyet állni hgyjuk úgy, hogy a hőmérséklete két óra alatt szobhőmérsékletre emelkedjék, a szilárd anyagot kiszűrjük és 300 ml etanolban szuszpendáljuk; a szuszpenziót harminc prcig keverjük, majd kiszűrjük a szilárd anyagot, és azt forralás közben feloldjuk 20 ml víz és 100 ml etanol elegyében. A kapott oldatot 30 ml-re pároljuk be atmoszférikus nyomáson, hozzáadunk 180 ml etanolt és állni hagyjuk, amíg kiválik a csapadék, amelyet kiszűrve, 12,66 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 225 és 227 °C közötti. R-2. példa A 7. példában kiindulási anyagként alkalmazott N-[(2-oxo-l- pirrolidinil)-acetil]-glicin előállítása 18,5 g 2-oxo-1-pirrolidinil-ecetsavat feloldunk 500 ml DMF-ban és az oldatot -15 °C-ra hűtjük. Ezután előbb hozzáadunk 18,53 g izobutil-klór-formiátot, majd hozzácsepegtetünk 13,21 g trietil- amint -15 és -5 'C közötti hőmérsékleten. -10 és -5 *C közötti hőmérsékleten tizenöt percig keverjük az elegyet Ezután előbb hozzáadunk 17,04 g glicin-metil-észter-hidrogén-kloridot, majd hozzácsepegtetünk 13,73 g trietil-amint -10 és -5 *C közötti hőmérsékleten. A reakcióelegyet állni hagyjuk úgy, hogy hőmérséklete két óra alatt szobahőmérsékletre emelkedjék, majd kiszűrjük a trietil-amin-hidrogén-kloridot Csökkentett nyomáson kidesztilláljuk a DMF-t, és a maradékot szilikagéles oszlopon kromatografálva tisztítjuk (500 g szilikagél; eluens: kloroform és 1Ä2% metanol elegye). Az oldószert kidesztilláljuk; így 17,97 g N-[(2-oxo-l-pirrolidinil)aceti!]-glicin-metilésztert kapunk olajos anyagként. Ezt feloldjuk 100 ml metanolban és hozzáadunk 150 ml metanolban oldott 4,78 g nátrium-hidroxidot, majd szobahőmérsékleten tizenkét órán át reagáltatjuk az elegyet Ezután a reakcióelegyhez adunk 10 g ecetsavat, a metanolt csökkentett nyomáson kidesztilláljuk és a maradékot szilikagél oszlopon kromatografálva tisztítjuk (340 g szilikagél; eluens: kloroform - 10 térfogat % metanol - 1 térfogat % hangyasav elegye). Az oldószert kidesztilláljuk és a maradékot THF-ból kristályosítjuk; így 15,35 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 153 és 155 °C közötti. 1. teszt példa Az emlékezetjavító hatás vizsgálata. Amnézia modellként a Susan J. Sara által a Psychopharmacology, 68 (1980), 235-241. oldalain leírt módszert alkalmazzuk. Az alkalmazott, "kétfülkés tartózkodási kamra” elnevezésű vizsgálókészüléknek vagy nagyméretű megvilágított, s azzal közlekedő kisméretű sötét fülkéje; a kis fülke fémrácsos padlózatán át adhatunk lábakra áramütést. Vizsgálandó állatként 170-220 g testtömegű, Wistar fajtájú hím patkányokat alkalmazunk. Amikor az állatokat beeresztjük a nagy fülkében, hajlamosak azonnal átmenni a kis fülkébe. Ekkor az átjáró ajtót zárjuk és a fémrácsra villamos áramot bocsátunk (3 nÍA, 5 s). Amikor ugyanazt az állatot 3 vagy több órával később engedjük a nagy fülkébe, az nem azonnal megy át a kis fülkébe, hanem jóval később, vagyis meghosszabbodik a nagy fülkéből a kis fülkébe való átjárást megelőző lappangási időtartam. Ezt a reakciót nevezzük ’’passzív tartózkodási reakciódnak . Miután a fémrácsra adott árammal előidéztük az áramütést, az állat mindkét fülére helyezünk elektródákat, s az elektródákra bocsátott áram révén (60 mA, 2CÍ0 Hz, 0,8 s) adunk áramütést, majd 3 órával később ismét ellenőrzizzük a passzív tartózkodási reakciót; a lappangási idő csökkentését tapasztaljuk. A lappangási idő csökkenése azért lép fel, mert az erős áramütés után az állat már nem emlékszik az előző villamos ingerre. A lappangási idő megrövidülésének mértékét tekintjük az emlékezetvesztés mutatójának. Miután az erős áramütést előidéztük, az egyes kísérleti állatoknak beadunk orálisan egy-egy vizsgálandó hatóanyagot illetve az ellenőrzésképpen alkalmazott ismert nootropikus szerek egyikét az emlékezet megjavítása céljából, és újabb 3 óra vagy ennél több idő eltelte után ismét ellenőrzizzük a passzív tartózkodási reakciót. Megvizsgáljuk, hogy az áramütés folytán megrövidült lappangási idő az egyes szerek hatására milyen mértékben hosszabbodott és az így 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
