199739. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének az egyik elem mozgása révén vezérelt kenésére
HU 199739 B 4 sítsa, hogy a kenőanyag odajusson ahol kopáscsökkentő hatása leginkább szükséges. A találmány szerinti szerkezet révén a kitűzött célt azáltal lehet elérni, hogy a szerkezet egy machanikus felépítésű és tisztán mechanikus módon működő adagolót foglal magába, amely adagoló egyrészt kenőanyag tartályhoz van kapcsolva, másrészt pedig az egymáshoz képest elmozduló elemek közül a kenni szándékolt egyik elemben, célszerűen az álló elemben kiképzett furathoz van csat lakoztatva. Az adagoló tulajdonképpen egy dugattyús szerkezet, amelynek szívószelepe és nyomószelepe van. A szívószelep a dugattyús adagolónak a hengerterébe vezető helyen van elrendezve, míg a nyomószelep a kijuttatott kenőanyag vezetésére szolgáló térben foglal helyet. Célszerű, ha mind a szívószelep, mind a nyomószelep golyósszelepként van kialakítva. A dugattyús adagolónak a működtetését olyan nyomótest biztosítja, amely közvetlenül vagy közvetve a dugattyúra támaszkodik, ugyanakkor az elmozduló elem útjában foglal helyet és így az elmozduló elem által rá kifejtett erőhatást képes közvetíteni a dugattyúra. A nyomótestnek az elmozdulási lehetőségét és ezáltal a dugattyú működtetési hosszát változtatni lehet és e változtatás révén tulajdonképpen az egyszeri dugattyú-működtetés révén kijuttatott kenőanyagmennyiséget lehet szabályozni. A találmány szerinti szerkezetnél a kenni szándékolt elemben célszerű olyan furatot készíteni, amely egyik oldali torkolata — a kenőanyagot kijuttató torkolata — éppen ott van, ahol a legjobban ki vannak téve az elemek a kopásnak, de ugyanakkor a kenés nem okoz káros hatást. Ha például vasúti sínnel kapcsolatban alkalmazzák a szerkezetet, akkor célszerű ha ez a furat a sínfejnek azon oldalánál torkollik a szabadba, ahol a nyomkarima homorú íve van a sínfejjel szemben. A találmány szerinti szerkezetben alkalmazott adagoló esetében előnyös üreges dugattyút használni, amelynek üregében a dugattyú nyitó értelmű mozgását elősegítő rugó van alkalmazva. A dugattyú és az azt befogadó henger közötti kenést maga az a kenőanyag biztosíthatja, amit az egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének kenésére használnak, vagyis amit a dugattyús adagoló továbbit. Az adagoló dugattyúja és hengerfala közötti kenéshez a legegyszerűbb megoldást az jelenti, ha az üreges dugattyúnak a fenékrészéhez olyan furatok csatlakoznak, amelyek a dugattyú palástján körbemenő gyűrűs horonyhoz vezetnek. Ilyen kialakítás mellett a dugattyú nyomólökete esetén a dugattyú üregéből kenőanyag jut a már említett furaton át a dugattyú külső részén lévő horonyba és abból a megfelelő kenés biztosított a dugattyú és a hengerfal között. A dugattyú löketének a megváltoztatása érdekében és a dugattyú működtetése végett is célszerű úgy kialakítani a nyomótestet, 3 hogy az szögemelő formájú legyen és ennek elfordulási mértékét például egy állítócsavarral lehet változtatni. A találmány szerinti szerkezetnél a fölösleges kenőanyagnak a felfogására tálcát lehet a szerkezet azon részénél elhelyezni, ahol vagy a lehulló, vagy az elcsöpögő kenőanyag legkényelmesebben felfogható. Ez a felfogó tálca egyben a környezetet megvédi a kenőanyag okozta szennyeződéstől, másrészt pedig a kenőanyagnak nem megfelelő helyre jutását zárja ki. Célszerű,ha a kenni szándékolt egyik elemben kiképzett furathoz a bevezetési oldalon csőcsonkot kapcsolunk, például menettel hajtjuk be a csőcsonkot a furat végén kiképzett menetes szakaszba, és ehhez csatlakoztatjuk az adagoló nyomócsövét. Ugyancsak így célszerű kialakítani az adagolóba bevezető részt is, tehát az adagoló házához egy a házból kiálló csőcsonkot célszerű rögzíteni és ehhez a csőcsonkhoz lehet aztán kapcsolni azt a töltőcsővet, amely kapcsolatot létesít a kenőanyag tartálya és az adagoló között. Az adagolóval kapcsolatban alkalmazott szelepeket célszerűen lehet úgy elhelyezni, hogy például a szívószelep magában az adagoló házában közvetlenül a hengerrel közlekedő térben lehet, a nyomószelep pedig például a nyomócső csatlakoztatását biztosító csőcsonkban lehet kialakítva. A találmány szerinti szerkezetet például vasúti sínpályával kapcsolatban helytállóan alkalmazva, a kenni szándékolt álló elem maga a sín, míg a mozgó elem a jármű kereke. A vasúti pályával kapcsolatban történő alkalmazás mellett az adagolót magához a sínhez lehet rögzíteni, például a sínekkel kapcsolatban ismert hevederek révén, de rögzíthető az adagoló a síntől függetlenül a sínszálak közötti helyen is. A kenőanyag felvételére, felfogására szolgáló tálca elhelyezhető a vasúti sínnel kapcsolatban alkalmazott esetben a talpfák között a sín alatt, és úgy állítható be ez a tálca, hogy egy a fölöslegessé vált kenőanyagot összegyűjtő mélyedésbe vagy edénybe irányuljon a lejtés, vagy például elhelyezhető ez a tálca úgy, hogy a kenni szándékolt sínszakasz mellett például hevederrel van a sínhez rögzítve és ily módon képes felfogni a sín egy szakasza mentén a lecsurgó vagy lehulló kenőanyagot. A találmány szerinti szerkezet lényege tehát, hogy egyrészt az egymáshoz képest elmozduló elemek közül a kenni szándékolt egyik elemben, célszerűen az álló elemben, például sínben kiképzett, a kopásnak leginkább kitett felülethez vezető furathoz közvetlenül vagy például nyomócsővel kapcsolt, másrészt kenőanyag tartályhoz töltőcső révén csatlakoztatott, kenőanyagot továbbító olyan adagolója van, amelynek szívószeleppel ellátott üreghez csatlakozó hengerben rugó ellenében elmozdulható dugattyúja, az elmozduló elem például kerék nyomását a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
