199829. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-amino-piridinszármazékok és savaddíciós sóik, valamint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199829 B 2 Példa Szerkezet Olvadáspont száma 7 8 9 CH2-C-N-CH2-C- N Il H II ' Il H O O H O-c-n/^n Hu W a ^ 0 /—\ CH2-C-N-CH2-C- N \-C-N-f N II H II V_y H w 0 O O ¥ O ÇH3 r-, CH2-C-N-CH-C-N-CH2-C-N</ 'n 11 H \\ H II H OOO (L) (L) 167-170"C 273-275 *C 271-273*C I. teszt példa. Az emlékezetjavító hatás vizsgálata. Amnézia modellként a Susan J. Sara által a Psychopharmacology, 68 (1980), 235-241. oldalain leírt módszert alkalmazzuk. Az alkalmazott, „kétfülkés tartózkodási kamra” elnevezésű vizsgálókészüléknek van nagyméretű megvilágított, s azzal közlekedó kisméretű sötét fülkéje; a kis fülke fémrácsos padlózatán át adhatunk lábakra áramütést. Vizsgálandó állatként 170-220 g testtömegű, Wistar fajtájú hím patkányokat alkalmazunk. Amikor az állatokat beeresztjük a nagy fülkébe, hajlamosak azonnal átmenni a kis fülkébe. Ekkor az átjáró ajtót zárjuk, és a fémrácsra villamos áramot bocsátunk (3 mA, 5 s). Amikor ugyanazt az állatot 3 vagy több órával később engedjük a nagy fülkébe, az nem azonnal megy át a kis fülkébe, hanem jóval később, vagyis meghosszabbodik a nagy fülkéből a kis fülkébe való átjárást megelőző lappangási időtartam. Ezt a reakciót nevezzük „passzív tartózkodási reakciódnak. Miután a fémrácsra adott árammal előidéztük az áramütést, az állat mindkét fülére helyezünk elektródákat, s az elektródákra bocsátott áram révén (60 mA, 200 Hz, 0,8 s) adunk áramütést, majd 3 óra múlva, vagy később, ismét ellenőrizzük a passzív tartózkodási reakciót; a lappangási idő csökkenését tapasztaljuk. A lappangási idő csökkenése azért lép fel, mert az erős áramütés után az állat már nem emlékszik az előző villamos ingerre. A lappangási idő megrövidülésének mértékét tekintjük az emlékezetvesztés mutatójának. Miután az erős áramütést előidéztük, az egyes kísérleti állatoknak beadunk orálisan egy-egy vizsgálandó hatóanyagot, illetve az ellenőrzésképpen alkalmazott ismert nootropikus szerek egyikét az emlékezet megjavítása céljából, és újabb 3 óra, vagy ennél több idő eltelte után ismét ellenőrizzük a passzív tartózkodási reakciót. Megvizsgáljuk, hogy az áramütés folytán megrövidült lappangási idő az egyes szerek hatására milyen mértékben hosszabbodott, és az így kapott mutatót tekintjük az emlékezetjavító hatás mutatójának. A %-ban kifejezett javulási mutatót hatóanyagonként az alábbi egyenlettel számítjuk ki: Javulás [%} = (T-I)/(C-I) x 100, ahol C - a kis fülkébe való belépést megelőző lappangási idő az ellenőrző csoport állatainál; I - a kis fülkébe való belépést megelőző lappangási idő az emlékezetvesztést szenvedő állatok csoportjánál; és T - a kis fülkébe való belépést megelőző lappangási idő a kezelt állatok csoportjánál. Az eredményeket a 3. táblázat mutatja. 3. táblázat Vegyület (Példa száma) Javulás (%) Adag (mg/kg P.O.) 24 10 1 21 30 39 100 29 1 7 26 3 28 10 54 10 9 59 30 52 100 Piracetam 22 250 14 500 0 30 Aniracetam 0 60 21 100 30 35 40 45 50 55 60 65 5
