199818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heteropoliciklusos aromás alkanolszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
I HU 199818 B 2 őnyös, adott esetben szintén valamely széndidrát-jellegű (például toluol, benzol vagy hexán) vagy éter (például diéter vagy tetra-hidrofurán) segédoldószer jelenlétében. Nátrium-ciano-bór-hidrid és hasonló reagensek alkalmazása esetén célszerűen a nátrium-bór-hidrid esetében ajánlott oldószereket alkalmazzuk és a redukciót célszerűen valamely sac, mint jégecet vagy etanolos sósavoldat jelenlétében folytatjuk le, az irodalomból - például: R. Hutchins és munkatársai: Organic Preparations and Procedures Intemacional 11, 201 (1979) - ismert módszerekkel. Katalitikus hidrogénezés alkalmazása esetén oldószerként célszerű valamely alkoholt (például metanolt vagy etanolt) alkalmazunk, szénhidrogén (például toluol vagy benzol) vagy éter (például dietil—éter vagy tetrahidrofurán) segédoldószerként való alkalmazásával, adott esetben valamely sav (például jégecet vagy etenolos sósav) jelenlétében; alkalmazható azonban a jégecet oldószerként is. Sok esetben előnyös oly módon eljárni, hogy az R-CH=NR' általános képletű kiindulási vegyületet in situ képezzük valamely R-CHO általános képletű vegyületnek egy NH2-R' általánso képletű vegyülettel - ezekben a képletekben R és R1 jelentése egyezik a fentebb megadottal - való reagáltatása útján, és a kapott reakcióelegyet az R-CH=NRI általános képletű vegyület elkülönítése nélkül alkalmazzuk a további reakcióképletben. Az R-CHO és NH2-R1 általános képletű vegyületek egymással való reagáltatását az irodalomból ilyen típusú reakciók esetében ismert reakciókörülmények és reagensek alkalmazásával folytatjuk le, például valamely sav, mint szulfonsav, például p-toluolszulfonsav jelenlétéban, valamely alkalmas és a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például aromás szénhidrogénben, célszerűen toluolban, a képződő víz azeotropos úton történő eltávolításával, majd a kapott reakcióterméket közvetlenül valamely redukálószerrel kezeljük; a redukálószert valamely alkalmas oldószerben, célszerűen etanolban vagy metanolban alkalmazzuk. Az alkalmas oldószerben, egyensúlyi körülmények között képezett R-CH=NR1 álatalános képletű vegyületet in situ például nátrium-ciano-bór-hidriddel is redukálhatjuk. Az említett R-CHO általános képletű vegyület védett aldehid, például acetál alakjában is alkalmazható; a védett vegyületből az aldehid-funkció az adott reakciókörülmények között szabadítható fel. Magát az R-CHO általános képletű vegyületet oly módon állíthatjuk elő, hogy a kívánt aromás poliheterociklusos vegyületet valamely formilezőszerrel, például az ón-tetraklorid és metil-diklórmetil-éter (CI2CHOHCH3) vagy hasonló reagensek alkalmazásával képezett formilezőszerrel reagáltatjuk, például az A. Reiche és munkarársai: Chem. Bér. 93, 88 (1960) által leírt módszer szerint. Alkalmazhatunk azonban erre a célra az irodalomból ismert egyéb formilező eljárásokat és reagenseket is, mint például a Gatterman-Koch reakciót CO/HCl/AlCb/CuCl, Gatteiman-reakciót HCN(HCl)ZnCl2, vagy a Vilsmeierreakciót [POCbPhN CH3CHO] vagy [POCl3(CH3)2NCHO]; vö.: J. March i.m.,494-497. old. Az R-CHO általános képletű vegyületek előállíthatók valamely alkalmas funkcionális csoporttal helyettesített aromás heteropoliciklusos vegyületekből is, a jelenlevő funkcionális csoportnak ismert módszerekkel aldehidcsoporttá valóátalakítása útján. Alkalmas funkcionális csoportok példáiként a -CHBn, -CH3, -COR19 (ahol R'9 valamely 1-6 szénatomos primer vagy szekunder alkilcsoport), -COOH vagy ennek valamely származéka (észter, amid vagy savklorid) vahu-CH csoportok említhetők. Ha az aromás poliheterociklusos vegyület szubsztituensként alkilcsoportok szerepelnek, az aromás poliheterociklusos vegyületet a Friedel-Crafts-reakció ismert körülményei között reagáltatjuk valamely alkalmas reagenssel; vö.: G. A. Oláh, Friedel Crafts and Related Reactions, 1-3. kötet, Intersciene, New York, 1936-1965. Az NH2-R1 általános képletű vegyületek szintén ismert módszerekkel állíthatók elő. így például ha R1 valamely a fenti meghatározásnak megfelelő csoport, akkor valamely NO2R20 általános képletű vegyületet - ebben a képletben R20 egy (a) általános csoportot képvisel, amelyben R2 jelentése egyezik a fenteb megadottal - valamely alkalmas aldehiddel, célszerűen acetaldehiddel vagy foramaldehiddel reagáltatunk - vö.: B. M. Vanderbilt és H. B. Hass: Ind. Eng. Chem. 32 , 34 (1940) -, majd a kapott reakcióterméket redukáljuk (vö.: J. March, i.m. 1125- 1126), célszerűen katalitikus hidrogénezéssel, fém katalizátor, például platinatartalmu katalizátor alkalmazásával, valamely alkalmas oldószerben, célszerűen jégecetben. b) Valamely R-CH2-L (III) általános képletű vegyület - ebben a képletben R jelentése egyezik a fentebb megadottal, L pedig valamely lehasadó csoportot képvisel - reagáltatása valamely NH2-R1 általános képletű aminnal (ahol R1 jelentése egyezik a fentebb megadottal). Az R-CH2-L általános képletű kiindulási vegyületben az L lehasadó csoport például halogénatom, mint klór- vagy brómatom, vagy valamely szulfonsav- például p-toluolszulfonsav-csoport lehet (vö.: J. March, i.m. 325-331. old.). A reakciót célszerűen valamely alkalmas oldószerben, például dipoláris aprotikus oldószerben vagy alkoholban, például 50‘C és 100°C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az R-CH2-L általános képletű kiindulási vegyület előállítása ismert módszerekkel történhet. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületeket tehát a találmány értelmében a fenti a)-b) eljárásoknál leírt módon állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott RCH=NR' és R- CH2-L általános képletű kiindulási vegyületek illetőleg köztitermékek - ezekben a képletekben R, R1 és L jelentése egyezik a fentebb megadottal - uj, az irodalomban eddig le nem írt vegyületek. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületek biocid aktivitást mutatnak, így például toxikus hatásúak bizonyos, az ember és emlős állatok szervezésében élő káros sejtek, mint tumorsejtek vagy patogén organizmus ellen. Az új vegyületeknek a patogén organizmusokkal szembeni toxikus hatását elsősorban különböző vírusok (pl. Herpes simplex l(vero), gombák (pl. Candida albicans), protozoák (pl. Eímera tenella és Trichomonas vaginalis), baktériumok (pl. Mycoplasma 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
