199778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszoriazis-ellenes naftalinszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199778 B 2 Alkalmas oldószereket, felületaktív anyagokat, stabilizátorokat, stb. 3 934 013 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet. Megfeleld topikális „nem klasszikus”, vízmentes, vízzel mosható kenőcs-típusú alapot ismertet a 3 592 930 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Katz és Neiman). Ezt az alapot tartalmazó jellemző készítmény az alábbi: Glikol oldószer 40-35 tömegrész Zsíralkohol 15-45 tömegrész Plasztikálószer 0-15 tömegrész Alkalmas kötőanyag 0-15 tömegrész Behatolást elősegítő anyag 0-20 tömegrész Hatóanyag 0,001-10 tömegrész A találmány szerinti, hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet - ebben a képletben R1, R2, R3, X, Y és m jelentése egyezik a fent megadottal - tartalmazó, topikális kezelésre alkalmas gyógyszerkészítmények az emlősöknél^ pszoriázis tüneteinek enyhítésére alkalmazhatók. Általában ez azt jelenti, hogy az emlősök és különösen az emberek pszoriázisát úgy kezeljük, hogy a gyulladásos területeket hatékony, vagyis a felhám sejtjeinek burjánzását csökkentő menynyiségű, találmány szerinti naftalin-tartalmú gyógyszerkészítménnyel érintkezésbe hozzuk. A naftalinszármazékokból előnyösen először a fentiekben ismertetett, megfelelő gyógyszerkészítményt állítunk elő, majd ezt a beteg felületekre helyezzükk. A naftalin-vegyület hatásos mennyisége az adott körülményektől, a kezelendő betegtől függ, általában a gyógyszerkészítmény 0,001-10 tömeg%-ban, előnyösen 0,01-1 tömeg%- ban tartalmazza. Ez a menynyiségű hatóanyag terápiásán hatásos és nem okoz mellékhatást, vagyis elegendő az anti-pszoriatikus hatás elérésére, de nem fejt ki mellékhatást. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók az emlősök lipoxigénáz, különösen az 5-lipoxigenáz okozta különböző betegségeinek kezelésére is. A találmány szerinti vegyületek orális kezelés esetén is hatásosak. Ennek megfelelően orális, parenterális vagy más szisztémiás kezelésre alkalmas gyógyszerkészítmények is előállíthatok belőlük. Az alkalmazandó módtól függően a gyógyszerkészítmények lehetnek szilárd, szemi-szilárd vagy folyékony adagolási formákban, ilyenek például a tabletták, kúpok, pilulák, kapszulák, porok, folyadékok, szuszpenziók, stb., előnyösen az egyszeri kezelésre alkalmas adagolási egységekben. A gyógyszerkészítmények szokásos gyógyszerészeti vivőanyagokat vagy segédanyagokat és valamely (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak, de más gyógyászati szereket, gyógyszerészeti segédanyagokat, vivőanyagokat, adalékanyagokat, stb. is tartalmazhatnak. Az alkalmazandó hatóanyag mennyisége természetesen a kezelendő betegtől, a betegség súlyosságától, a kezelés módjától és a kezelőorvos döntésétől függ. A gyógyszerkészítmények általában 0,01-95 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak egy vagy több, gyógyászati szempontból elfogadható, nem toxikus vivőanyaggal összekeverve. A hatóanyag százalékos mennyisége természetesen az adagolási formától és a kezelés módjától függ. Szilárd gyógyszerkészítmények előállítására szokásos, nem toxikus szilárd vivőanyagokat, például gyógyszerkönyvi minőségű mannitot, laktózt, keményítőt, magnézium-sztearátot, nátrium-szacharátot, talkumot, cellulózt, glükózt, szukrózt, magnézium-karbonátot és hasonlókat alkalmazhatunk. A fent meghatározott hatóanyagból kúpokat és készíthetünk, ilyenkor például polialkilén-glikolokat, így propilénglikolt használunk vivőanyagként. Folyékony gyógyszerkészítményeket például a fent meghatározott hatóanyagnak és kívánt esetben gyógyászati adalékanyagoknak egy vivőanyagban, például vízben, sóoldatba, vizes dextróz-oldatban, glicerinben, etanolban Is hasonlókban történő oldása, diszpergálása, stb. útján állíthatunk elő, ilyenkor oldatok vagy szuszpenziók keletkeznek. Kívánt esetben a kezelésre szánt gyógyszerkészítmények kis mennyiségű nem toxikus adalékanyagokat, például nedvesítőszereket, emulgeálószereket, pH-pufferoló szereket és hasonlókat, például nátrium-acetátot, szorbitán- monolaurátot, trietanol-amin-nátrium-acetátot, trietanol-amin- oleátot, stb. is tartalmazhatnak. Az ilyen adagolási egységek előállításának módszerei ismertek vagy a szakember számára nyilvánvalóak; v.ö.: Remington's Pharmaceutical Sciences, Mack Pubhlishing Company, Easton, Pennsylvania, 15. kiadás, 1975. A kezelésre szánt gyógyszerkészítmény minden esetben olyan mennyiségű hatóanyagot vagy hatóanyagokat tartalmaz, amely a kezelni kívánt betegség tüneteinek enyhítésére elegendő. Orális kezelésre alkalmas nem toxikus gyógyszerkészítmény előállításához bármelyik szokásosan alkalmazott segédanyagot alkalmazhatjuk, ilyenek például a gyógyszerkönyvi minőségű mannit, laktóz, keményítő, magnézium-sztearát, nátrium- szacharinát, talkum, cellulóz, glükóz, szukróz, magnézium- karbonát, stb. Ezek a készítmények oldatok, szuszpenziók, tabletták, pilulák, kapszulák, porok, elhúzódó hatású készítmények és hasonlók formájában állíthatók elő és 2-95 %, előnyösen 5-25 % hatóanyagot tartalmaznak. Parenterális kezelésre általában injekciós készítményeket alkalmazunk szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás beadásra. Az injekciókat szokásos módon, oldatok vagy szuszpenziók, vagy oldatok vagy szuszpenziók készítésére alkalmas szilárd anyagok vagy emulziók formájában állítjuk elő. Alkalmas segédanyagok például a víz, só-oldat, dextróz, glicerin, etanol, stb. Kívánt esetben a gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak kis mennyiségű nem toxikus adalékanyagokat, például nedvesítő- vagy emulzifikálószereket, pH-pufferol^ anyagokat, így nátrium- acetátot, szorbitán-monolaurátot, trietanol-amin-oleátot, stb. Szisztémás, kúp segítségével történő kezelésre alkalmas készítmények előállításánál hagyományos kötőanyagokat és vivőanyagokat, például polialkilénglikolokat vagy triglicerideket alkalmazunk. Ezeket a kúpokat 0,1-10 % hatóanyagot, előnyösen 0,5-2 % hatóanyagot tartalmazó elegyekből állítjuk elő. A találmány szerinti vegyületek in vitro körülmények közötti lipoxigenáz-gátló hatását a standard humán polimorfonukleáris leukocita vizsgálattal határoztuk meg. Ez a vizsgálat az O. Radmark, C. Malmsten és B. Samuelsson: FEBS Letter, 110, 213- 215 (1980) közleményben ismertetett meghatározás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
