199539. lajstromszámú szabadalom • Polimerizációképes kompozíciók elsősorban fogászati célokra
HU 199539 B ciós (azaz két vagy több vinilcsoportot hordozó) vinil-vegyűleteket, így például glikol-dimetakrilátot és trietilén-glikol-diakrilátot is felhasználhatunk. Monomerekként csak kevéssé toxikus anyagokat alkalmazhatunk. A fogászati kompozíciókban előnyösen olyan polimerizálható előpolimereket használunk fel, amelyek legalább egy gyűrűs csoportot tartalmaznak, tapasztalataink szerint ugyanis ebben az esetben nő a kikeményített fogászati kompozíciók szilárdsága. Különösen előnyösek azok a polimerizálható előpolimerek, amelyek az etilszerűen telítetlen csoportokat összekötő szénláncban tartalmaznak legalább egy gyűrűs csoportot. A szilícium-alapú szemcsés anyagokat tartalmazó fogászati kompozíciókban — ahol a szemcsék gömbalakú, lemezalakú vagy szabálytalan alakú részecskék lehetnek — a szemcsék legnagyobb mérete előnyösen legföljebb 50 mikron, célszerűen legföljebb 5 mikron lehet. A találmány szerinti fogászati kompozíciókban előnyösen olyan fotoiniciátor rendszereket használunk fel, amelyek legalább egy fotoszenzibilizátort, éspedig fluorenont, szubsztituált fluorenon-származékot, kámforkinont és/vagy valamely (IV) általános képletű a-diketont (a képletben az A csoportok azonosak vagy eltérőek lehetnek, és szénhidrogén-csoportokat vagy szubsztituált szénhidrogén-csoportokat jelentenek), továbbá legalább egy, a gerjesztett állapotú fotoszenzibilizátort redukálni képes redukálószert, például egy aminvegyületet tartalmaznak. A fotoiniciátor rendszert előnyösen szerves peroxi-vegyűletek kel, például szerves peroxidokkal, persav-észterekkel vagy hidroperoxidokkal elegyítve használjuk fel. A találmány szerinti fogászati kompozíciókat ultraibolya fénnyel (azaz körülbelül 230—400 mp hullámhosszú fénnyel) besugározva keményíthetjük ki. Előnyösebbek azonban azok a fogászati kompozíciók, amelyek látható fénnyel — különösen előnyösen 400— 500 mp hullámhosszú fénnyel — besugározva polimerizálnak. A kompozíció polimerizálásához (kikeményítéséhez) esetenként kevert fényt (látható és ultraibolya fényt) is felhasználhatunk. A fogászati kompozíciók előállítása során a polimerizációképes előpolimerben keveréssel vagy nyírással (például a komponensek golyós malomban végzett együttőrlésével) oszthatjuk el a szilícium-alapú szemcsés anyagot. Figyelembe véve azonban, hogy a polimerizációképes előpolimer (vagy annak a kopolimerizálható monomerrel készített elegye) egyes esetekben túl viszkózus, és csak nehezen homogenizálható közvetlenül a szemcsés szilícium-alapú anyaggal, előnyösen úgy járunk el, hogy a polimerizációképes előpolimerhez vagy az előpolimerhez és a kopolimerizálható monomer elegyéhez a szilícium-alapú anyag bekeverése előtt hígítószert adunk, és így megfelelően csökkentjük a massza viszkozitását. 7 6 A szilícium-alapú szemcsés anyag bekeverése után a hígítószert például lepárlással távolíthatjuk el. Hígítószerként előnyösen az előpolimerrel kopolimerizálható, etilénszerűen telítetlen monomért használunk fel, amelynek koncentrációját a szilícium-alapú szemcsés anyag bekeverése után csökkentjük a kívánt értékre. A fogászati kompozícióban lévő szilícium-alapú szemcsés anyag és a kikeményített polimer tapasztalataink szerint különösen jól tapad egymáshoz, ha a szilícium-alapú szemcsés anyagot a polimerizációképes előpolimer, a foszfortartalmú oxisav és a szerves aminvegyület keverékéhez adjuk. Kívánt esetben a fogászati kompozíciókhoz kis mennyiségű pigmentet, opalizáló anyagot és/vagy hasonló segédanyagokat adhatunk. Ilyen segédanyagok felhasználásával húszsinű és/vagy a természetes fogakéhoz hasonló küllemű fogalapokat és/vagy műfogakat alakíthatunk ki. A találmány szerinti fogászati kompozíciókat különféle fogászati célokra, például első és hátsó fogtömő anyagokként vagy műfogak készítésére használhatjuk fel. A kezelés megkönnyítése és a szórt fény okozta kikeményedés veszélyének csökkentése céljából a találmány szerinti fogászati kompozíciókat rendszerint kisméretű (például 1 g befogadóképességű) tartályokba csomagolva hozzuk forgalomba. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1—3. példa 0,25 g, az 1. táblázatban megadott szerves amin és 0,54 g, az 1. táblázatban megadott foszforsav-vegyület elegyéhez 120 g metil-metakrilátot adunk. A metil-metakrilátos elegybe részletekben, spatula segítségével 18 g hidrofil szilícium-dioxidot (Aerosil A130, gyártja a Degussa cég) keverünk be. Az így képződött gélt ezután Greaves gyártmányú sűrített levegős keverőberendezésben nagy nyíróerő fenntartásával addig keverjük, amíg folyóképes diszperziót nem kapunk, amelynek viszkozitása a minimális érték. Ezután a diszperzióhoz annak össztömegére vonatkoztatva 0,04 tömeg% azo-bisz-izobutironitrilt adunk. Az így kapott diszperziókat üveglapokból készített, egymástól 3 mm vastag PVC lemezekkel elválasztott öntőcellákba töltjük. Az öntőcellákat lezárjuk, és körülbelül 30 percre ultrahang-kezelő készülékbe helyezzük gázmentesítés céljából. Ezután az öntőcellákat 55°C hőmérsékletű vízfürdőbe merítjük, és körülbelül 16 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezalatt végbemegy a monomer polimerizálódása. Az öntőcellákat további 1 órán át 65°C-os, majd újabb 3 órán át 70°C-os vízfürdőben tartjuk, ezután kiemeljük a'vízfürdőből, a cellákból kiemeljük a kikeményedett, szilícium-dioxid töltőanyagot tartalmazó polimert, és a mintákat a polimerizáció teljessé tétele céljából I10°C-ra felfűtött szárítószek-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
