199757. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szilárd és folyékony fázisok szétválasztására, főleg szennyvíziszapok víztelenítésére

HU 199757 B A találmány tárgya berendezés, amely szilárd és folyékony fázisok szétválasztásá­ra, főleg szennyvíziszapok víztelenítésére való. Az ipari fejlődés, a lakosság életszínvo­nalának emelkedése együtt jár a vízfogyasz­tás rohamos növekedésével. A használati vi­zekből egyre nagyobb tömegben keletkeznek szennyvizek, melyek környezetkárosító hatása közismert. A környezeti ártalmak csökken­tése érdekében fokozódik a szennyvíztisztító telepek építése. A szennyvíztisztító telepeken a vizeket megtisztítják illetve különválaszt­ják a környezetet károsító anyagoktól és a szervesanyagokat lebontó mikroorganizmu­sok elhalt tömegétől. Az elválasztás során nagy mennyiségben keletkezik nagy víztar­talmú környezetkárosító anyag, melyet álta­lában iszapnak nevezünk. Az iszapokat a szennyvíztisztítás után külön kezelésnek vetik alá, abból a célból, hogy a tömegét csökkent­sék, víztartalmának csökkentésével, illetve egyéb kezelésnek vetik alá a további haszno­síthatóság érdekében. A szennyvíziszapok kezelésére számtalan módszert dolgoztak már ki és alkalmaznak széleskörűen. Az egyik legrégebben használt eljárás az iszapszikkasztó ágyas víztelenítés. Az iszap­szikkasztás a természetes légmozgást és a nap párologtató hatását hasznosítja. A szik­kasztóágyak vasbeton medenceként, kavics­­szűrős fenékkel kerülnek kialakításra. Hát­rányuk a nagy területszükséglet, a lassú víz­telenítési folyamat, fertőzésveszély, erős szag­­terhelés, valamint a kavicsszürő eltömődése. Előnye a rendszernek az igénytelensége, ol­csósága, kevés kezelési karbantartási igénye. Az iszapvíztelenítési technológiák fejlő­désével előtérbe kerültek a gépi víztelenítési eljárások és berendezések. Ezek közül az egyik legismertebb a vákuum dobszűrő. Ez egy hengeresen kialakított, szűrővászonnal burkolt berendezés, amely forgómozgást vé­gez. Forgása következtében a szűrődob egy része a víztelenítendő iszapot tartalmazó tar­tályba merül és a vákuum hatás következ­tében a vizes iszapot a szűrővászon felüle­tére szívja. Az iszapszemcsék megtapadnak a szűrőfelületen, míg a víz azon áthatolva elvezetésre kerül. A megfelelően víztelenített iszapot kaparó szerkezet vagy levegős lefura­­tás távolítja el a szűrővászonról. Egy másik iszapvíztelenítő gépi berende­zés az iszapprés, amely lényegében szűrő­vászonnal burkolt keretekből álló mechani­kus, pneumatikus vagy hidraulikus sajtó. A víztelenítendő iszap a vízszintes tartószer­kezetre elhelyezett szürővászonos keretek közé érkezik, amelyből az iszapvizet a víz­szintes mozgást végző iszapprés a szűrővász­nakon keresztül magas nyomás következtében eltávolítja. A keretekről a víztelenített isza­pot kaparószerkezettel, vagy levegővel távo­­lítják el. Ugyancsak a nyomóerő hatását hasz­1 2 nosítja a szennyvíziszap víztelenítésére a szalagszűrőprés is. Egy újabb gépi iszapvíztelenítő berende­zésként jelentkezett az iszapcentrifuga, amely a centrifugális erő hatására végzi a folyama­tosan beadagolt szennyvíziszap víztelenítését. Valamennyi gépi víztelenítési megoldás­nál szükséges a víztelenítendő iszaphoz olyan vegyszerek adagolása, amely elősegíti a szennyvíziszap víztartalmának minél köny­­nyebb leadását. A legújabb eljárások és be­rendezések megpróbálják ötvözni a hagyo­mányos és a gépi víztelenítés jó tulajdonságait. Ezek közé tartozik például az „RSDS"­­-néven ismert USA-beli eljárás (neve a gyors iszapvíztelenítési eljárás rövidítéséből adó­dik). A rendszer felépítése hasonló a hagyo­mányos szikkasztóágyakéhoz, de azzal a kü­lönbséggel, hogy a szűrőmedence speciális és viszonylag drága ragasztott szűrőlapok­ból van kiképezve a hagyományos kavics­szűrő helyett. A vitelenítést hatékonyan gyor­sítja a szűrőmező alatt létrehozott vákuum, amelyet járulékos gépi berendezésekkel bizto­sít. A könnyebb vízleadás érdekében az isza­pokat vegyszeresen kezelik. Ismert továbbá olyan többlépcsős iszap­kezelő berendezés, amely elsősorban szenny­víziszap kezelésére való. E berendezés a víz­telenítést szűrőanyagokból kiképzett vízszin­tes fenékrészen biztosítja. A gyorsabb víz­telenítés érdekében a szűrőágy felett zárt te­ret létesítenek, amely páratúlnyomást bizto­sít az iszap felett. Ez a nyomásnövekedés lé­nyegében hasonló hatást fejt ki, mint a fenti megoldásokban alkalmazott vákuum, így a víztelenítés hatásfoka némiképp javítható. A berendezés a víztelenítés mellett egyéb iszapkezelési fázisok elvégzésére is alkalmas. Az iszapszikkasztó ágyak esetében hát­rány a m2-enkénti fajlagos víztelenítési tel­jesítmény alacsony értéke, a víztelenítés idő­járási és talajadottsági függősége, a kavics­­szűrőréteg részleges, ill. teljes eltömődése, amely csak a teljes szűrőréteg cseréjével újít­ható fel. A kis víztelenítési teljesítmény miatt igen nagy területet igényel. A gépi iszapvíztelenítés hátrányaként je­lentkezik a viszonylag bonyolult üzemelte­tés, a nagy karbantartási igény, a magas üze­meltetési költség, a kezelőszemélyzet igény, valamint a jelentős energia igény. Valameny­­nyi berendezés drága. A megfelelő víztelení­tés érdekében jelentős vegyszeradagolást igé­nyelnek, melynek szintén nem elhanyagol­ható a beruházási és üzemeltetési költsége. Az „RSDS" eljárás hátránya, hogy csak a speciális szűrőlapok alkalmazásával való­sítható meg. A szűrőlapok csak importból devizáért szerezhetők be, igen drágán. A rend­szer további hátránya, hogy a vákuumos víz­telenítési szakasz csak a természetes, gravi­tációs víztelenítés után következik. A gravi­tációs szakasz időszükséglete jelentősen meg­haladja a gépi víztelenítés idejét, nagymérték­ben függ a vegyszeres kezeléstől. Äz alkal­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom