199739. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének az egyik elem mozgása révén vezérelt kenésére
HU 199739 B dugattyúra közvetítő nyomóteste, továbbá célszerűen ez utóbbi elmozdulását változtató szerve, például állítócsavarja és a nyomócsőbe vagy a nyomócső és henger közötti térbe épített nyomószelepe van. A találmány szerinti szerkezet egy előnyös kiviteli alakját képezheti az a megoldás, amelynél mind a szívószelep, mind a nyomószelep golyósszelepként van kialakítva. Célszerű úgy kialakítani a találmány szerinti szerkezetet, hogy nyomóteste két szárral rendelkező szögemelő legyen, amely szögemelőnek egyik szára az elmozduló elem, például kerék mozgási útjában van. A találmány szerinti szerkezet előnyös kialakítását képezi az a megoldás, amelynél üreges dugattyú van alkalmazva az adagolóban. Célszerű, ha a találmány szerinti szerkezet esetében az adagoló a kenni szándékolt elemhez, például sínhez van rögzítve. Ajánlatos a kenési helyről lehulló vagy lecsurgó kenőanyagot felfogó tálcát alkalmazni a találmány szerinti szerkezetnél. A javasolt szerkezet egy további célszerű kialakítása esetében a kenni szándékolt elemben, például sínben lévő furatban rögzített csőcsonk van. A találmány szerinti szerkezet előnyösen úgy alakítható ki, hogy a dugattyú külső palástján lévő, a dugattyú üregével összeköttetésben álló horony van. A találmány szerinti szerkezetet a csatolt rajzokon szemléltetett példakénti kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben. A példakénti kiviteli sínpályával kapcsolatban alkalmazható változatát szemlélteti a találmány szerinti szerkezetnek. A rajzokon az 1. ábra a példakénti szerkezetet metszetben tünteti fel, a 2. ábrán pedig az 1. ábra szerinti szerkezet szerepel metszetben, és hátulnézetben, elhagyásokkal. A példakénti szerkezetnél a kenni szándékolt egyik elem az 1 sín, míg a hozzá képest elmozduló elem a 2 kerék. A 2 keréknek vékonyabb vonallal csak a kerületi szakasza van feltüntetve az 1. ábrán. Látható, hogy a szerkezethez tartozó 1 sín fejrészében a 8 furat ferdén úgy van kialakítva, hogy annak külső torkolata a 2 kerék nyomkarimájának homorú ívdarabjával szemközti sínoldalra essék. Ilyen furathelyezés mellett kizárt, hogy a kenőanyag a sínfejnek a futófelületére juson és ezáltal mind a fékhatást, mind az adhéziós vontatás hatásfokát károsan befolyásolja. A találmány szerinti szerkezet 3 adagolója az 1 sínhez tartozó és önmagában ismert 4 hevederek révén van rögzítve. A 3 adagoló lényegében egy dugattyús részből és egy működtető részből áll. A dugattyús résznél a 13 házban van kialakítva az adagoló hengere és ebben elmozgathatóan van szerelve a 11 dugattyú. A 11 dugattyú üreges kiképzésű 5 4 és a 17 rugó ellenében tud elmozdulni. A 17 rugó a 11 dugattyút nyitó értelemben terheli. A 11 dugattyú üregének fenékrészéhez radiális furatok csatlakoznak és ezen furatok a 11 dugattyú palástrészén kialakított gyűrűalakú 5 horonyba torkollanak. Az 5 horonyba jutott kenőanyag biztosítja a 11 dugattyú és a henger palástja közötti kenést. A 3 adagoló hengerét a példakénti kivitel esetében a 12 persely alkotja, amely a 13 ház üregébe van rögzítve. A rajzon nem ábrázolt kenőanyag tartályhoz a 6 töltőcső révén csatlakozik a 3 adagoló. Ez a 6 töltőcső a 13 házhoz van kapcsolva. A 3 adagoló hengerterének alsó részénél van a 9 szívószelep, ami a 11 dugattyú nyítóértelmű haladásakor szabaddá teszi a kenőanyag beáramlási útját és a 11 dugattyúnak a nyitó értelmű elmozdulása során fellépő szívó hatásra a kenőanyag tartályból kenőanyag jut az adagoló hengerébe. Az 1. ábrán nem látható házrészhez van csatlakoztatva az a csőcsonk, amelyhez a 7 nyomócső van kapcsolva. Ez a részlet a 2. ábrán szerepel. A 7 nyomócső a 18 csőcsonkhoz van rögzítve, amely 18 csőcsonk a kenőanyagot a kenési helyre juttató 8 furatba van rögzítve. A 13 házba rögzített csőcsonkban foglal helyet a példakénti kivitel esetében a 10 nyomószelep, ami mint ahogy az a rajzból is kitűnik, szintén golyósszelep. Az adagoló által a kenési helyre juttatott kenőanyag mennyiségét változtatni lehet. Erre szolgál a 15 állítócsavar, amely a szögemelőként kialakított 14 nyomótest függőleges szárához van csatlakoztatva, és a 13 ház oldalához képesti helyzetbeállítás változtatását tudja biztosítani. A 14 nyomótest mint az 1. ábrán látható, olyan szögemelőként van kiképezve, amely a 16 forgástengely körül elbillenthető és az elbillenés mértéke változtatható tulajdonképpen a 15 állítócsavar révén. Látható az 1. ábrán az is, hogy a 14 nyomótestnek a horizontális szára a 2 kerék útjában van és így amikor a kerék ráfut erre a szárra, akkor a 14 nyomótest közvetítésével a 11 dugattyú nyomólökete folyik le és ennek eredményeként kenőanyag jut a 8 furaton keresztül az 1 sín fejének oldalfelületéhez. A példakénti esetben csak jelképesen ábrázoltuk szaggatott vonallal a 19 tálcát, amely a lecsöpögő, vagy lehulló fölösleges kenőanyag felfogására szolgál. Ez a 19 tálca a sín alatt, vagy a sín mellett helyezhető el és lejtésével gyűjtő hely felé irányulhat, ahonnan időszakonként a felesleges kenőanyagot el lehet távolítani. A 19 tálca a 4 hevederek segítségével a sínhez is kapcsolható és ilyen esetben a 19 tálca lényegében párhuzamos helyzetű lehet a sínnel. Számos más változata is szóbajöhet a 19 tálca elhelyezésének. A találmány szerinti szerkezet a felhasználási terület támasztotta igénytől függően, továbbá gyártási szempontok szem előtt tartásával, számos változatban kialakítható. A 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
