199663. lajstromszámú szabadalom • Tartókeret

HU 199663 B 13. ábrán a 12. ábrán bemutatott példa­ként kiviteli alak látható ke­resztmetszetében, a 14. ábrán a kapcsolóelem dugaszolható részének egy további kiviteli alakja látható felülnézetben, mégpedig a dugaszoló végénél, a 15. ábra a 14. ábra XV—XV vonal men­tén vett metszetét mutatja, a 16. ábra a 14. ábra XVI—XVI vonal men­tén vett metszetét mutatja, a 17. ábrán az előbb említett kiviteli alak­nak a kapcsolóhüvelye látható felülnézetben, a második nyitott oldala felől, a 18. ábrán a 17. ábrán bemutatott kiviteli alak XVIII—XVIII vonal mentén vett metszete látható, míg a 19. ábrán a 17. ábrán bemutatott kiviteli alak XIX—XIX vonal mentén vett metszete látható. A találmány szerinti, célszerűen háton hor­dozhatóként kiképzett 1 tartókeret négy darab 3 és 4 hosszirányú főtartóval van ellátva, amelyek térbeli módon úgy vannak elrendezve, hogy egy trapéz alapú hasább peremei mentén vannak elhelyezve (3. ábra, 12. ábra). A tartó­oldali 3 hosszirányú főtartók egymástól na­gyobb távolságra vannak elhelyezve, mint a teheroldali 4 hosszirányú főtartók. Egy-egy teheroldali 4 hosszirányú főtartó és egy-egy tartóoldali 3 hosszirányú főtartó között 13 kereszttartók vannak elrendezve, és a teher­oldali 4 hosszirányú főtartók egymással 10 kereszttartókkal vannak összekapcsolva. A te­heroldali 4 hosszirányú főtartók, ahogyan ez az 5. ábrán is látható, adott esetben szán­talpakat és/vagy — ahogy ez a 10. ábrán lát­ható — 5,5’ csúszólap perem megerősítését képezően vannak kiképezve, amely 5,5’ csú­szólap célszerűen műanyagból van kiképez­ve, és a középső részén az ábrán nem szerep­lő bordák, illetve középszántalp van kiképez­ve. A teheroldali 4 hosszirányú főtartók elülső végszelvénye és az 5,5’ csúszólap elülső ré­sze a tartóoldal felé felfelé van hajlítva. A 3 és 4 hosszirányú főtartók kapcsolóelemek­ben végződnek, amelyeknek segítségével, ahogy ez a 4. ábrán is látható, két 1 tartó­keret kapcsolható össze. A találmány szerinti 1 tartókeret egyik példakénti kiviteli alakja az 1—7. ábrákon látható., ahol a tartóoldali 3 hosszirányú főtartók könnyűfém csövekből vannak kiképez­ve és 7 kengyel .számára több 6 tartóelem­mel vannak ellátva. Minden 6 tartóelem egy üreges 13 kereszttartóból van kiképezve, amely a teheroldali 4 hosszirányú főtartó­hoz kívülről rá van hegesztve úgy, hogy a teheroldalon egy lecsapott dugaszolható nyí­lás adódjon. Ez a 3. ábrán jól megfigyel­hető. A tartóoldal felől a 3, 4 hosszirányú fő­tartók elrendezéséből adódóan egy mélyedés képződik, amelyben a háton való teherszállí­táshoz az 1. ábrán szaggatott vonallal jel­7 zett 31 tartókötélzet szokásos módon van elhelyezve és megfeszítve. A 31 tartókötél­zet arra a célra szolgál, amikor az 1 tartó­keretet háton kívánjuk felerősíteni. A tartó­oldali 3 hosszirányú főtartók között egy to­vábbi 29 hálóbetét is el van helyezve, illetőleg állíthatóan befeszítve annak érdekében, hogy a teherviselés kényelmesebb legyen (3. ábra), illetőleg adott esetben egy sebesültnek a fek­vése kényelmesebb legyen (5. ábra). A 3. áb­rán látható a hátizsákként való kialakítás az 5. ábrán pedig a hordágyként való kiala­kítás. Az üreges 13 kereszttartók nyílásai­ban 7 kengyel helyezhető be (3. ábra). Adott esetben előnyösen egy olyan kiviteli alak. ahol több 7 kengyel van egymás felett elhe­lyezve. Mindegyik 7 kengyel lényegében U­­-alakúra van kiképezve, és az oldalszárai divergálóan (széttartóan) vannak lehajlítva, míg a 7 kengyel oldalszárainak végei célsze­rűen párhuzamos 30 dugaszolható csapokat képezően vannak kiképezve, amelyeknek hosz­­sza hozzávetőlegesen a 13 kereszttartó hosszá­nak felel meg. Egy további 14 összekötőrúd is található a találmány szerinti 1 tartókeret­nél, amely a 7 kengyelnek az oldalszárait köti össze. Háton történő viseléshez a szál­lítandó 2 tehertől függően a 7 kengyel 30 dugaszolható csapjai a kívánt magasságban egymással szemben lévő 13 kereszttartókba bevezethetők, míg a 14 összekötőrúd a teher­oldali 4 hosszirányú főtartókon és ezzel az 5 csúszólap külső oldalán fekszik fel. A 7 ken­gyel középső része a teheroldalon ily módon kiáll. A 2. és 3. ábrán láthatóan a 2 teher a 7 kengyel kiálló részére, mint alapzatra helyez­hető el. A 2 teher rögzítésére az 1. és 2. ábrán szaggatott . vonaljai jelzett 9 oldalfalrészek szolgálnak, amelyek célszerűen rugalmas anyagból, például vitorlavászonból vagy hasonló kopásálló és vízálló anyagból vannak előállítva, és egyoldali hüvelyszerűen vagy burokszerűen vannak behajlítva, ill. szalag­gal vagy kapcsokkal oldhaíóan vannak rög­zítve. A 9 oldalfalrészek közötti összeköttetést biztosító 15 tartomány összekötőelemekkel, például szíjjal, szalaggal vagy csatokkal lát­ható el. A tartóoldali 3 hosszirányú főtartó mindegyik — a 6 tartóelemhez csatlakozó — része egy-egy 9 oldalfalrész mozgatható fel­vételére alkalmasan van kialakítva, azaz a 3 hosszirányú főtartónak a 9 oldalfalrész hu­­rokján keresztül vezetett része a 9 oldalfal­rész számára lengőtengelyt képez. Ily módon a 9 oldalfalrészek páronként akár a teher­oldalon, akár pedig a tartóoldalon egy zárt palástot (burkolatot) képezően összekapcsol­hatók. Előnyös az a kiviteli alak, ahol egy-egy 3 hosszirányú főtartóhoz négy 9 oldalrész van társítva, amelyekből kettő látható az 1. és 2. ábrán. A tartóoldalon a felső végénél behajlított 5 csúszólap a hátizsákot hordozó­nak a feje fölé nyúlik. Ha az oldalfalat há­rom-négy 9 oldalfalrészre osztjuk fel, abban az esetben olyan 2 terheket is szilárdan be­foghatunk és rögzíthetünk, (amely 2 terhek-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom