199591. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bányavágatok és hasonlók kőzeteinek jövesztésére és biztosító szerkezet beépítésére
A találmány tárgya berendezés bánya* vágatok és hasonlók kőzeteinek jövesztésére és biztosító szerkezet beépítésére, amely révén a jövesztést nagy termelékenységgel és gazdaságosan lehet végezni. A bányavágatok, alagutak és hasonlók kőzeteinek jövesztését lényegében kétféle módon végzik. Az egyik jövesztési módnál a kőzet lazítása, fejtése kézben tartott szerszámokkal történik. E módszer hátrányos tulajdonsága, hogy a munkavégzéshez mindegyik dolgozónak 0,8—1 m széles területsávra van szüksége, ezért egy például 4 m széles vágatban legföljebb csak 4—5 dolgozó fér el egymás mellett. Ilyen kisszámú dolgozó természetesen csak kis mennyiségű kőzetet tud időegységenként jöveszteni. Magasabb vágatok esetén a dolgozók számára a fölül levő kőzetanyag fejtéséhez emelvényt kell készíteni, amelyet 1 — 1,5 m vastag réteg jövesztése után le kell bontani, majd előbbre tolt helyen újból föl kell építeni. Az emelvény, állvány fölállítása és lebontása közben a jövesztő munka szünetel. Mindezek a körülmények a kézzel való jövesztést gazdaságtalanná teszik. A jövesztés másik ismert és használt módjánál a kőzet lazítását és fejtését sok tonna súlyú, erre a célra épített gépekkel végzik. E gépek a vágat alján, a fekün levő lemezeken vagy síneken csúsztathatok, kerekeken mozgathatók a kihajtás hosszirányában. Az ismert gépeknek sok olyan hátrányos tulajdonsága van, amelyek ezek használatát, az ezek révén elérhető eredményeket károsan befolyásolják. Egyik hibájuk, hogy a fejtőgépek nagy méretei miatt ezeket nagy erővel kell a kőzethez nyomni, ami az energiaszükségletet jelentősen megnöveli. Magának a fejtőgépnek mozgatásához is sok energia és robusztus mozgató szerkezet szükséges. A nagy energiafelhasználás ellenére kicsi a termelékenységük, ha ezt a méretek, súlyok és energiafogyasztás figyelembevételével vizsgáljuk. Az ismert fejtőgépek a vágat alján, a fekün vannak elhelyezve, ezért a jövesztett kőzet elszállítására szolgáló berendezéseket, vonszolóláncokat és szalagokat csak a fejtőgépek mellett lehet elhelyezni. Ez szükségessé teszi a vágat szélességének jelentős növelését, ami főként akkor jelent gazdasági és termelékenységi veszteséget, ha a szélesítés terében levő kőzetanyag nem hasznosítható. A vágat szélesítéséhez a biztosító szerkezetet erősebbre kell készíteni, ami a biztosító szerkezet költségeit, a beépítés idejét növeli. Amikor a vágathajtást fúrókocsival, fúrással és robbantással végzik, akkor a robbantáshoz szükséges lyukak kialakítása után és robbantás előtt a fúrókocsit a robbantás teréből hátra kell húzni, majd robbantás után a munkahelyre vissza kell juttatni. A fúró1 2 kocsival együtt a kiszolgáló segédberendezéseket, tömlőket stb. is ide-oda kell szállítani. Ezekhez a műveletekhez — főként a fúrókocsik nagy súlya és a segédberendezések terjedelmes méretei miatt — jelentős előkészületi mellékidők szükségesek, amelyek alatt nem folyik tényleges jövesztési munka. Az előkészületi munkákhoz az ismert gépek nagy súlya miatt jelentős energia és fizikai munka is szükséges, ami az ilyen gépek, fúrókocsik gazdaságosságát és alkalmazhatóságát nagymértékben csökkenti. Komoly termelékenység-rontó tényező az is hogy a robbantás és kőzetanyag-elszállítás után mindaddig nem lehet az ismert fúrókocsikat munkahelyükre szállítani, amíg a frissen robbantott szakaszon a biztosítás nincs kiépítve. Ez a művelet meglehetősen sok időt vesz igénybe, főként akkor, ha a biztosító elemek beépítését csak állványról lehet végezni, amelyet előbb föl kell állítani, majd szét kell szerelni ahhoz, hogy a robbantó lyukak fúrását folytatni lehessen. A robbantáshoz szükséges lyukak kőzetbe fúrása előtt általában meg kell határozni, hogy az adott kőzetanyag esetében a lyukak hová kerüljenek. Az ismert gépeknél, fúrókocsiknál ezt a lyukhely-meghatározást fúrás közben egy külön erre a célra beállított dolgozó végzi. A lyukak kellő helyre fúrása még sem biztosítható megfelelően, mert ez a fúrást irányító személy szakképzettségétől és gyakorlatától, valamint — mivel a lyukakat sorban egymás után fúrják — a fúrókocsi sok beállításától függ. Maga a lyukak fúrása az egymás után, egyenként való fúrás következtében aránylag hosszú időt vesz igénybe. A lyukak nem a kellő helyre kerülése még azzal a hátránnyal is jár, hogy a lyukakba töltött robbanóanyag nem tudja kifejteni optimális hatását. Ez főként akkor áll elő, ha a kőzetben az indító szabadfelületet létrehozó, úgynevezett „betörő” lyukakat nem készítik el megfelelően. A találmány feladata bányavágatok és hasonlók kőzeteinek jövesztésére és biztosító szerkezet beépítésére olyan berendezés létrehozása, amelynek aránylag kis kőzetfelületet megmunkáló, kis méretű szerszámmal dolgozó és kis súlyú jövesztő egységei vannak, a jövesztő egységek vagy ezek szerszámai könnyen és gyorsan cserélhetők, a vágat különféle szempontok alapján meghatározott, adott alakjához illeszthető, lehetővé teszi a rakodó-szállító szerkezeteknek kis vágatszelvényben való elhelyezését anélkül, hogy ez a jövesztést zavarná, kiszolgáló segédszerkezeteivel együtt gyorsan és kis energiafelhasználással a fejtési munkahelytől eltávolítható és ide ugyanilyen módon helyezhető vissza, a robbantáshoz szükséges lyukak optimális telepítését teszi lehetővé, a robbanóanyag optimális kihasználását biztosítja, a vágat biztosító szerkezetének beépítéséhez külön állvány be- és kiszerelését fölösleges2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
