199703. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázból por-, vagy/és gáz-, vagy/és gőz-halmazállapotú anyag eltávolítására
HU 199703 B alsó vége a 4 habkolonnában vízszintesen elhelyezett nyílásokkal áttört 3 tányéron — amelyet például perforált lemez alkothat — keresztül van vezetve, fogazott alsó pereme k távközzel e tányér síkja alá nyúlik. A 4 habkolonnában két függőleges 2, 16 túlfolyócső van beépítve. A 2 túlfolyócső felső vége a 3 tányér felső síkja felett I, távközzel helyezkedik el, és a mosófolyadék v, szintjén definiálja, míg a 16a zárószerelvényt tartalmazó 16 túlfolyócső felső vége a 3 tányér síkja alatt l2 távközzel helyezkedik el. Mindkét 2, 16 túlfolyócső lefelé kinyúlik a 4 habkolonna 4b kúpos részéből, és a 17 zagyvezetékhez van csatlakoztatva, ahová a már említett 15 ürítőcsonk is be van kötve. A 4 habkolonna és a 17 zagyvezeték között a 2 túlfolyócsőbe 2a zárószerelvény van beiktatva. A 4 habkolonna 4a hengeres részének belső átmérőjét d, a benne kialakuló habszintet v2 hivatkozási betűvel jelöltük. A 17 zagyvezeték 14 szivattyút tartalmaz. A 4 habkolonna felső részéhez az M magasságú, felfelé bővülő kúpos III átmeneti szakasszal csatlakozik a II második gáztisztító egységet alkotó 5 porlasztásos kolonna, amelynek állóhenger alakú 5a háza D, belső átmérőjű; természetesen D,>d. Az 5a ház alsó részében kúpos 18 tányér (fenéklemez) van beépítve, amely felülről nézve domború, és benne kör alakú, centrális 19 nyílás van, amely a már említett x tengellyel koncentrikus (ugyanúgy, mint maga az 5a ház), és amelynek átmérőjét ^hivatkozási betűvel jelöltük. Értelemszerűen a D2<D,, és általában a d>D2. A 18 tányér az 5a ház oldalfalával körben húzódó, keresztmetszetben háromszög alakú 10 folyadékgyűjtő vályút alkot. A 18 tányér kúpszöge, a vízszintessel bezárt a szög értéke 10—20° között lehet. A 19 nyílás felett áramlásterelő 11 sapka helyezkedik el, amely kúp alakú, felülről lefelé irányuló ferdeségű palásttal rendelkezik ugyanúgy, mint a 18 fenéklemez. Az áramlásterelő 11 sapka rögzítésére a sapkatartó 9 tüskék szolgálnak, amelyek a sapka magassági értelmű állítását, vagyis a 11 sapka alsó pereme és a 18 tányér felső része, azaz a 19 nyílás közötti h távolság szabályozását is lehetővé teszik. A 18 tányér és a 9 tüskékkel rögzített sapka együttesenn az egészében 6 hivatkozási számmal jelölt gázáramlásmódosító és folyadékgyűjtő betétet alkotják, amely felett van a hengeres 5a ház belsejében a 7 porlasztási tér. Ennek felső részében a 18 tányér felett H magasságban van beépítve maga a például pneumatikus vagy folyadéknyomásos 8 porlasztó, mégpedig a berendezés x függőleges geometriai hossztengelyében. A 8 porlasztótól 20 cső indul ki, amely az 5 porlasztásos kolonna 5a házán kívülre van vezetve. A 10 folyadékgyűjtő vályúból 12 kilépőcsonk torkollik ki. A 20 csövet és a 12 kilépőcsonkot 21 re-5 cirkulációs vezeték köti össze egymással, amelybe recirkulációs 13 szivattyú van beiktatva, amely előnyösen perisztaltikus vagy centrifugál zagyszivattyú. Egy 8 porlasztó helyett egyébként több, az 5a ház keresztmetszetében egyenletesen elosztott, párhuzamosan kapcsolt porlasztóblokkot is alkalmazhatunk. Olyan porlasztót célszerű alkalmazni, amely szuszpenzió betáplálására is alkalmas, és a porlasztási kúpszöge nagy. Az 5a ház felső végébe oldalról torkollik be a mosófolyadék betáplálására szolgáló 22 mosófolyadék betápláló vezeték, amely felett a IV cseppleválasztó egység 23 cseppleválasztó betéte van beépítve. Ez utóbbi felett, az 5a ház alulról nézve homorú fedeléből torkollik ki felfelé a tisztított gáz kibocsátására szolgáló 24 kivezetőcsonk. A találmány szerinti berendezés a következőképpen működik: a tisztítandó gáz a 4 habkolonna 4a hengeres részében oldalról torkolló 1 gázbetápláló vezetéken át az a nyílnak megfelelően lép a berendezésbe, míg a mosófolyadék betáplálása az 5 porlasztásos kolonna felső részén, a 22 mosófolyadék betápláló vezetéken át történik. (Ha a feladat idegen gáz (gőz) kiválasztása, olyan abszorbenst használunk mosófolyadékként, amely az előírt mértékű leválasztást a berendezés üzembiztos működésének a fenntartása mellett biztosítja.) A folyadékáram a berendezésben lefelé halad. A gáz a függőleges la vezetékszakasz alsó fogazott peremű végén, a b nyilaknak megfelelően lép ki. A fogazás a gázbevitel egyenletességét segíti elő, megkönnyíti a gázbelépést, csökkenti az ellenállást (sima perem esetén a gázbeadagolás 1 üktetésszerűen következhetne be). A 3 tányért alkotó perforált lemez nyílásainak az átmérője célszerűen mintegy (0,5—1,0)X10~2 m, a lemez szabad felülete 30—50%. Az la csőszakasz fogazott pereme mintegy 0,05 m-rel nyúlhat a 3 tányér,szintje alá, vagyis k=0,05 m; ez az érték — a 4 habkolonna 4a hengeres részének a d átmérőjétől, és az 1 cső átmérőjétől függően — 0,03—0,08 m között lehet. A 4 habkolonna 2 túlfolyócsövének v, szintjét (a 3 tányér feletti I, magasságban) úgy állítjuk be, hogy a 3 tányéron az üzemi — 1,0—1,5 m/s-os — gázsebesség esetén mintegy 0,1 m-es dinamikus habréteg alakuljon ki, vagyis az m érték mintegy 10 cm legyen. Általában az m~2,5 I, viszonyt célszerű betartani. A 2 túlfolyócső a mosófolyadék elvezetésére szolgál, amelyet az 5 porlasztásoskolonna felső vége tartományában a 22 bevezetőcsonkon keresztül táplálunk a berendezésbe. A fenti méretek és gázsebességek mellett a benyúlócsöves 4 habkolonna ellenállása általában nem haladja meg a 600 N/m2-t. A mosófolyadékot a berendezésből a 14 zagyszivattyú segítségével távolítjuk el, a zagy a 17 zagyvezetéken keresztül az e nyílnak megfelelően távozik. A 4 habkolonna 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
