199791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-[6-(N-cikloalkil-alkil-karbamoil)-indol-1-il-metil]-3-alkoxi-benzoesav-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 199791 B 2 sonlóan alakíthatjuk ki a (VII) általános képletű vegyietekből a (IV) általános képletű vegyületeket is olyan reagensek felhasználásával, amelyekben P karboxilcsoportot jelent. Eljárhatunk úgy is, hogy az (V) általános képletű indol- vegyületeket első lépésben Lewis sav jelenlé­tében U-L-P általános képletű vegyületekkel a C(3)­­helyzetben alkilezzük. Ekkor a megfelelő (VIII) ál­talános képletű vegyületeket kapjuk - a képletben R1, L és P jelentése a fenti. A (VIII) általános képletű vegyületeket T helyén -COORh csoportot vagy M csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyüle­tekkel reagáltatva alakíthatjuk át (III), illetve (IV) általános képletű vegyületekké. Miként már korábban közöltük, az (I) általános képletű vegyületek leukotrién-antagonista hatással ren­delkeznek. Ezek a vegyületek a „leukotriének” gyűj­tőnéven ismert arachidonsav-metabolitok (például le­­ukotrién-C4, -D4 és/vagy -E4) egy vagy több képvi­selőjének legalább egy farmakológiai hatását antago­­nizálják. Ismert, hogy a leukotriének görcskeltő szerek (elsősorban a tüdőre hatnak), növelik az érfalak per­­meabilitását, szerepük van az asztma és a gyulladások körfolyamatában [Science 215, 1380-1383 (1982)], valamint az endotoxikus sokk [J. Pharmacol. Exp. Then 235, 470 (1985)] és a traumás sokk [Science 230, 330 (1985)] kialakulásában. Az (I) általános képletű vegyületek olyan körfolyamatok kezelésére alkalmasak, amelyekben a leukotriéneknek szerepük van, és szükséges a leukotriének hatásának gáltása. Ilyen körfolyamatok például az allergiás légzőszervi rendellenességek (például asztma, szénanátha és al­lergiás ormyálkahártya-gyulladás), egyes gyulladásos megbetegedések (például bronchitis), ektopikus és atoptikus ekcéma, pikkelysömör, érgörcsökkel járó keringési szervrendszeri rendellenességek, és endoto­xikus és traumás sokkos állapotok. Az (I) általános képletű vegyületek a közvetlen gyógyászati felhasználáson kívül a farmakológiai ku­tatásokban is alkalmazhatók minden olyan területen, ahol szükség van a leukotriének hatásának gátlására, így például a vegyületek kóros állapotok modellezé­sére, farmakológiai standardokként és új gyógyhatású vegyületeket aktivitásának minősítésére is alkalmasak. Az (I) általános képletű vegyületeket gyógyászati készítmények formájában használjuk fel a korábban felsorolt rendellenességek kezelésére. A gyógyászati készítmények a hatóanyag mellett ismert gyógysze­részeti adalék- és/vagy segédanyagokat, például hi­­gítószereket, hordozóanyagokat kötőanyagokat és ex­­cipienseket tartalmaznak. A gyógyászati készítmények például orálisan adagolható tabletták, kapszulák, ol­datok vagy szuszpenziók, rektálisan adagolható kúpok, intravénás vagy intramuszkuláris úton vagy infúzió formájában beadható steril oldatok vagy szuszpenziók belégzéssel adagolható aeroszolok, ködpermetek vagy füstpermetek, továbbá szippantóporok lehetnek. A gyógyászati készítményeket ismert gyógyszertecho­­nógiai műveletekkel állítjuk elő. Oltalmi igényünk az (I) általános képletű vegyületket, illetve azok gyógyászatilag alkalmazható sóit tartalmazó gyógyá­szati készítmények előállítására is kiterjed. Az orálisan adagolható tabletták vagy kapszulák általában legföljebb 250 mg (jellemzően 5-100 mg) hatóanyagot tartamazhatnak dózisegységenként. Az intravénás vagy intramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában beadható steril oldatok vagy szuszpenziók általában legföljebb 10 tömeg % (jellemzően 0,05-5 tömeg %) hatóanyagot tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa több tényezőtől, köztük az adagolás módjától, a kezelendő rendellenesség súlyosságától, és a beteg korától és testsúlyától függően változik. Melegvérűek (köztük emberek) kezelésére az (I) általános képletű vegyületeket például 0,05-25 mg/kg-os, rendszerint 0,5-10 mg/kg-os dózisban használhatjuk fel. A következőkben az (I) általános képletű vegyü­letek leukotrién- antagonista hatásának vizsgálatára alkalmazót módszereket és a vizsgálatok eredményeit ismertetjük. A vegyületek leukotrién-antagonista hatását in vitro körülmények között Krell módszerével [J. Pharmacol. Exp. Ther. 211, 436 (1979)], tengerimalac-légcsőpre­­parátumokon vizsgáltuk. A kipreparált légcsőből szö­vetcsíkokat vágtunk le. Minden egyes kísérletben 8-8 szövetcsíkot használtunk fel, 4-4 szövetcsíkot hordo­zóanyaggal (dimetil-szulfoxiddal) kezelt kontrollként, 4-4 szövetcsíkot pedig a hatóanyag vizsgálatára tar­tottunk fenn. Az összes szövetcsíkot 8x10^ mólos le­­ukotrién-E4 (LTE4) oldatba merítettük (ez a koncent­ráció az LTE4- gyei elérhető maximális érték körül­belül 70-80 %-ának megfelelő mértékű összehúzódást idéz elő a szervpreparátumon), és 50 perces egyen­súlyba hozatali idő elteltével feljegyeztük az észlelt reakciókat. Ezután az LTE4-et 40-45 percig tartó mo­sással eltávolítójuk a szövetmintákból, majd a vizs­gálatot még kétszer megismételtük annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk az LTE4gyel kiváltott reak­ció reprodukálhatóságáról. Ebben a vizsgálatban LTE4 helyett ugyanolyan koncentrációjú leukotrién-C4 és - D4 (LTC4 és LTD4) oldatokat is felhasználtunk. Miután meggyőződtünk arról, hogy a szövetminták reprodukálhatóan reagálnak LTE4-re, 4 kimosott szö­vetmintát a hatóanyagot tartalmazó fürdőbe, és 4 kimosott szövetmintát a hordozóanyagot tartalmazó fürdőbe merítettünk. 10 perc elteltével a fürdőkhöz 8xl0'9 mól LTE4-et (illetve LTC4-et vagy LTD4-et) adtunk, és ismét meghatároztuk a szövetminták re­akcióját. A hatóanyaggal, illetve a hordozóanyaggal elért százalékos gátlást minden egyes szövetminta esetére a következő egyenlettel számítottuk ki: %-os gátlás = x 100, ahol A a hatóanyag (vagy hordozóanyag) beadását megelőző kísérletben mért, a leukotrién által előidézett feszültségnövekedést (mg), és B a hatóanyag (vagy hordozóanyag) jelenlétében mért, a leukotrién által előidézett feszültségnövekedést (mg) jelenti. A ható­anyag, illetve hordozóanyag jelenlétében elért átlagos %-os gátlás eltérésének szignifikanciáját Student-féle t-próbával értékeltük. Ezután a hatóanyaggal kezelt szövetmintákat 45 percig mostuk, majd ismét meg­vizsgáltuk a szövetminták LTE4-re, LTD4-re, illetve LTC4-re adott reakcióját. Ha ez a reakció megegyezett a hatóanyaggal végzett kezelés előtt mért reakcióval, a szövetmintákat tovább vizsgáltuk, míg ha a szö­vetminta eredeti reaktivitása nem tért vissza, a szö­vetmintákat elhagytuk a kísérletekből. Valamennyi vizsgálatot 5x10"° mól indometacin (ciklooxigenáz­­inhibitor) jelenlétében végeztük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom