199691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfatidil-inozit előállítására biológiai anyagokból

HU 199691 B 4 Biológiai anyagként alkalmazhatunk nö­vényi magvakat, ezek feldolgozási termékeit, gyökereket, leveleket, szárakat, valamint ál­lati szerveket és mikroorganizmusokat, elő­nyösen azonban fűfélék magvait és ezek fel­­dolgozási termékeit alkalmazzuk, például korpát alkalmazunk. Az említett biológiai anyagok előnyös volta arra vezethető vissza, hogy ezek a nyersanyagok könnyen hozzá­férhetőek és olcsóak, egyidejűleg lehetővé teszik, hogy a foszfatidil-inozitot magas ho­zammal nyerjük ki belőlük. A biológiai anyagot mozsárban való szét­­dörzsöléssel, homogenizátorban vagy más alkalmas berendezés alkalmazásával homo­genizáljuk. A találmány szerint a biológiai anyag homogenizálását 0,005—1 mól/liter koncentrációjú vizes sóoldatban végezzük. A sóoldatnak ezt a koncentrációtartományát az indokolja, hogy a 0,005 mól/liter alatti sókoncentráció nem kívánatos, mivel a fe­­hérje-foszfatidil-inozit-komplexet oldja, ezál­tal a termék előállítását megnehezíti. A só­oldat koncentrációjának felső határa, az 1 mól/liter érték felett a sónak szobahőmér­sékleten való oldhatósági határáig alkalmaz­ható a sóoldat. Nem célszerű azonban az 1 mól/liter feletti koncentrációjú sóoldat al­kalmazása, mivel az ilyen sóoldat nem növeli a hozamot, nehezebbé teszi az oldat előál­lítását és felesleges reagens-felhasználással jár. Az előzőekben megadott tartományon belül az optimális sóoldat-koncentráció a 0,05- 0,1 mól/liter. A vizes sóoldat elkészítéséhez tetszés sze­rinti szerves vagy szervetlen só használható azokon a sókon kívül, amelyek kaotróp tulaj­donságokkal bírnak, és amelyek képesek a fehérje-foszfatidil-inozit-komplex bontására. Különösen célszerűn alkalmazhatjuk a sem­leges, illetve gyengén lúgos tulajdonságok­kal bíró sókat, például a nátrium-kloridot, a foszforsav nátrium-, illetve káliumsóit, va­lamint a trihidroxi-amino-metán-klorid-, fosz­fát- vagy szulfátsóit. A biológiai anyagok homogenizálását a találmány szerint egy 5—11 pH-jú vizes só­oldatban végezzük. A vizes sóoldatnak ezt a pH-tartományát az határozza meg, hogy 5 alatti és 11 fölötti pH-értéknél a fehérje­­-foszfatidil-inozit-komplex részecskék szét­bontanak, ami nem megengedhető. Az említett anyagoknak az említett vizes sóoldatokban való homogenizálása során a biológiai anyag szétbomlása következik be, miközben a fehérje-foszfatidil-inozit-komplex részecskék kiválnak, és a vizes sóoldat-fázis­­ba jutnak. A fehérje-foszfatidil-inozit-komplex részecskéknek a szét nem roncsolt sejtek­től és részecskéktől való elválasztására, amely utóbbiak egyéb foszfolipideket tartal­maznak, a homogenizátumot a találmány szerint centrifugálással vagy szűréssel szét­választjuk. A homogenizátum centrifugálását 3000 és 30000 g közötti nehézségi gyorsulás mellett végezzük. A nehézségi gyorsulás ha­3 tárértékeit az szabja meg, hogy 3000 g érték alatt azok a részecskék, amelyek más fosz­folipideket tartalmaznak, nem ülepednek le, hanem a vizes sóoldat-fázisban maradnak, ami a foszfatidil-inozit-terméknek egyéb fosz­­folipidekkel való szennyeződéséhez vezet. A 30 000 g érték felett már a fehérje-fosz­­fatidil-inozit-komplex részecskék is ülepednek, ami lényegesen csökkenti a termék hozamát. A nehézségi gyorsulás optimális tartománya a 8000 és 10 000 g közötti érték. A homogenizátum elválasztását végez­hetjük szűréssel is, olyan szűrőn, amely 3— 5 pm-es pórusátmérővel bír. A homogeni­­zátumnak 3 pm-nél kisebb pórusátmérőjü szűrőn való szűrése nem célszerű, mivel ilyen esetben a fehérje-foszfatidil-inozit-komplex részecskék is a szűrőn maradnak, miáltal a végtermék hozama csökken. Ugyancsak nem kívánatos az 50 pm pórusátmérőnél nagyobb pórusátmérőjű szűrő alkalmazása, mert ezen a vizes sóoldat-fázisba olyan részecskék is be­jutnak, amelyek egyéb foszfolipideket tartal­maznak, ezáltal a végtermék minősége lé­nyegesen romlik. A homogenizátumot a fenti eljárások va­lamelyikével elválasztva sejtmentes vizes só­­oldat-fázist nyerünk, amely a fehérje-fosz­­fatidil-inozit-komplex részecskéket tartal­mazza, valamint egy csapadékot nyerünk, amely más foszfolipideket tartalmaz, ezt a csapadékot eltávolítjuk. A sejtmentes vizes sóoldat-fázisból a fe­­hérje-foszfatidil-inozit részecskéket gélkroma­tográfiás eljárással különíthetjük el olyan szorbens alkalmazásával, amely lehetővé teszi az 1 000 000 dalton feletti molekulatömegű anyagok elválasztását. Az olyan szorbensek, amelyek az 1 000 000 dalton alatti molekula­­tömegű anyagokat elválasztják, nem alkal­masak, mert nem teszik lehetővé a fehérje­­-foszfatidil-inozit-komplex elkülönítését. Leg­jobb szorbensnek tartjuk a „Sepharose”, a „Sephakryl" géleket (Pharmacia, Svédor­szág), az „Ultrámért (LKB, Svédország), a „Biogel A"-t (Biorad, Amerikai Egyesült Államok), illetve a „ToyapearT-t (Toya-soda, Japán). A fehérje-íoszfatidil-inozit-komplex ré­szecskéknek a sejtmentes vizes sóoldat-fá­zisból való elkülönítését végezhetjük ultra­szűréssel is legfeljebb 0,2 pm pórusátmérőjű szűrőn. A 0,2 pm feletti pórusátmérőjű szű­rők alkalmazása nem kívánatos, mert a fe­­hérje-foszfatidil-inozit-komplex részecskék a szürletbe átmennek, miáltal a végtermék ho­zama csökken. A fehérje-foszfatidil-inozit-komplex ré­szecskéknek a vizes sóoldat-fázisból való elkülönítését végezhetjük ultracentrifugáié? sál való kiülepítéssel is 30 000 és 100 000 g közötti értéken. Ezt a tartományt az szabja meg, hogy 30 000 g alatt a fehérje-fosziaO- dil-inozit-komplex részecskék kiülepedése nem tökéletes, míg a 100 000 g fölötti értéknél 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom