199695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tejsav-glikolsav kopolimerek előállítására
HU 199695 B nem vagy csak elenyészően kis mennyiségben szabadul fel, és a maradék polipeptid felszabadulása csak a harmadik időszakban következik be. Azt tapasztaltuk, hogy ha a tejsav-glikdlsav kopolimereket nem a megfelelő karbonsav-monomerekből, hanem a tejsav és glikolsav gyűrűs dimerjeiből képezzük 170°C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, polimerizációs katalizátor és láncletörőszer jelenlétében, olyan heterogén tejsav-glikoisav kopolimereket kapunk, amelyekből a beágyazott, savakkal szemben stabilis polipeptid hatóanyag — egy esetleges igen rövid, kezdeti indukciós periódustól eltekintve — folyamatosan szabadul fel, azaz nincs olyan időszak, amikor csak csekély mértékű hatóanyag-felszabadulást észlelnénk, illetve hatóanyag-felszabadulást egyáltalán nem észlelnénk. A hordozóanyagokként a találmány szerint előállított tejsav-glikoisav kopolimereket tartalmazó gyógyászati készítményekből tehát a polipeptid hatóanyag megszakítás nélkül szabadul fel; grafikusan ábrázolva a hatóanyag-felszabadulást, a görbének inflexiós pontja lehet ugyan, telítési szakasza (platója) azonban nincs. A találmány tárgya eljárás legalább 25 mól% tejsav-egységet és legföljebb 75 mól% glikolsav-egységet tartalmazó, heterogén tejsav-glikoisav kopolimerek előállítására, amelyek benzolban oldhatatlanok és 1 tömeg/térfogat%-os kloroformos vagy dioxános oldatban mért határviszkozitásuk 1,36-nál kisebb, tejsav- és glikolsav-egységek polimerizációs katalizátor jelenlétében végrehajtott kopolimerizációja útján. A találmány értelmében tejsav és glikolsav gyűrűs dimerjeinek elegyéből indulunk ki, és a gyűrűs dímereket 170°C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, láncletörőszer jelenlétében, a gyűrű felnyitása közben kopolimerizáljuk. A leírásban és az igénypontsorozatban a „tejsav-glikoisav kopolimerek" megjelölést a legszélesebb értelemben alkalmazzuk, azaz ezen a megjelölésen a racém vagy optikailag aktív tejsav glikolsavval képezett kopolimerjeit, valamint e kopolimerek egymással képezett elegyeit egyaránt értjük. A „heterogén tejsav-glikoisav kopolimer" megjelölésen a glikolidban dús és laktidban dús molekulák szempontjából nagymértékben heterogén öszszetételű tejsav-glikoisav kopolimereket vagy nagymértékben polidiszperz tejsav-glikoisav kopolimereket, tqvábbá két vagy több, egymástól a laktid/glikolid összetétel és/vagy az Mw-érték tekintetében eltérő tejsav-glikoisav kopolimer keverékeit értjük. Azt a tényt, hogy egy adott tejsav-glikoisav kopolimer a fenti értelemben heterogénnel tekinthető-e vagy sem, a kopolimer 25 MHz-en felvett ,3C-NMR spektrumának vizsgálata alapján dönthetjük el. A spektrumot például hexadeutero-dimetil-szulfoxidos közegben vehetjük fel. Homogén kopolimerek esetén (ilyenek például a korábban idézett közle3 ményekben ismertetett eljárásokkal, tejsav- és glikolsav-monomerekből kialakított kopolimerek) a glikolsav-egységek karbonil-szénatomjának 6=166,0—166,2 ppm-nél megjelenő vonala két dublettet képez, ami megfelel annak, hogy ez a szénatom négy különböző molekuláris környezetben létezhet lényegében egyforma valószínűséggel. Ez a négy különböző molekuláris környezet a GGG, LÖG, GGL és LGL szerkezet (itt G a glikolsav-egységet, L a tejsav-egységet jelenti, a csillag pedig az éppen vizsgált glikolsav-egységet jelöli). Heterogén kopolimerekben — így a találmány szerint előállított kopolimerekben — azonban az LGL szerkezet előfordulásának valószínűsége csekély; ezért az NMR spektrum említett tartományában egy dublett és egy szingulett jelenik meg. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a heterogén kopolimerekben a glikolsav-egységek karbonil-szénatomjának 6= 166,0—166,2 ppmnél megjelenő vonala csak két szingulett. A „heterogén kopolimer" megjelölésen tehát spektroszkópiai szempontból olyan kopolimereket értünk, amelyekben a glikolsav-egységek karbonil-szénatomjának vonala a l3C-NMR spektrumban dublett-pártól eltérő. Azt a tényt, hogy egy adott tejsav-glikoisav kopolimer homogén vagy heterogén-e, a polimer bomlásának vizsgálatával is eldönthetjük. A vizsgálat során a kopolimer mintáját 7,4-es pH-értékü, 37°C-os pufferoldatba helyezzük, a mintát időről időre kiemeljük a pufferoldatból, megszárítjuk, és NMR spektrum alapján meghatározzuk a tejsav- és glikolsav-egységek részarányát. Ha a kopolimer heterogén, az L/G arány az idő előrehaladtával nő, mert a glikolsav-egységek a tejsav-egységeknéi könnyebben hidrolizálnak. Ho mogén kopolimerek esetén ezzel szemben az L/G arány időben gyakorlatilag változatlan, állandó érték marad. A kopolimerek tejsav-komponensként előnyösen racém (D„L) tejsavat vagy L-tejsavat tartalmazhatnak. Egy különösen előnyös mc'dszer szerint a találmány értelmében kis-közepes (60 000-ig terjedő) Mu-értékű, nagymértékben polidiszperz (nagy Mu/M„ értékű) tejsav-glikoisav kopolimereket állítunk el. A technika állásához tartozó közlemények a tejsav- és glikolsav-egységeket tartalmazó kopolimereket általánosságban ismertetik, és sem a speciálisan kis molekulatömegű kopolimerek, sem a nagymértékben polidiszperz kopolimerek előállításánál alkalmazandó konkrét körülményekről nem adnak tájékoztatást. A korábbi közleményekben ismertetett tejsav-glikoisav kopolimerek Mt>-értéke általában 30 000— 60 000-nél nagyobb (a kopolimerek határviszkozitása meghaladja a 0,5-öt), és a kopolimerek polidiszperzitása csekély. Ez annak tulajdonítható, hogy a technika állásához tartozó közlemények szerint a tejsav-glikoisav kopolimereket vízmentes körülmények 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
