199757. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szilárd és folyékony fázisok szétválasztására, főleg szennyvíziszapok víztelenítésére
HU 199757 B A 18 vákuum-tartály alsó részéhez 24 vezeték kapcsolódik, amelynek egyik leágazásába 25 csap van építve, ezen keresztül történhet az ürítés. A 24 vezeték másik ága két párhuzamosan kapcsolt, 26 csapból, 27 torlócsappantyúból és 28 szivattyúból álló egységre csatlakozik, amelyek közös 29 vezetékben folytatódnak. A 29 vezetéken keresztül a szíírletvíz a rendszerből eltávolítható. A 29 vezeték jelölt elágazásába 30 csap van építve, amelyen keresztül a szürletvíz minőségellenőrzéséhez mintát vehetünk. A 29 vezetéknek ebbe az elágazásába a 30 csap előtt további elágazáson keresztül 31 csap és 32 tölcsér van építve. A 31 csap nyitott helyzetében a 32 tölcséren keresztül a 29 vezetékbe a 28 szivattyú indításához vizet tölthetünk. Amint a rajz alsó részén látható, vízszállító 33 szivattyú 34 csapon és 35 vezetéken keresztül 39 vegyszertartályra csatlakozik. A 39 vegyszertartály például a poralakú vegyszer beadagolására 36 adagolótölcsérrel van ellátva, amely 37 csapon keresztül hozható kapcsolatba a 39 vegyszertartály belső terével. Továbbá, a 39 vegyszertartály önmagában ismert 38 keverőegységgel van felszerelve, amelynek rendeltetése, hogy a vegyszert vízzel kellőképpen összekeverje. Ezt az előkészített, most már folyékony vegyszert 49 hivatkozási számmal jelöltük. A 39 vegyszertartály ugyancsak párhuzamosan kapcsolt két, 40 csapból és 41 sziváttyúból álló egységen keresztül 42 vezetékre csatlakozik, amely pedig az iszapot betápláló 43 iszapszivattyú nyomócsonkjára csatlakozó 44 vezetékbe torkollik. Ez a hígiszapot vezető 44 vezeték az 1 iszapágy felső terében az egyenletes eloszlás végett több kiömléssel rendelkezik. A megkülönböztetés végett a 13 gyűjtőedényben lévő szűrletvizet, amelyet gravitációs úton kapunk 47-tel, a 18 vákuumtartályban lévő vákuumos szűrletvizet pedig 48-cal jelöltük. A rajzon vastag eredményvonallal jelöltük csupán, hogy az 1 iszapágy a jelen esetben 50 lefedéssel van ellátva, amely térhatároló héjalásként szerepel. Megjegyezzük, hogy a jelen esetben az 50 lefedés áttetsző műanyagból készült. A találmány szerinti berendezés ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: Először az iszapvíztelenítéshez alkalmazandó vegyszert kell előkészítenünk a 39 vegyszertartályban. Ehhez a 34 csap nyitása után a 33 szivattyúval feltöltjük a 35 vezetéken keresztül vízzel a 39 vegyszertartályt. Ezután a 37 csapot nyitjuk és a 36 adagolótölcséren keresztül betöltjük a poralakú vegyszert, például önmagában ismert („ZETAG- 57”, vagy „SEPARAN”) néven ismert polielektrolitot. A jó elkeveredést a 38 keverőegység működtetésével segítjük. Ezután a víztelenítendő iszapot a 43 iszapszivattyú bekapcsolásával benyomjuk a 44 4 5 vezetékbe, és ezzel egyidejűleg a 40 csap nyitott állapotában a vegyszeradagoló 41 szivattyúval a 39 vegyszertartályból az előkészített 49 vegyszert adagoljuk a 42 vezetéken keresztül a 44 vezetékbe. Mielőtt tehát a kezelendő iszap az 1 iszapágyra kerülne, az már a 44 vezetékben kellőképpen összekeveredik a 49 vegyszerrel. A 44 vezetéken keresztül egyenletesen szétterítve juttatjuk a vegyszerrel összekevert iszapot az 1 iszapágyba_ A vegyszeres kezelés hatására itt azonnal megindul a flokkuláció, majd az ülepedés és a hígiszap szétválik dekantált 45 vízre és 46 iszaplepényre. A kísérleti megfigyeléseink szerint a dekantált 45 víz és az iszapszemcsék között nincs számottevő erőhatás, így mód nyílik arra, hogy a dekantált 45 vizet a találmány szerinti függőleges 7 szűrőfelületen keresztül gravitációs úton távolítsuk el a rendszerből döntően. A függőleges 7 szűrőfelületen átszivárgó víz a 8 szürlettérbe jut, ahonnan a 10 gyűjtővezetéken keresztül a 13 gyűjtőedénybe kerül. A dekantált 45 víz egy része a vízszintes 5 szűrőfelületen keresztül szivárog, majd a 4 támasztórétegen keresztül a 2 fenéklemezre kerül. Ennek befelé lejtése révén a szürletvíz a 3 gyűjtővezetéken és a 11 gyűjtővezetéken keresztül a 12 csap nyitása után kerül a 13 gyűjtőedénybe. A dekantált 45 víz tehát az 1 iszapágyból viszonylag gyorsan távozik, mivel zömében a függőleges 7 szürőfelületen keresztül távozik, és így nem kell az egyre besűrűsödő alsó iszaprétegen keresztülhaladnia. Az ismert hasonló eljárások 4—6 órás gravitációs víztelenítési ideje helyett a találmány szerinti berendezésnél erre a kísérleti tapasztalataink szerint 2 óra is elegendő, amire mintegy 15%-os szárazanyagtartalom biztosítható. A gravitációs víztelenítés során tehát teljesen eltávolítottuk a rendszerből a dekantált 45 vizet, aminek során a 46 iszaplepény olyan vastagságúra esik össze, hogy legfeljebb a gáztömör 9 határolófal magasságáig ér. Ezt követi a berendezés második üzemszakasza, nevezetesen a vákuumos üzemmód. Ehhez a 12 csapot zárjuk, a 21 csapot viszont nyitjuk és indítjuk a légszállító 22 szivattyút. Ezáltal a 17 vezetékben, a 11 gyűjtővezetékben és a 3 gyűjtővezetékben például 0,3 bar értékű vákuumot hozunk létre az 1 iszapágynak a vízszintes 5 szűrőfelület alatti terében. A vákuummal leszívott szürletvíz a 18 vákuum-tartályba jut. A 18 vákuum-tartályból a felső, illetve alsó 19 szintkapcsolókkal vezérelve távolítjuk el a 24 vezetéken keresztül a 48 szűrletvizet, amihez a 26 csapot nyitjuk, a 28 szivattyút pedig üzemeltetjük. A 27 tolócsappantyú megakadályozza a légbeszivást. A 18 vákuum-tartály teljes leürítése — például karbantartási munkálatok céljából — a 25 csap nyitásával történhet. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
