199819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kumarin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 199819 B 2 Az előzőekben leírt alkilezési reakciókhoz oldó­szerként az alifás, különösen 1-5 szánatomos alko­holok, alifás ketonok vagy aprotikus oldószerek, el­sősorban aceton, metil-etil-keton, dimetil-szulfoxid vagy szulfolán a legaljkalmasabbak. Az (I) illetőleg (IA) általános képletű vegyületek­­nek a találmány szerinti előállítási eljárásban egyes esetekben célszerű R2 helyén a 7-helyzetű hidroxil­­csoport védelmére alkalmas védő csoportot tartalmazó vegyületet alkalmazni; így az előállítási reakciók során védett 7-helyzetű hidroxilcsoportot az előállítási eljárás végén azután felszabadítjuk. A hidroxilcsoport ilyen átmeneti védelme az irodalomban ilyen célokra leírt funkcionális módosítások, különösen észterezés vagy éterezés útján történhet Az ilyen célokra al­kalmas észterk példáiként az 1-15 szénatomos alifás, aralifás vagy aromás savakkal képezett észterek, va­lamint a könnyen elszappanosítható észtereket képező savak, például a halogénezett rövidszénláncú alifás karbonsavak, mint a tiklór- vagy trifluor-ecetsav észterei említhetők. Az ilyen észtercsoportot azután jól ismert módszerekkel, például alkalikus vagy eset­leg savas hidrolízissel szappanosíthatók el a hidro­­xil-csoport felszabadítása céljából. A hidroxilcsoport éterezés útján történő megvédésére például a rövid­­szénaláncu tercier alifás alkoholok, például terc-bu­­til-alkohol alkalmazhatók, amelyek azután savas kö­rülmények között hidrolizálhatók. Történhet a hidro­xilcsoport megvédése aralifás alkoholokkal , például benzil- vagy nitro-benzil-alkohollal képezett éterek alakjában is; ezek azután ismert módon, redukció útján bonthatók el a hidroxilcsoport felszabadítása céljából. A találmány szerinti eljárás során kapott vegyü­­letek önamgukban ismert módszerekkel, például szer­ves oldószerekkel, mint alifás klórozott szénhidrogé­nekkel, például diklór-metánnal, kloroformmal, dik­­lór-etánnal, vagy pedig észterekkel, mint etil-acetát­­tal, butil-acetáttal és hasonlókkal történő extrakció útján különíthetők el az előállítási reakcióelegyekből. A reakcióelegyeket elkülönítésük előtt valamely, a termék tisztítását megkönnyíthető sóvá is átala­kíthatjuk. Az ilyen sókból azután a reakcióterméket ismert móson, például valamely bázis, mint alkáli­fém—hidroxid vagy ammóniumvegyület hozzáadásával vagy valamely alkalmas ioncserélő alkalmazásával szabadítható fel. A találmány szerinti eljárás kiindulási vegyületei, valamint azok előállítási módszerei jól ismertek a szakmabeliek számára. így például az (I) illetőleg (IA) általános képletű vegyületeknek a fent ismertetett a) eljárással történő előállítására kiindulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű vegyületek a (XII) általános képletű rezorcin-származékokkból - ahol Rl és R5 jelentése megegyezik az (I) általános kép­letnél adott meghatározás szerintivel - állíthatók elő, a kumarin vagy megfelelően helyettesített kumarin­­származékok béta-karbonsav-észterekkel való kon­denzáció útján. A talámány szerinti eljárással előállítható (I) ál­talános képletű kumarin-származékok (és így a szű­­kebbkörű (IA) általános képletnek megfelelő vegyü­letek is - a gyógyászatban intramuszkuláris, szubkután vagy intradermális injekció vagy inravénás infúzió útján kerülhetnejk elsősorban alkalmazásra, az ilyen célokra alkalmas gyógyszerkészítmények alakjában. Az említett készítményke a hatóanyagok oldataként vagy liofilizált porok alakjában készíthetők el; a készítmények gyógyszerészeti célokra alkalmas higí­­tószerek és/vagy segédanyagok alkalmazásával állít­hatók elő a fent említett beadási módokra alkalmas kiszerelésben, a fiziológiai folyadékokkal kompatibilis ozmolaritású kivitelben. Előállíthatok azonban a találmány szerinti (I) il­letőleg (IA) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények szilárd vagy félszilárd ala­kokban is és beadásuk történhet orális vagy rektális úton. Az ilyen készítmények tabletta, drazsé végbél­kúp, kemény vagy lágy zselatin-kapszula stb. alak­jában állíthatók elő és ezekben a hatóanyagot gyógy­szerészeti célokra alkalmas vivőanyagokkal és/vagy segédanyagokkal keverjük össze. Helyi alkalmazás céljaira krémek, kenőcsök vagy permetek állíthatók elő. A találmány szerinti gyógykészítmények a ható­anyagot oldatok, permetek, kenőcsök és krémek ese­tében általában 0,01 tömeg% és 10 tömeg% közötti mennyiségi arányban, a szilárd készítmények esetében 1 súyl% és 100 súly% közötti, előnyösen 5 tömeg% és 50 tömeg% közötti menntiségű arányban tartal­mazhatják. A gyógykezelés során alkalmazható ada­golás a beadás módjától, a kívánt hatástól és az orvos mérlegelésétől függhet. Az alábbi 32. és 33. példában leírt készítmények közvetlen beadás útján alkalmazhatók emberek és állatok gyógykezelésére, a fentebb említett alkalma­zási módok valamelyike szerint. A 32. és 33. példában néhány olyan gyógyszerkészítmény összetételét és elkészítési módját szemléltetjük, amelyek tumoros megbetegedések vagy vérlemezkék hiperaggregáció­­jával kapcsolatos megbetegedések gyógykezelésére alkalmasak. A 32. példában leírt készítmények két üvegedény­ben vannak kiszerelve; az első edény a hatóanyagot tartalmazza liofizált por alakjában, valamely gyógy­szerészeti segédanyaggal összekevert alakban, a má­sodik edény pedig a kívánt mennyiségű oldószert tartalmazza. A két edény tartalmát közvetlenül a beadás előtt keverjük össze, amikoris a liofilizált por alakjában jelenlevő hatóanyag gyorsan oldódik az oldószerben és így injektálható oldat keletkezik. Mint­hogy a találmány szerinti hatóanyagok általában sta­bilabbak liofinizált por alakjában, mint oldatban, az oldat alakjában alkalmazandó készítményeket előnyö­sen ilyen, a hatóanyagot száraz liofilizált por alakjában tartalmazó készítményként állítjuk elő. A 30. példában olyan gyógyszerkészítményeket ismertetünk, amelyek orális úton adhatók be tumoros megbetegedések vagy a vérlemezkék hiperaggregáci­­ójával kapcsolatos megbetegedések gyógykezelése so­rán. Az ilyen készítmények előállíthatok a gyomor­nedveknek ellenálló készítmény alakjában is. A találmány köre kiterjed a fentiekben leírt eljárások olyan változataira is, amelyekben az eljárást annak va­lamely lépésében megszakítjuk vagy pedig csupán va­lamely köztitermékkel kezdjük el és csupán a végter­mékig még hátralevő eljárási lépéseket folytatunk le, vagy valamely kiindulási anyagot in situ képezünk és annak előállítási reakcióelegyében reagáltatunk tovább. Az alább következő példák csupán közelebbről szem­léltetik a találmány szerinti eljárás különféle lhetséges 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom