199535. lajstromszámú szabadalom • Bevonószer és eljárás bevonatok előállítására, főleg betonok és szénacélok felületvédelmére

HU 199535 A 2 A találmány tárgya bevonószer és eljá­rás bevonatok előállítására, főleg betonok és szénacélok felületvédelmére. Mint ismeretes, régóta problémát jelent oly bevonatok készítése, melyek beton, fémek vagy más alapanyagok felületét az agresz­­szív hatásokkal, elsősorban savak, mint pl. sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, hangya­sav, stb. de lúgok vagy agresszív sók hatá­sával szemben is ellenállóvá teszik. Ilyen célra már régebben gondoltak különböző mű­gyanták alkalmazására is. Ismert pl. poliészter vagy poliuretán ala­pú műgyanták alkalmazása e célra. E gyan­tákat egy vagy több rétegben vitték fel a vé­dendő felületre éspedig különböző töltőanya­gokkal keverve. A töltőanyagok mibenléte, a rétegszámok és rétegvastagságok a külön­böző eljárásoknál eltérőek. Ezen bevonatok kétségtelenül biztosítottak bizonyos fokú vé­delmet az agresszív hatásokkal szemben, de felvitelük általában meglehetősen kényes mű­velet és a készült bevonatok hőfok és kon­centráció tűrése viszonylag kicsi. Ily módon a bevonatok könnyen tönkrementek és ez­által a védelem megszűnt, a bevonatokat is­mételten fel kellett vinni. Ezen túlmenően pl. a poliészter bevonatok nem lúgállóak és ráadásul meglehetősen drágák is. A találmány célja oly bevonószer kidol­gozása volt, amellyel a védendő felületeken, elsősorban beton és fém felületeken az ag­resszív hatásoknak ellenálló bevonatok vi­szonylag könnyen létrehozhatók, és e bevo­natok tartósak, különböző hőmérsékleteknek és agresszív anyag koncentrációknak meg­felelően ellenállóak. Ezen belül cél volt sa­vaknak, lúgoknak és sóknak egyaránt ellen­álló bevonatok készítése, továbbá olyanoké, amelyek erősen agresszív hatásoknak, pl. erős, viszonylag tömény savaknak is ellenállnak. Emellett azt is célul tűztük ki, hogy e bevo­nószer gazdaságosan alkalmazható legyen. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a kívánt sajátságokat olyan bevonat biztosítja, amely egyfelől egy sav hatására térhálósodó anyagból, másfelől egy ezen anyag felvitelét lehetővé tevő oly hordozó térhálóból, amely térhálóba a sav hatására térhálósodó anyag térhálója beépül, valamint töltőanyagból áll. Felismertük továbbá azt, hogy az önma­gukban ugyan mérsékelten sav- és hőálló epoxi-amin addukt alapú bevonatok a kívánt ellenálló hatást ugyan még töltőanyagokkal együtt sem fejtik ki, de ha ezen bevonóanya­got oly anyaggal párosítjuk, amely sav ha­tására térhálósodik, úgy e térháló a kialakult epoxi-poliamin térhálóba beépülve biztosít­ja a megkívánt nagyfokú ellenállóképességet. Azt is felismertük, hogy ezen utóbbi fela­datra oly furángyanták alkalmasak, melyek önmagukban nem képeznek filmet, és így azokból megfelelő bevonat nem készíthető, feltéve, ha e íurángyanta oly mértékben lett 1 víztelenítve, hogy szárazanyagtartalma leg­alább tömeg 75% és maximum tömeg 88%, előnyösen pedig 80—88 tömeg% között van, továbbá amely a szabad formaldehid és más szennyező anyag tartalmától nagymértékben mentes. Ilyen jellegű furángyantára vonat­kozik az „Eljárás polikondenzációs műgyan­ták sajátságainak javítására" című és 3512/ /85 alapszámú, korábban már benyújtásra került magyar szabadalmi bejelentés. A találmányt ennek megfelelően egyrészt egy kétkomponensű bevonószer képezi agresz­­szív hatások elleni védőbevonatok előállí­tására, melynek egy komponense töltőanyagos epoxigyanta, másik komponense pedig amin­­-addukt térhálósító és, azzal jellemezhető, hogy epoxigyantás komponense töltőanyagon és oldószeren kívül egy ahhoz kevert, 75— 88 tömeg% szilárdanyag tartalmú és szeny­­nyezéseitől megtisztított furángyantát is tar­talmaz. E bevonószer epoxigyantás komponense a két komponens együttes mennyiségére vo­natkoztatva 15—25 tömeg% -ban szilárd epoxi­gyantából, 24—40 tömeg%-ban töltőanyag­ból, 7—12 tömeg%-ban oly furángyantából, melynek szilárdanyag tartalma 75—88 t%, előnyösen pedig 80—88 t% közötti és szeny­­nyezéseitől megtisztított, valamint 15—25 tö­­meg% oldószerből áll. A másik komponen­se amin-addukt térhálósító, melynek meny­­nyisége a két komponens együttes mennyi­ségére vonatkoztatva 7—9 tömeg%. A találmány szerinti bevonószer töltőanya­ga célszerűen vagy grafit, vagy legalább két­harmad részben, előnyösen ennél magasabb hányadban grafit, míg a maradék talkum és/vagy kvarcliszt és/vagy korund. Az alkalmazott oldószer a következő szer­ves oldószerek legalább egyike: xilol, toluol, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton. A találmány szerinti agresszív hatások­nak ellenálló bevonatok előállítására szolgá­ló eljárásnak pedig az az elsődleges jellem­zője, hogy az epoxi-amin addukciót az epoxi­­-poliamin térhálóba felületileg beépülő, 75— 88 t%, célszerűen 80—88 t% szilárdanyag tartalmú, szennyezéseitől megtisztított furán­­gyanta jelenlétében, már a felvitt bevonat­ban játszatjuk le, majd ezt követően felü­letileg savval térhálósítjuk a furángyantát. Ezt oly módon érjük el, hogy közvetlenül a bevonat készítése előtt adagoljuk az epoxi­gyanta, töltőanyag, furángyanta és oldószer alkotta bevonószer komponenshez az amin térhálósító komponenst, és az így létrejövő bevonószer keveréket visszük fel — alapos elkeverés után — egy vagy több rétegben a védeni kívánt, előkészített felületre. Ha az elkészült bevonat pl. egy sav tárolására szol­gáló tartály belsejében készül, úgy e sav tér­­hálósítja a furángyantát. Ha azonban a be­vonat annak elkészülte után lúgos vagy sós hatásoknak lesz csak kitéve, úgy ezen igény­­bevételt megelőzően a bevonat furángyanta 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom