199720. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró
HU 199720 B 2 A találmány tárgya gyürűmaró, amely szárral rendelkezik és a munkadarabban gyűrüalakú horony, lyuk kialakításához használható. Ismeretes, hogy a hagyományos gyűrűmarókkal kapcsolatos legnagyobb gond a sugárirányban legbelső marófog vágóélének fokozott kopása és töredezése. Kimutatták, hogy ez onnan ered, hogy a forgácsolás során a fémforgácsok gyakran megszorulnak a marófog belső palástja és a munkadarabban kialakuló középső tüske külső palástja között. Ezek a forgácsok feltorlódnak és hozzáhegednek a maró belső felületéhez, amely a vezető vágóéi mellett helyezkedik el. A marófog belső felületén felépülő fém tekintélyes súrlódást okoz és növeli azt a forgatónyomatékot, ami a maró forgatásához szükséges. Járulékos hő keletkezését is eredményezi, valamint fokozott kopást okoz, ez rontja a maró forgácsolási minőségét, adott esetben a maró töréséhez is hozzájárul. A HU 186.973 sz. szabadalmi leírás szárral ellátott gyűrümarót ismertet, amelynek szárához hengeres oldalfal kapcsolódik, amelynek alján a kerülete mentén elosztott marófogak és palástján a marófogaktól kiinduló csavarvonal alakú hornyok vannak, minden marófognak legalább egy sugárirányban kinyúló vágóéle van, az oldalfalban a belső felülettől sugárirányban kifelé a hornyok felé haladó bemetszések vannak a szomszédos marófogak között, minden bemetszésnek sugárirányú és minden vágóéi sugárirányban belső részétől felfelé irányuló vezetőfelülete van, a marófogak belső palástja közte és a munkadarabban visszamaradó középső tüske közötti sugárirányú szabad tér kialakítására ki van könnyítve, a szabad tér kerületi irányban a bemetszések vezetőfelületei mögött van és keskeny, a vágóélek sugárirányban belső részétől hátrafelé és felfelé irányuló szél van kialakítva a marófogak belsőkerületén. A forgács feltolódása és a maró belső felületéhez való hozzáhegedése ezen megoldásnál kedvezőbb, de a marót sugárirányú erőkkel továbbra is terheli, ami túlméretes furatokat, nem megfelelő felületi minőséget eredményez és a maró töréséhez vezethet. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz a szárral rendelkező gyűrűmaró továbbfejlesztése, amely lényegesen jobb hatásfokkal működik, mint az ismert megoldáspk. A találmánnyal feladatunk olyan gyűrűmaró kialakítása, amely jobban ellenáll a kopásnak, megszorulásnak, kisebb mértékben jön létre járulékos hő- és forgácsfelhegedési jelenség, hatásosabb a vágóélek hűtése. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldódik, ha a szárral rendelkező gyűrűmaró marófogainak belső palástja és a munkadarabban visszamaradó középső tüske közötti felületi súrlódást minimálisra csökkentjük, az összefüggő, fel -1 hegedősre hajlamos íorgácsképződést mérsékeljük és hatásos vágóéi hűtést hozunk létre. A kitűzött feladatot a találmány szerint az ismert gyürűmaró továbbfejlesztésével oldottuk meg. Ennek szárához hengeres oldalfal kapcsolódik, amelynek alján a kerület mentén elosztott marófogak és palástján a marófogaktól kiinduló csavarvonal atakú hornyok vannak, minden marófognak legalább egy sugárirányban kinyúló vágóéle van, az oldalfalban a belsőfelülettől sugárirányban kifelé a hornyok felé haladó bemetszések vannak a szomszédos marófogak között, minden bemetszésnek sugárirányú és minden vágóéi sugárirányban belső részétől felfelé irányuló vezetőfelülete van, a marófogak belső palástja a közte és a munkadarabban viszszamaradó középső tüske közötti sugárirányú szabad tér kialakítására ki van könnyítve, a szabad tér a maráfogak belső palástja és az egyes bemetszések vezetőfelületének metszésvonala mögött legfeljebb 1 mm távköznyire lévő gyakorlatilag függőleges vonaltól kerületi irányban hátrafelé helyezkedik el. A találmány szerinti továbbfejlesztés abban áll, hogy a szabad teret lényegében sík felület határolja, amely a belső palásthoz képest kifelé dől és a belső palást érintőjével szöget zár be. így a szabad tér minden marófog belső kerületétől sugárirányban és hátrafelé a szomszédos bemetszéshez kivezető utat alkot, a szabad tér felülete gyakorlatilag függőleges helyzetéből hengeralkotóhoz képest sugárirányban kifelé döntött, mégpedig előnyösen oly módon, hogy vízszintes síkban vett metszésvonala a belső kerület érintőjével lagalább 3 -7°-os a szöget zár be és az érintési pontban a szabad tér kikönnyítési mérete a marófogak belső kerülete és minden egyes bemetszés vezetőfelületének metszésvonalánál sugárirányban legalább 0,13 mm. Célszerű az olyan kiviteli alak az egyszerű megvalósíthatóság végett, hogy legalább az egyik marófognál a marófogak belső kerülete és a bemetszések vezetőfeiületének metszésvonalánál emeli hengeralkotótól kerületi irányban hátrafelé a belső kerület mentén legalább 0,05 mm szélességű széllel van kialakítva. Más kiviteli alaknál lehetséges olyan elrendezés, hogy 0,05 — 0,038 mm kerületi szélességű széllel van kialakítva. A technológia egyszerűsítése szempontjából előnyös az olyan kiviteli alak, hogy a szabad tér felülete gyakorlatilag síkfelület és á sugárirányú kikönnyítési méret hátrairányban egyenesen arányosan növekvő. A termelékenység javítása céljából lehetséges olyan kiviteli alak, amelynél a marófogak belső kerülete és a bemetszések vezetőfelületének metszésvonalánál emelt hengeralkotóhoz képest a szél távolabbi éle kerületi irányban kissé hátrafelé hajlik és a szél magasabban fekvő része szélesebb. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
