199542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás effekt hatású bevonóanyag előállítására
HU 199542 B A találmány tárgya eljárás különleges felületi hatású vonóanyag, úgynevezett effektlakk előállítására. Az effektlakkok száradás után a munkadarab felületén a szokásostól eltérően nem sima, egyenletes bevonatot képeznek, hanem dekoratív hatású mintákat (pl. jégvirág, repedések, „kalapácsütés“, „pókháló“, ráncok stb) alakítanak ki (Römpp, Vegyészeti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981, Első kötet, p. 759). Az effekt zománcok alkalmazásánál a megfelelő korrózióvédelem mellett döntő jelentőségű a diszítőhatás. Az igény a divatot is követve gyakran változik. A jelenleg rendelkezésre álló hazai és külföldi effekt bevonóanyagok kivétel nélkül fedőzománccal alakíthatók ki, többségük beégetős zománc festék. Az effektlakkok egyik típusa a domborzománc, amely a felületre szórópisztollyal felhordva apró, kidomborodó részecskéket tartalmazó, barkás bőrfelülethez hasonló bevonatot képez. Előnye, hogy a festendő felület kisebb egyenletességeit elfedi és így a felület tapaszolására és ezt követő csiszolására nincs szükség. Ismert effektlakk típus a kalapácslakk. A kalapácslakkal készített bevonat azt a benyomást kelti, mintha a felületet tompa kalapáccsal egyenetlenre kalapálták volna. Itt a felületen nem kiemelkedések, hanem kráterek találhatók. Az effekthatás ebben áz esetben az alumíniumbronzzal pigmentált kalapácslakkhoz alkalmazott szilikonolaj adalék hatására jön létre (Lakk és Festék Zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982). A kalapácslakkokban lévő filmképző polimer lehet szobahőmérsékleten száradó, egy vagy kétkomponensű és beégethető lakk. A domborzománcok is sokféle kötőanyaggal készülhetnek. Ezek lehetnek kombinációs nitrolakkok, alkid-amin gyanták. Az effektlakkok további típusa a szemcsés felületű bevonatok, amelyekben a szemcsézettség kialakításához üvegszemcséket, habosított polimer szemcséket használnak. A beégetős lakkokkal történő bevonatkialakítás bonyolult és energiaigényes technológia. Továbbá kalapácslakk használata esetén az azonos rajzolat kialakításához jól begyakorolt fényező szakemberre van szükség, ezenkívül a szilikon adalék használata miatt nehéz a meghibásodott részek javítása. A jelenlegi effektlakk típusok hátránya még ezenkívül, hogy a felhasználói igényeknek megfelelő színválaszték csak igen korlátozott mértékben áll rendelkezésre, valamint korrózióvédelmi szempontból a festék típusának megfelelő alapozó felhasználására van szükség. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, melynek kivitelezésével olyan univerzális alapozó festék állítható elő, amely a korrózióvédelem mellett az effekthatást is biztosítja. Fenti cél úgy érhető el, ha a bevonóanyaghoz olyan polimer port vagy granulátumot 1 2 keverünk, amelyet a hozzákeverés előtt meghatározott öszetételű oldószereleggyel kezelünk, melynek hatására a polimer por vagy granulátum megduzzad. A duzzadás alapvető feltétel a megfelelő effekthatás elérésére. A találmány tehát eljárás effekthatású bevonóanyag előállítására poli(vinil-butirál) - ból vagy epoxigyantából és szuszpenziós PVC porból vagy granulátumból, pigmentből és adott esetben egyéb adalékanyagból oly módon, hogy 40—50 tömegrész, 35 tömeg%-os —20°C-on 10 tömeg%-os butanolos oldatban 40—70 MPa/s viszkozitású — poli (vinil-butirál) butanolos oldatát vagy 10 tömegrész 900-as móltömegű 0,2 epoxiszámú epoxigyanta butanolos oldatát a pigmenttel és adott esetben alkalmazott adalékanyagokkal diszpergáljuk, majd hozzáadunk 18—23 tömegrész olyan szerves oldószer elegyben duzzasztott. 5—35 tömegrész mennyiségű, 65—75 K értékű, 500—600 g/1 térfogattömegű szuszpenziós PVC-port vagy 2—4 mm-es szemcseméretű granulátumot, amelyben a szerves oldószer elegy 12—15 tömegrész a PVC-t duzzasztó, 3—5 tömegrész a PVC-t oldó és a többi rész a PVC-re indifferens oldószerből áll, majd a kapott elegyet ismert módon homogenizáljuk. Az általunk kidolgozott eljárás új vonása az, hogy olyan univerzálisan átvonható festéket dolgoztunk ki, amely a korrózióvédelem mellett egyben effekthatású is. A megoldás újszerűsége megnyilvánul abban is, hogy az általunk felhasznált adalék garantáltan biztosítja az azonos és egyöntetű effekthatást, az átszórhatóságot és a javíthatóságot. Az eljárás alapján kidolgozott alapozófesték rendkívüli előnye, hogy bármilyen anyagi minőségű felületre: acél, könnyűfém, színesfém, fa, üveg stb., egyaránt jól tapad és megfelelő alap a különböző típusú bevonó zománcfestékek számára. További előny, hogy az eljárás szerint kidolgozott effekthatást adó bevonóanyag korróziógátló pigmenteket is tartalmaz, így a korrózióvédelmi követelményeket is kielégíti. Az így előállított alapozó festék különleges előnye, hogy bár fizikai úton gyorsan megszárad, egyaránt átvonható levegőn száradó egy- és kétkomponensű zománcokkal, valamint legfeljebb 140°C-on beégethető lakkal is. A találmány szerinti bevonóanyag szükség esetén már egy rétegben is biztosítja a megfelelő effekthatást. A találmány szerinti élj árás lényeges eleme az, hogy az effekthatás kialakításához olyan megfelelően kiválasztott minőségű és szemcseméretű polimer port vagy granulátumot alkalmazunk, amelyet a felhasználás előtt speciálisan előkezelünk. Az előkezelést úgy végezzük, hogy a polimert — minőségét, valamint szemcseméretét figyelembe véve — olyan oldószereleggyel érintkeztetjük, amely elősegíti a polimer részecskék duzzadását, illetve gélszerű állapotba kerülését és részleges szolvatációját. Ez a4 2 5 1° 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
