199791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-[6-(N-cikloalkil-alkil-karbamoil)-indol-1-il-metil]-3-alkoxi-benzoesav-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 199791 B 2 sonlóan alakíthatjuk ki a (VII) általános képletű vegyietekből a (IV) általános képletű vegyületeket is olyan reagensek felhasználásával, amelyekben P karboxilcsoportot jelent. Eljárhatunk úgy is, hogy az (V) általános képletű indol- vegyületeket első lépésben Lewis sav jelenlétében U-L-P általános képletű vegyületekkel a C(3)helyzetben alkilezzük. Ekkor a megfelelő (VIII) általános képletű vegyületeket kapjuk - a képletben R1, L és P jelentése a fenti. A (VIII) általános képletű vegyületeket T helyén -COORh csoportot vagy M csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületekkel reagáltatva alakíthatjuk át (III), illetve (IV) általános képletű vegyületekké. Miként már korábban közöltük, az (I) általános képletű vegyületek leukotrién-antagonista hatással rendelkeznek. Ezek a vegyületek a „leukotriének” gyűjtőnéven ismert arachidonsav-metabolitok (például leukotrién-C4, -D4 és/vagy -E4) egy vagy több képviselőjének legalább egy farmakológiai hatását antagonizálják. Ismert, hogy a leukotriének görcskeltő szerek (elsősorban a tüdőre hatnak), növelik az érfalak permeabilitását, szerepük van az asztma és a gyulladások körfolyamatában [Science 215, 1380-1383 (1982)], valamint az endotoxikus sokk [J. Pharmacol. Exp. Then 235, 470 (1985)] és a traumás sokk [Science 230, 330 (1985)] kialakulásában. Az (I) általános képletű vegyületek olyan körfolyamatok kezelésére alkalmasak, amelyekben a leukotriéneknek szerepük van, és szükséges a leukotriének hatásának gáltása. Ilyen körfolyamatok például az allergiás légzőszervi rendellenességek (például asztma, szénanátha és allergiás ormyálkahártya-gyulladás), egyes gyulladásos megbetegedések (például bronchitis), ektopikus és atoptikus ekcéma, pikkelysömör, érgörcsökkel járó keringési szervrendszeri rendellenességek, és endotoxikus és traumás sokkos állapotok. Az (I) általános képletű vegyületek a közvetlen gyógyászati felhasználáson kívül a farmakológiai kutatásokban is alkalmazhatók minden olyan területen, ahol szükség van a leukotriének hatásának gátlására, így például a vegyületek kóros állapotok modellezésére, farmakológiai standardokként és új gyógyhatású vegyületeket aktivitásának minősítésére is alkalmasak. Az (I) általános képletű vegyületeket gyógyászati készítmények formájában használjuk fel a korábban felsorolt rendellenességek kezelésére. A gyógyászati készítmények a hatóanyag mellett ismert gyógyszerészeti adalék- és/vagy segédanyagokat, például higítószereket, hordozóanyagokat kötőanyagokat és excipienseket tartalmaznak. A gyógyászati készítmények például orálisan adagolható tabletták, kapszulák, oldatok vagy szuszpenziók, rektálisan adagolható kúpok, intravénás vagy intramuszkuláris úton vagy infúzió formájában beadható steril oldatok vagy szuszpenziók belégzéssel adagolható aeroszolok, ködpermetek vagy füstpermetek, továbbá szippantóporok lehetnek. A gyógyászati készítményeket ismert gyógyszertechonógiai műveletekkel állítjuk elő. Oltalmi igényünk az (I) általános képletű vegyületket, illetve azok gyógyászatilag alkalmazható sóit tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is kiterjed. Az orálisan adagolható tabletták vagy kapszulák általában legföljebb 250 mg (jellemzően 5-100 mg) hatóanyagot tartamazhatnak dózisegységenként. Az intravénás vagy intramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában beadható steril oldatok vagy szuszpenziók általában legföljebb 10 tömeg % (jellemzően 0,05-5 tömeg %) hatóanyagot tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa több tényezőtől, köztük az adagolás módjától, a kezelendő rendellenesség súlyosságától, és a beteg korától és testsúlyától függően változik. Melegvérűek (köztük emberek) kezelésére az (I) általános képletű vegyületeket például 0,05-25 mg/kg-os, rendszerint 0,5-10 mg/kg-os dózisban használhatjuk fel. A következőkben az (I) általános képletű vegyületek leukotrién- antagonista hatásának vizsgálatára alkalmazót módszereket és a vizsgálatok eredményeit ismertetjük. A vegyületek leukotrién-antagonista hatását in vitro körülmények között Krell módszerével [J. Pharmacol. Exp. Ther. 211, 436 (1979)], tengerimalac-légcsőpreparátumokon vizsgáltuk. A kipreparált légcsőből szövetcsíkokat vágtunk le. Minden egyes kísérletben 8-8 szövetcsíkot használtunk fel, 4-4 szövetcsíkot hordozóanyaggal (dimetil-szulfoxiddal) kezelt kontrollként, 4-4 szövetcsíkot pedig a hatóanyag vizsgálatára tartottunk fenn. Az összes szövetcsíkot 8x10^ mólos leukotrién-E4 (LTE4) oldatba merítettük (ez a koncentráció az LTE4- gyei elérhető maximális érték körülbelül 70-80 %-ának megfelelő mértékű összehúzódást idéz elő a szervpreparátumon), és 50 perces egyensúlyba hozatali idő elteltével feljegyeztük az észlelt reakciókat. Ezután az LTE4-et 40-45 percig tartó mosással eltávolítójuk a szövetmintákból, majd a vizsgálatot még kétszer megismételtük annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk az LTE4gyel kiváltott reakció reprodukálhatóságáról. Ebben a vizsgálatban LTE4 helyett ugyanolyan koncentrációjú leukotrién-C4 és - D4 (LTC4 és LTD4) oldatokat is felhasználtunk. Miután meggyőződtünk arról, hogy a szövetminták reprodukálhatóan reagálnak LTE4-re, 4 kimosott szövetmintát a hatóanyagot tartalmazó fürdőbe, és 4 kimosott szövetmintát a hordozóanyagot tartalmazó fürdőbe merítettünk. 10 perc elteltével a fürdőkhöz 8xl0'9 mól LTE4-et (illetve LTC4-et vagy LTD4-et) adtunk, és ismét meghatároztuk a szövetminták reakcióját. A hatóanyaggal, illetve a hordozóanyaggal elért százalékos gátlást minden egyes szövetminta esetére a következő egyenlettel számítottuk ki: %-os gátlás = x 100, ahol A a hatóanyag (vagy hordozóanyag) beadását megelőző kísérletben mért, a leukotrién által előidézett feszültségnövekedést (mg), és B a hatóanyag (vagy hordozóanyag) jelenlétében mért, a leukotrién által előidézett feszültségnövekedést (mg) jelenti. A hatóanyag, illetve hordozóanyag jelenlétében elért átlagos %-os gátlás eltérésének szignifikanciáját Student-féle t-próbával értékeltük. Ezután a hatóanyaggal kezelt szövetmintákat 45 percig mostuk, majd ismét megvizsgáltuk a szövetminták LTE4-re, LTD4-re, illetve LTC4-re adott reakcióját. Ha ez a reakció megegyezett a hatóanyaggal végzett kezelés előtt mért reakcióval, a szövetmintákat tovább vizsgáltuk, míg ha a szövetminta eredeti reaktivitása nem tért vissza, a szövetmintákat elhagytuk a kísérletekből. Valamennyi vizsgálatot 5x10"° mól indometacin (ciklooxigenázinhibitor) jelenlétében végeztük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
