199757. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szilárd és folyékony fázisok szétválasztására, főleg szennyvíziszapok víztelenítésére
HU 499757 B mazhatóságot nagymértékben befolyásolja az iszap szűrőellenállása, tömörödésre való hajlama, mivel a víztelenítendő iszapot is felhasználja a rendszer a víztelenítési, szűrési folyamatban. A többlépcsős iszapkezelő berendezés hátránya, hogy a víztelenítést gyorsító túlnyomást a zárt térben a napsugárzás, valamint a párolgás- hatásával állítja elő gépi berendezések nélkül, illetve mesterségesen fűti fel az iszapot a megfelelő körülményeket biz tosító hőmérsékletre. így a rendszer időjárás függősége nagyfokú, sőt téli üzemre csak nagy energiabefektetéssel biztosítható. Jelen találmánnyal célunk a fent ismertetett hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan berendezés létrehozása, amelynek helyszükséglete kisebb, víztelenítési teljesítménye nagyobb, egyszerű és üzembiztos gépeket foglal magában, továbbá lényegesen kisebb energiaigényű és a kezelőszemélyzetre kisebb megterhelést ró, mint az ismert megoldások. Célunk továbbá, hogy az iszapból felszabaduló víz gyorsan el tudjon a rendszerből távozni, s utána csak a maradék iszaplepény további víztelenítését kelljen megoldani gépészeti segítséggel. Ezeken túlmenően a berendezésnek biztosítania kell, hogy a dekantált és kevés lebegőanyagot tartalmazó víz ne az iszaplepényen keresztül távozzon, s így jelentősen gyorsítsa a víztelenítési időt. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha az általános gyakorlattal szakítva nemcsak az iszap alatt helyezünk el szűrőt, hanem oldalról is szűrővel határoljuk a szűrőágyat. Ezáltal ugyanis az eddig alkalmazott függőleges irányú szűrés mellett vízszintes irányú szűrés is megoldható, amely utóbbinál a dekantált víz szabadon és gyorsan, akár gravitációs úton is távozhat a rendszerből, hiszen nem kell a besűrűsödött iszaplepényen keresztüláramolnia. A kitűzött feladat megoldásához tehát a bevezetőben említett olyan ismert berendezésből indultunk ki, amelynek folyékony fázist átengedő szűrőfelülettel ellátott iszapágya, valamint adott esetben vákuum-előállító egysége és vegyszerkezelő egysége, továbbá ezeket összekötő vezetékrendszere van, ezt pedig a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, vagyis a találmány lényege, hogy az iszapágy körbemenő oldalfala — az iszapágynak az iszaplepényt befogadó része fölött — legalább részben, csak folyékony fázist átengedő szűrőfelületként van kialakítva, továbbá az oldalfalnak a szűrőfelület alatti részét gáztömb határolóval képezi. Célszerű az olyan kivitel, amelynél az oldalfal szűrőfelülete mögött szűrlettér van kialakítva, amely a vezetékrendszer gravitációs .gyűjtővezetékére csatlakozik. Előnyös továbbá, ha az iszapágynak a vízszintes szűrőfelület alatti terében folyadékáteresztő támasztóréteg helyezkedik el, amely 3 a vákuum-előállító egység vákuumtartályával hozható kapcsolatba. A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakjának elvi működési vázlatát tüntettük fel. A rajzon szennyvíziszapok víztelenítésére való berendezést tüntettünk fel. Ennek medenceszerű iszapágyát egészében 1 hivatkozási számmal jelöltük, amelynek 2 fenéklemeze a közép fele enyhén lejtős kialakítású. A 2 fenéklemez középső részének körzetében az 1 iszapágy alsó részéhez 3 gyűjtővezeték csatlakozik. A 2 fenéklemez fölött vízáteresztő 4 támasztóréteg helyezkedik el, amely a jelen esetben pl. kavicságy. A 4 támasztóréteg fölött csak folyékony fázist átengedő vízszintes 5 szűrőfelület helyezkedik el. Az 1 iszapágy körbemenő oldalfalát 6-tal jelöltük, amelynek alsó részét gáztömör 9 határolófal képezi. A találmány szerint a 6 oldalfalnak az iszaplepényt befogadó része fölötti része csak folyékony fázist átengedő 7 szűrőfelületként van kialakítva. Az ábrázolt esetben a 9 határolófal magassága a 46 hivatkozási számmal jelölt iszaplepény magasságáig ér, a függőleges 7 szűrőfelület magassága pedig lényegében megegyezik az 1 iszapágyban lévő dekantált 45 víz magasságával. Az 5 és 7 szűrőfelület készülhet bármely ismert müanyagszűrőből, például műszaki textilrétegekből, vagy például kellő porozitású kerámiából. A függőleges 7 szűrőfelület mögött 8 szürlettér van kialakítva, amely a jelen esetben gravitációs 10 gyűjtővezetékkel van kapcsolatban. A fentiekben említett 3 gyűjtővezeték vákuumos 11 gyűjtővezetékre csatlakozik, amely vákuum-előállító V egységgel van kapcsolatban. A 11 gyűjtővezeték 12 csapon keresztül 13 gyűjtőedényre csatlakozik, amelynek feladata a szűrletvíz összegyűjtése. A 13 gyűjtőedényből 14 csappal ellátott 15 vezetéken keresztül vehetünk mintákat a szűrletvíz minőségellenőrzéséhez. Továbbá, a 13 gyűjtőedényből 16 vezetéken keresztül a szűrletvíz gravitációs úton elvezethető. A 11 gyűjtővezetékhez a 12 csap előtt 17 vezeték kapcsolódik, amelynek vége 18 vákuum-tartályba torkollik. Ezek már a vákuum-előállító V egység részét képezik. A 18 vákuum-tartály felső és alsó 19 szintkapcsolóval van ellátva, amelyeknek az a feladatuk, hogy a 17 vezetékben uralkodó vákuum hatására a 18 vákuum-tartályba kerülő szűrletvíz maximális, illetve minimális szintjénél villamos jelet adva önmagában ismert módon a folyadékeltávolítást vezéreljék. A 18 vákuum-tartály felső tere 20 vezetéken keresztül a vákuum-előállító V egység két párhuzamosan kapcsolt 21 csapból és légszállító 22 szivattyúból álló egységére csatlakozik, amelyeket levegő lefúvató 23 vezeték kapcsol össze. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
