199703. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázból por-, vagy/és gáz-, vagy/és gőz-halmazállapotú anyag eltávolítására
HU 199703 B 4b kúpos részében esetleg kiülepedett szilárd szennyezők esetenkénti eltávolítását a 15 ürítőcsonk a 15a zárószerelvényének a megnyitásával hajtjuk végre. Amennyiben a tisztítandó ipari véggáz magas hőmérsékletű, a habkolonna hűtési funkciót is betölthet. Abban az esetben, ha a gázszennyezők tulajdonságai ezt lehetővé teszik, a mosófolyadék szintjét a 4 habkolonnában v3 hivatkozási betűvel jelölt szintre lehet csökkenteni, amely az 1 gázbetápláló vezeték függőleges la vezetékszakaszának fogazott pereme alatt 12 távközzel helyezkedik el; az l2 értéke például mintegy 0,05 m lehet. A v3 szinten helyezkedik el a második 16 túlfolyócső felső vége. Ebben az esetben az 1 gázbetápláló vezetéken át bejuttatott gáz (a nyíl) — a tisztítandó gáz — a 4 habkolonnában lévő folyadék felszínére áramlik, és tulajdonképpen ez a „íoiyadéktükör" tölti be a nedves 1 első gáztisztító egység funkcióját. A 16 túlfolyócsövön át kilépő mosófolyadékot is a 17 zagyvezetékbe iktatott 14 zagyszivattyú segítségével távol ttjuk el. A dinamikus 25 habrétegen át, vagy az említett v3 folyadéktükörtől a b, nyilaknak megfelelően felfelé áramló gáz az M magasságú III átmeneti szakaszon keresztül, és a 6 gázáramlásmódosító és folyadékgyűjtő betéten át (b2 nyilak) az 5 porlasztásos kolonna 7 porlasztási terébe kerül. Az M értéke — a d és D, függvényében — 0,3—0,5 m között lehet, míg a H érték célszerűen 1,5— 2,5 D, között van. A d értékről a D, értékre való felbővülés mértéke célszerűen úgy választható meg, hogy a feláramló gáz lineáris sebessége a keresztmetszet-növekedés eredményeként mintegy a negÿedére csökkenjen. A mosófolyadékot csonkakúppalást alakú fenéklemezzel rendelkező 10 folyadékgyűjtő vályúból a recirkulációs 13 szivattyú segítségével a 21 recirkulációs vezetéken át a 8 por!asztó(k)ba recirkuláltatják, ahonnan a mosófolyadék a b3 nyilaknak megfelelően porlasztott formában megnövelt felülettel halad a C| nyilaknak megfelelően lefelé a 7 porlasztási térben, ellenáramban a b2 nyilakkal jelölt, a 4 habkolonnában részben megtisztult gázzal, és azt tovább tisztítja. A kon centrikus, kör alakú 19 nyílás felett elhelyezkedő áramlásterelő 11 sapka megtöri a feláramló gáz irányát (b2 nyilak), és meggátolja, hogy a 8 porlasztó(k) által előállított folyadékcseppek az 5 porlasztásos kolonna alatti térbe, vagyis a 4 habkolonnába jussanak. A 19 nyílás területét egyébként úgy kell megválasztani, hogy az e nyíláson átáramló gáz lineáris sebessége 1,5—2,0 m/s legyen. A 19 nyílás területe általában mintegy 18 23%-a a D, átmérőjű 5a ház keresztmetszeti területének. Az áramlásterelő 11 sapka és a 19 nyílás pereme közötti 26 légrés h magasságát — amely értéket a sapkatartó 9 tüskék segítségével lehet szabályozni — 7 úgy kell beállítani, illetve megválasztani, hogy a 6 gázáramlásmódosító és folyadékgyűjtő betéten fellépő nyomásesés ne haladja meg a 200 N/m2-t. A 6 gázáramiásmódosító és folyadékgyűjtő betét egyrészt örvényeket kelt a gázáramban, megnövelve ezáltal a gázban levő szennyezők és a mosófolyadék-csep pék találkozásának a valószínűségét, más részt elkülöníti egymástól az I első gáztisztító egységet és a II második gáztisztitó egységet, és az 5 porlasztásos kolonnában el porlasztóit folyadékcseppeket a 10 folyadékgyűjtő vályúban összegyűjtik, és a 12 kilépőcsonkhoz vezetik, amely a recirkulációs 13 szivattyúval áll kapcsolatban. A berendezésbe táplált mosófolyadék (locsolófolyadék) áramának megfelelő térfogati sebességű folyadékáram a felső IÎ második gáztisztító egységből a 10 folyadékgyűjtő vályú belső peremén átbukva a 19 nyíláson keresztül (c2 nyilak) jut a 4 habkolonnába, vagyis az I első gáztisztító egységbe. A berendezés működése során tehát — a mosófolyadék (locsolófolyadék) 13 szivattyú segítségével történő recirkuláltatásával — a cseppsűrüséget a betáplálás változtatása nélkül a többszörösére növelhetjük, miáltal a fajlagos mosófolyadék-felhasználás a hagyományos porlasztásos tornyok ilyen paramétereivel összehasonlítva tetemesen csökken, így a berendezés a jelenleginél lényegesen gazdaságosabban üzemeltethető. Szükség esetén a recirkuláltatott és elporlasztott folyadékáram akár 10 20-szorosa is lehet a 22 bevezetőcsonkon át betáplált mosófolyadék (locsolófolyadék) térfogatáramának. Az 5 porlasztásos kolonnából egymás felelt több is elhelyezhető; a kolonnák száma az előírt gáztisztítási foktól és a szennyezők, illetve idegen komponensek (por, másik gáz vagy/és gőz) tulajdonságaitól függ. Ebben az esetben az egymás felett elhelyezkedő 5 porlasztásos kolonnákat egy-egy 6 gázáramlásmódosító és folyadékgyűjtő betét választja el. A mindenkori legfelső 5 porlasztásos kolonna felett célszerű a 23 cseppleválasztó betétet beépíteni, amely önmagában ismert szerkezet lehet. Amennyiben a szennyezők a mosófolya déktól ülepitéssel elkülöníthetők, a berendezésből távozó' mosófolyadék ülepítőtartályba vezethető, amelyből —- a folyadék kellő mértékű öntisztulása után — ismét a berendezésbe recirkuláltatható. A találmány előnye, hogy alkalmazású val kis hidraulikai ellenállás (általában max. 1000 N/m2), üzembiztos és a gázterhelés ingadozásaira nem érzékeny működés mellett nagy portalanítási és abszorpciós hatásfok érhető el. A fajlagos mosófolyadék-szükséglet csekély, mert a szükséges cseppsűrüséget *a mosófolyadék recirkuláltatásával biztosítjuk. Különösen előnyös, ha a porlasztásos egységet habkolonnával kombináljuk. A porlasztásos egységben (kolonnában) ebben az esetben nem kell számolni a cseppek pá-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
