199792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új indol-karboxamid-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 199792 B 2 végeztük (Scince. Vol. 198 p. 849-851 (1977)). Hím patkányok agyából 150 g tömegű kérget eltávolítottunk, 90 ml 0,32 mólos szacharóz oldatban homogenizáltuk, 20 percig 1000 g mellett centrifu­gáltuk 0°C hőmérsékleten, majd a felülúszót 15 percig 30 000 g mellett ismételten centrifugáltuk 0 és +4“C közötti hőmérsékleten. A kapott pelletet 120 ml 50 mmólos trisz-HCl pufferban (pH=7,7) szuszpendáltuk, majd 30 000 g mellett 15 percig 0 és +4°C közötti hőmérsékleten centrifugáltuk. Az új pelletet 480 ml 50 mmólos Krebs trisz-HCl pufferben (pH=7,7) szuszpendáltuk. A kapott szuszpenzió 2 ml-es mennyiségét 10 percig 37°C hőmérsékleten [3H]-dihidroalprenololban (kon­centráció 10'9 mól) szuszpendáltuk i) önmagában, ii) növekvő koncentrációban alkalmazott vizsgá­landó termék jelenlétében vagy iii) a nem-specifikus kötés meghatározása érdeké­ben 10‘5 mól koncentrációjú nem-radioaktív propra­nolol jelenlétében. Az inkubált szuszpenziókat Whatman GF/C papí­ron átszűrtük, a szűrőt háromszor 5-5 ml Krebs trisz-HCl puferral mostuk, pH=7,7- nél 0°C-on. A szűrő radioaktivitását folyadék szcintillációs módszer­rel mértük. A vizsgálandó termék betai-adrenerg receptorokhoz való affinitását a propranololhoz mint referencia ter­mékhez viszonyítva határoztuk meg, a következő összefüggés alapján: ARV=§100, ahol CD= az a propranolol koncentráció, amely a [3H]­­dihidroalprenolol specifikus kötését 50%-ban gátolja, CX= a vizsgálandó vegyület koncentrációja, amely a [3H]- dihidroalprenolol specifikus kötését 50%-ban gátolja. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze: Példa szám ARL (%) 1 28 7 44 21 20 Megállapítottuk, hogy egyes, a találmány szerinti eljárással nyert vegyületek különleges affinitást mu­tatnak a bétái- adrenerg receptorokhoz. 2) beta2-adrenerg receptorokhoz való affinitás A vizsgálatot Möhler és Okada módszere szerint végeztük (Science.Vol.198 p. 849-851 (1977)). Hím patkányokból 150 g tömegű kisagyat eltávo­lítottunk és 90 ml 0,32 mólos szacharóz oldatban homogenizáltunk, majd centrifugáltunk (1000 g, 20 perc, 0°C) és a kapott felülúszót ismételten centri­fugáltuk (30 000 g, 15 perc, 0°C - +4°C). A kapott pelletet 120 ml 50 mmólos trisz-HCl pufferban (pH=7,7) szuszpendáltuk, majd 30 000 g mellett 25 percig 0 °C és +4 °C között centrifugáltuk. Az új pelletet 480 ml Kreps trisz-HCl pufferban (pH=7,7) ismételten szuszpendáltuk. A szuszpenzió 2 ml-ét 10 percig 37°C hőmérsékleten 10'9 mólos [3H]-dihidro­­alprenolol jelenlétében inkubáltuk, i) önmagában, ii) növekvő koncentrációjú vizsgálandó anyag je­lenlétében, iii) a nem-specifikus kötések meghatározása érde­kében 10'5 mólos nem-radioaktív propranolol jelen­létében. Az inkubált szuszpenziókat Whatman GF/C szűrőn átszűrtük, a szűrőt háromszor 5-5 ml Krebs trisz- HCl-val (pH=7,7) 0°C-on mostuk. A rádioaktivitást folyadék szcintillációs vizsgálattal mértük. A vizsgálandó vegyületek beta2-adrenerg recepto­rokhoz való affinitását a propranololhoz viszonyítva határoztuk meg a következő összefüggés alapján: ARL=gl00. ahol CD és CX jelentése azonos az 1) pontban megadottakkal. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze: Példa száma Ari % 1 15 7 81 21 27 Megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárás­sal nyert egyes vegyületek különleges affinitást mu­tatnak a beta2-adrenerg receptorokhoz. 3) Antiaritmiás hatás vizsgálata patkányokon 300-350 g súlyú patkányoknak altatás közben 1,2 g/kg mennyiségben intraperitoneálisan karbamidot adagoltunk, majd gégemetszést végeztünk és mester­séges lélegeztetést alkalmaztunk (40-50 belélegzés, 3 ml/perc). Tűket implantáltunk szubkután az elektrokardiog­­ramm felvételére, a jeleket a DII elvezetésről véve. A vizsgálandó vegyületeket intravénásán adagoltuk. 5 perccel az intravénás adagolás után (vagy 1 órával az orális adagolás után) a V. jugularisba 10 pg/perc sebességgel 0,2 ml aconitint juttattunk és feljegyeztük a szívritumus zavar megjelenését. az eredményeket a szívritmus zavar megjelenésé­nek idejében fejeztük ki %-osan a kontrolihoz vi­szonyítva, és a hozzátartozó dózisokkal jellemeztük. A kapott értékeket a következő táblázatban foglaljuk össze. Az eredmények a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek jó antiaritmiás hatását bizo­nyítják. 20 Példa száma Dózis mg/kg Idő meghosszabbodás (%) 1 1 mg/kg 14% 2,5 mg/kg 54% 25 5 mg/kg 95% 3 2,5 mg/kg 38% 5 mg/kg 99% 30 10 mg/kg 147% 4 1 mg/kg 24% 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom