199666. lajstromszámú szabadalom • Kávédaráló
HU 199666 B 2 A találmány tárgya kávédaráló. Felhasználható továbbá különféle száraz termékek, mint pl. kávébab, dara, cukor, kétszersült, borsó őrlésére szolgáló elektromos háztartási készülékként. Széles körben ismert az a fajta kávédaráló, amely házának felső részében aszimmetrikusan beépített hajtómotort, alsó részében tölcsér alakú aljzatot tartalmaz. A kávédaráló házának peremébe a hajtómotorral excentrikusán töltőcsatornát helyeztek, mely a tölcsérbe torkollik. A tölcsérre alulról egy perforált oldalfalú hengeres őrlőedény van rögzítve, amely felfogótartály belsejében van elrendezve, míg a motor tengelyére egy fel-, ill. lehajlított végű ütőkés van szerelve. Ezen kávédaráló örlőképessége azonban nem kielégítő. Perforált oldalfalú örlőedénnyel rendelkező kávédarálók őrlőképességét a megőrölt és az őrlőedény perforációin keresztül a felfogótartályba ömlő őrölt por százaléka alapján határozzák meg. A maximális őrlőképesség a fenti kávédarálóval nem érhető el, mivel az őrlendő anyag egy része őrletlenül az őrlőedényben marad. Ez annak a következménye, hogy a magok az őrlési folyamat során az őrlőedény szabad terében mozognak. Következésképpen az ütőkés ütközéseinek száma minden egyes maggal nem optimális, így az őrlőedénybe töltött magmennyiségnek csak egy része őrlődik porrá. Ezen kívül a magok egy bizonyos hányada az őrlési folyamat során, de különösen a vége felé a töltőcsatornában centrifugálódik, és csak a motor leállítása után kerül vissza az őrlőedénybe. Ismert a 1159551 l.sz. SU szabadalmi leírásból egy másfajta kávédaráló, mely fedéllel ellátott töltőtartályt, és a kávébabok őrlésére szolgáló perforált oldalfalú függőleges hengeres edényt tartalmaz. Az őrlőedényt és a töltőtartályt tölcsér köti össze. Az őrlőedény belsejében ütőkés van a hajtótengelyre szerelve. Az őrlőedénybe az ütőkés fölé a hajtótengellyel azonos tengelyű őrlőtérhatárolót építettek be oly módon, hogy közte, a tengely és az ütőkés között köztes'tér alakuljon ki. Az őrlőtérhatárolót olyan változó keresztmetszetű forgástestté formálták, ahol a kisebb alapterületű rész felül helyezkedik el (kúp, vagy konkáv paraboloid). A kávédaráló házának aljába felfogótartályt helyeztek a megőrölt kávé számára. Azonban ennek a kávédarálónak sem kielégítő az őrlőképessége, amely a perforációkon kiáramló őrölt por csekély százalékának függvénye. Ez a százalék a felfogótartályba kivezetett pormennyiség és az őrlőedénybe töltött őrlendő anyag mennyiségének a hányadosából adódik. Eszerint egy ilyen kávédaráló optimális kihasználtsági foka a megközelítően 100%-os őrlőképesség. Megjegyzendő azonban, hogy ilyen őrlőképesség elérése gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hiszen ennél a kávédaráló-konstrukciónál az őrlendő magok egy része az őrlési folyamat során 1 2 nem kerülhet vissza a töltőtartályba. Ennek okai azok a nyitott csatornák, melyek a töltőtartályt, és az őrlőedényt kötik össze. Az ismert kávédaráló-konstrukció további hátránya a nem kielégítő őrlőteljesítmény. Ez esetben az őrlőteljesítményt az az idő határozza meg, amely alatt egy adott mennyiségű betöltött őrlendő anyag megőrlődik, és a felfogótartályba kerül, vagyis az anyagmenynyiség/idő hányados. Az őrlőteljesítmény sem fokozható, mert az őrlési folyamat során, miután a forgó ütőkés a maximális fordulatszámát elérte, és a magok első hasadása megtörtént, elérkezik az a pillanat, amikor az egész őrlendő anyagmennyiség az ütőkéssel együtt egy irányba forog, ami annyit jelent, hogy az ütőkés és az őrlendő szemcsék sebességvektorai egy és ugyanabba az irányba mutatnak, a relatív sebesség minimális, az ütőkés a lemaradás állapotába kerül, vagyis az őrlendő szemcsék mögé. Mindezt figyelembe véve az ütőkés, és a szemcsék közti relatív sebesség az egyes komponensek algebrai különbségéből adódik: Weí=V'atokés— V szemcse A találmány célja az ismert kávédaráló-konstrukciók fent említett hátrányainak megszüntetése. A találmány feladata tehát egy olyan kávédaráló-konstrukciót alkotni, amelynél az őrlőképesség, és az őrlőintenzitás nő, és a kávédaráló funkcionális lehetőségei egészében kibővíthetők. A feladatot oly módon oldjuk meg, hogy egy kávédarálóban, amely fedéllel ellátott töltőtartállyal, perforált oldalfalú, függőleges, hengeres őrlőedénnyel, az őrlőedényt és a töltőtartályt összekötő tölcsérrel, változó keresztmetszetű forgástestté alakított, és az őrlőedény belsejében a hajtótengelyre szerelt őrlőedény-őrlőtérhatárolóval, valamint a hajtótengely végén elhelyezkedő ütőkéssel rendelkezik, a találmány szerint az őrlőtérhatárolót merőleges bordákkal látjuk el, melyek az őr lőtérhatároló alkotóinak érintői mentén húzódnak, és a tölcsérkúp alsó alapsíkját az őrlőtérhatároló bordáinak felső peremének közvetlen közelébe helyezzük. A készülék ezen konstrukciója lehetővé teszi az őrölt por gyakorlatilag tökéletes kivezetését az őrlőedényből, ami által a kávédaráló őrlőteljesítménye nő. A találmány lényege a következő. A tölcsér a felső alapfelületével a töltőtartályhoz van kötve, vagyis köztes tagot alkot a töltőtartály és az őrlőedény között, úgy, hogy a tölcsérkúp alsó alapsíkja az őrlőtérhatároló bordáinak felső peremének közvetlen közelében legyen. Tehát csak egy minimális szükséges gyűrűs hézag marad, amely a betöltött őrlendő anyagot az őrlőedénybe engedi. Következésképpen gyakorlatilag lehetetlen, hogy az őrlemény egy része őrlés során visszacentrifugálódjon a töltőtartályba; a teljes betöltött őrlendő anyagmennyiség az őrlés teljes ideje alatt az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
