199653. lajstromszámú szabadalom • Környezetkímélő eljárás kultúrnövények rézigényének biztosítására

HU 199653 B 2 A találmány tárgya környezetkímélő el­járás kultúrnövények rézigényének biztosí­tására újtípusú fémkomplex alkalmazásával. Az eljárás alkalmazási térülete a mező­­gazdasági nagy- és kisüzemek, valamint házi­kertek művelés alatt álló földjeinek és/vagy növényeinek mikroelem trágyázása. A mezőgazdasági termelésben a mikro­elem hiány csökkentésének elterjedt módja a megfelelő fémsó talajba keverése, illetve különböző komplex képzőkkel való oldatba­­viteie és a növény felületére való kijuttatása. Az eddigiek során használt megoldásokban a rézhiány csökkentésére vagy közvetlenül rézszulfátot valamilyen rézszulfát alapú komplexet használtak. Az ilyen mikroelem­pótlás nagy problémája, hogy a talajban visszamaradó szulfátgyökös savanyító hatá­súak, másrészt növényfelületen perzseléses kárt okoznak. Ennek elkerülésére széles kör­ben elterjedtek a fémEDTA komplexek. Vizs­gálataink szerint ezekből a vegyületekből a nagy komplexstabilitás miatt a növény korlá­tozott mértékben vagy gyakran egyáltalán nem jut hozzá a fémionhoz. A találmány szerinti eljárás során hasz­nált réz-tetramin-hidroxid komplexszel mind­ezek a hátrányok kiküszöbölhetők. A vegyszer önmagában a növény élettani igényei szerinti koncentrációjú vizes hígítás­ban alkalmazva perzselési és nekrotikus el­változásokat, illetve kárt nem okoz és a fém így könnyen felvehető és pontosan adagol­ható. A réz a vas és a cink mellett a harmadik legtöbbet tanulmányozott eszenciális nyom­elem. Wessenberg és munkatársai szerint (Weseenberg, R.L.: Radiology 92, 500 (1969)) a felnőtt egészséges emberi szervezet vízmen­tes testsúlyra átszámítva 1,7 mg rezet tartal­maz kg-ként. Tölgyesi vizsgálatai szerint (Tölgyesi Gy.: A növények mikroelemtartalma és enzimek mezőgazdasági vonatkozásai, Mezőgazdasági Kiadó, 1969/166.) a felnőtt állatok teljes testtömegükre vonatkoztatva 1,5—2,5 ppm rezet tartalmaznak, de ezen belül egyes szer­veknek, pl. a májnak magasabb, 5—15 ppm között van a réztartalma. De magasabb a réztartalma a szőrzetnek és a csontoknak is. Megállapították, hogy a növényi táplálékból nem kielégítően felvett réz hiánya rontja a birkák gyapjútermelését, s ugyancsak réz­hiány okozza az újszülött bárányok ataxiával járó súlyos betegségét. Sertésekben a réz­hiány hypochrom-mikrocytas, juhokban és szarvasmarhákban hypochrom-macrocytas anaemiát okoz. Az állati szervezetek a szükséges réz meny­­nyiséghez a növényeken kérészül jutnak, ezért és a növényi szervezet fejlődése szempontjá­ból is döntő fontosságú, hogy a termesztés­re használt talajok vagy a termelt növények megfelelő réztartalommal rendelkezzenek. 1 2 A réz a talajban mozgékony és kötött for­mában található meg. (Hinrich, L., — Brian L. Me. Neal, — George A. O’Connor: Talajkémia^ Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1985.24.0.) Növénytáplálkozási szempontból a mozgé­kony réz két formája jöhet számításba: — vízoldható forma (réz-ionok a talajol­­datl’an) és — a kicserélhető forma (a talaj kolloidok felületén adszorbeált réz-ionok). A réz főként agyagásványok által adszor­beált Cu2+ ionok alakjában található a talaj­ban. A réz növények általi felvehetőségét be­folyásolja a talaj szervesanyagtartalma, a talaj pH-ja, valamint a vas, a mangán és az alumínium jelenléte. A tőzegtalajok igen nagy szervesanyag tartalmúak. A kialakuló réz­­-humusz komplexek változó mértékben állan­dók. Bizonyos esetekben ez olyan erősen van megkötve, hogy felvehetetlen a növény szá­mára. (Fekete Z. Hargitai L. Zsoldos L: Talaj­tan és agrokémia. Mezőgazdasági Kiadó Bu­dapest, 1969—151. o.). Mitchel szerint (Mit­­chel, R.L: Trace elements chemistry of the soil. New York, 1955) a talajban lévő fém­ionok közül a réznek van a legnagyobb ad­­szorpciós energiája. Szalai és Szilágyi részletesen vizsgálták a táptalajok réz megkötő képességét (Sza­lai, S., Szilágyi M. MTA Agrártudományi Oszt. Közi. 27, 209—114. 1968.). Megállapították, hogy a táptalajból izolált humuszvegyületek erősen és nagy mennyiség­ben képesek a rezet megkötni. Ezekben a ta­lajokban a beállt egyensúly után a talajoldat réz-ion koncentrációja ötezerszer kisebb, mint az adszorbeált réz-ionok mennyisége. A táp­talajok tehát a növény szempontjából réz szegénynek minősíthetők, miután az erős adszorpció miatt minimális a réz-ion mozgé­konyságuk, s ezért a réz-ionok a növények számára nem hozzáférhetők. Grimme vizsgálata a különböző formában megkötött réz mennyiségét a talajban (Grim­me, H.: Z. Pflanzenerahr. Bodenkunde. 121, 58. 1968.), s megállapította, hogy mozgékony vagy kötött formában való jelenlétet a man­gán-, vas-, cink-ionok jelenléte is befolyásolja. Savanyú talajokban a mikroelemek inkább vannak jelen mozgékony kation formában, s ezek a növények számára könnyebben felve­hetők. A növények a rezet réz(II)-ion formájá­ban szabadon és valószínűleg kötött, kel át­­szerű formában felvehetik a gyökéren és a leveken keresztül egyaránt. A felvett réz nagyon erősen kötődik a fe­hérjéhez, s általában a nitrogénben leggaz­dagabb növényi részekben van a legnagyobb réztartalom. Neisch szerint (Neisch, A.C: Biochem, J. 33, 300 1939.) a növényben a réz nagy része, mintegy 20%-a a gránumokban és a kloroplosztiszokban található. Megálla­pította, hogy stabilizálja a krolofil-fehérje-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom