199563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nebramicin és neomicin típusú antibiotikumok előállítására

X UU 1/ i 4 A találmány tárgya eljárás nebramicin és neomicin típusú antibiotikumok előállítására fermentléből vagy az antibiotikumokat tartalmazó bármely más eredetű vizes oldatból való kinyeréssel és/vagy tisztítással karboxil-típusú ioncserélő gyanta és/vagy adszorpcós gyanta egy vagy több alkalommal történő alkalma­zásával oly módon, hogy a gyantára vitel előtt leg­alább egy alkalommal a fermentlé vagy az antibio­tikum tartalmú vizes oldat pH-ját 9,5-12,0 előnyösen 10,2-11,0 értékre állítjuk. A találmány lényegét tulajdonképpen egy nagy hatású tiszitási lépés képezi, amely kétféle módon valósítható meg: a) a lúgos pH tartományba állított antibiotikum bázis (pl. neomicin, tobramicin, kanamicin, apramicin) vizes oldatát gyengén savas kationcseiélő gyantán vezetjük át. Az értékes hatóanyag megkötődik a gyantán, míg az elfolyó lében, és a mosóvízben igen nagy mennyiségű szennyező komponens távozik el. A gyantán megkötött és a szennyeződésektől meg­tisztított antibiotikum bázist ismert módon ammóni­­um-hidroxid vizes oldatával eluáljuk. b) a lúgos pH tartományba állított antibiotikum bázis (pl. apramicin) vizes oldatát adszorpciós gyantán vezetjük át. A gyantán igen nagy mennyiségű szennyező anyag kötődik meg, így az elfolyó lében és mosóvízben már tisztított antibiotikum távozik. Az így kapott tisztított antibiotikum tartalmú ol­datokból az eddig ismert eljárásoknál lényegesen nagyobb kitermeléssel, igen nagy tisztaságú antibio­tikum bázis vagy gyógyászatilag elfogadható sója állítható elő. Az aminoglikozid-típusú antibiotikumok előállítása a gyakorlatban többnyire fermentációs úton történik. Kinyerésük a fermentléből megvalósítható pl. extrak­­cióval (84.708 számú csehszlovák és 160.456 számú magyar szabadalmi leírás), vízben oldhatatlan komp­­lex-sóképzéssel (2.944.939 számú USA-beli szaba­dalmi leírás) vagy ioncserélő gyantán történő meg­kötéssel. Az ioncserélő gyanták közül a gyengén savas karbolxil-típusú ioncserélő gyanták váltak be leginkább a gyakorlatban (2.667.441, 3.691.279, 3.962.827, 4.032.404 számú USA-beli és 169.452 számú magyar szabadalmi leírások). Bármely aminoglikozid-típusú antibiotikum meg­felelő nagy tisztaságban történő kinyerésének legna­gyobb problémája és egyúttal a leginkább munka-, anyag- és energiaigényes művelete az antibiotikumot kísérő rokon vegyületek, inaktív anyagok és szín­anyagok eltávolítása. Ismeretes ugyanis, hogy az aminoglikozid-típusú antibiotikumokat termelő törzsek (Streptomyces fra­­diae, Streptomyces tenebrarius, Streptomyces kanamy­­ceticus) a hatóanyagok mellett azokhoz igen hasonló tulajdonságokkal bíró színanyagokat és egyéb, az UV tartományban fényelnyelő inaktív komponenseket is termelnek, amelyek az értékes hatóanyagot a gyártási folyamatban végig kísérik, attól nehezen és körül­ményesen választhatók el. A szennyező anyagok ront­ják a hatóanyag kinyerésének esélyeit, az ioncsere hatásfokát, az egyes anibiotikum komponensek egy­mástól való szelektív szétválasztását, csökkentik a kristályosítás hatásfokát. Jelenlétük miatt nemcsak a gyártás gazdaságossága csökken, hanem problémát jelent a megfelelő tisztaságú humán vagy állatgyó­gyászati gyógyszerkészítmények, különösen gyógy­szerspecialitások előállítására alkalmas termék minő­ségi követelményeinek teljesítése is. A különféle aminoglikozid-típusú antibiotikumokat kísérő szennyező anyagok mennyiségének csökken­tésére számos módszerrel próbálkoztak. A nebramicin-komplex tartalmú fermentlevek fel­dolgozása során a hatóanyagok elválasztására és egy­ben tisztítására ismételt ioncserét vagy szefadex osz­lopon történő tisztítást iktatnak be, amit az eluátumok nagy mennyiségű aktív szénnel történő derítésével kombinálnak (3.691.279 számú USA-beli, 174.315 szá­mú magyar és 57 54664 számú japán szabadalmi le­írás). Azonban nagy mennyiségű aktív szén adagolása esetén is a színanyagoknak és inaktív komponenseknek csak egy része távolítható el, tetemes anyagveszteség mellett. Ugyanakkor a derítés után visszamaradt szennyező anyagok gátolják a tombramicin és kana­micin bázis jó hatásfokkal történő kristályosítását, ami a kihozatal további csökkenését okozza. Még több probléma jelentkezik az apramicin fel­dolgozása során, mivel az apramicint kísérő szín­anyagok eltávolítása még nehezebb és nagyobb mennyiségű aktív szén felhasználást igényel. Neomicin tisztítása céljából az ioncserét erősen savas kationcserélő gyantán megismétlik a 2.667.441, 2.944.939 és a 3.005.815 számú USA-beli szabadalmi leírások szerint, vagy különböző adalékanyagokat, például nátrium-fluoritot használnak az 1.360.928 szá­mú francia, nemionos deteigenseket a 116.561 számú csehszlovák, EDTA-t a 3.313.694 számú USA-beli és Wofatit EZ színtelenítő gyantát a 162.943 számú magyar szabadalmi leírás szerint, valamint brómos vízzel történő kezelést az 56.365 számú lengyel, 2 %-os ecetsavval történő mosást a 160.452 számú magyar és hidrogén-peroxidos roncsolást alkalmaznak a 181.748 számú magyar szabadalmi leírás szerint. Ismeretes, hogy az értékes komponenseknek a fermentlében történő növelésére irányuló törekvés, a fermentáció körülményeinek változtatása, együtt jár az inaktív komponensek és színanyagok ugrásszerű növekedésével. Ezért a fent említett módszereket egyre nagyobb mennyiségben alkalmazott aktív szenes kezeléssel szükséges kiegyészíteni a késztermék meg­felelő minőségének biztosítására (pl. tobramicin ese­tében 1 kg termékre számítva 0,4-0,6 kg, apramicin esetében 2,0 kg, neomicin esetében 0,3-0,5 kg aktív szenet használnak). A találmány célja egy olyan eljárás kidolgozása, amely a fermentációs úton előállított aminoglikozid­­típusú antibiotikumok (tobramicin, kanamicin, apra­micin, neomicin) gyártását az eddig ismert bonyolult és időigényes megoldásoknál egyszerűbbé és gyor­sabban megvalósíthatóvá teszi és lényegesen nagyobb kitermeléssel igen tiszta termék gazdaságos előállí­tására nyújt lehetőséget. A találmány lényegét az a felismerés képezi, hogy a gyengén bázikus aminoglikozid-típusú antibiotiku­mok karboxil típusú kationcserélő gyantán történő megkötése lúgos pH tartományban az egyes antibi­otikumok legbázikusabb csoportjának pK értékével megegyező vagy annál magasabb pH értéken is meg­valósítható. A szakirodalomból ismert, az aminoglikozid-típusú antibiotikumok ioncserés feldolgozása során alkalma­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom