199519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-acilát monomer alapú térhálós polimerek előállítására
HU 199519 B a reakció kezdetétől fogva inert gázzal, előnyösen nitrogénnel öblítjük. A. reakció befejezése után az el nem reagált monomert a reakcióedényből eltávolítjuk, előnyösen csökkentett nyomáson, például 0,1—15 torr közötti nyomáson végzett desztillációvaf. A monomer eltávolítása után a diszpergálószert a szilárd polimertől elválasztjuk, például dekantálással, szűréssel vagy leszívatással. Az esetlegesen jelenlévő hígítószert a vízgőzdesztiliációt megelőzően távolítjuk el. Végül szükség esetén a kapott polimerizátumot könnyen illő szerves oldószerrel, például valamilyen szénhidrogénnel, alkohollal vagy acetonnal mossuk, majd szárítjuk. A szárítás hőmérséklete általában 20—100°C, előnyösen 20—80°C, és előnyösen csökkentett nyomáson végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított poli (vinil-acilát)-gél nem hidrofil, így vízben történő felhasználáshoz az észtercsoportpkat hidrolizálni kell. A hidrolízist ismert módon alkálikus úton végezhetjük, amikor a terméket először alkoholban, így például metanolban duzzasztjuk, majd vizes alkáliát, például nátronlúgot adunk hozzá, vagy az alkoholban duzzasztott termék elszappanosítását katalitikus mennyiségű savval vagy bázissal végezzük, amikor is a keletkező észtert folyamatosan desztillációs úton eltávolítjuk (1 517 935 számú NSZK-beli szabadalmi leírás). Az elszappanosítási reakciót bármikor megszakíthatjuk, így a kívánt mértékű, a felhasználási területnek megfelelő hidrofil gélt állíthatjuk elő. Amennyiben a poli (vinil-alkohol) gyöngypolimerizátumot biológiailag aktív anyagok hordozójaként alkalmazzuk, amikor is azok kovalens kötéssel kötődnek a hordozóhoz, sok esetben előnyös, ha a gélanyagot felhasználás előtt ún. „spacerekkel" módosítjuk. A „spacerek" megnevezés alatt olyan vegyületeket értünk, amelyek a hordozóanyaghoz, valamint a biológiai anyaghoz egyaránt kötődnek és a kettő között így mintegy hidat képeznek. A gyöngypolimerizátum, valamint a spacerek reagáltatását végezhetjük az acilátcsoportok elszappanosítása előtt vagy után. Az átalakulás mértéke függ többek között a spacerek lánchosszúságától, valamint az acilátcsoportok hozzáférhetőségétől, valamint a szekunder képződött hidroxilcsoportoktól. A találmány szerinti eljárással előállított polimereknél felhasználható spacerek lehetnek ismçrt homo- vagy hetero-bifunkciós vegyületek, amelyek második funkciós csoportja a biológiailag aktív anyagokhoz való kapcsolódásra szolgál (például 2 421 789 számú, 2 552 510 sáámú NSZK-beli szabadalmi leírások, Ullmann Vegyészeti Lexikon, 4. kiadás, 5. kötet 540, és „Characterization of Immobilized Biocatalysts", Verlag Chemie, Weinheim, /1979/, 53). Esetünkben felhasználható spacerek például, amelyek a következő csoportok 'bevitelére alkalmasak: 7 (CH2)„-NH2; n=2—12, 8-(CH2)„-CH-CH2; n=l—8 -(CH2)„-CH - CH2; n=l—8 \/ NH O //-(CH2)„-C ;n=l—8, X=H, OH, halogén\ X atom, N3, OR;-(CH2)„-CH ;n=l—6, R= 1 —6 szénatomos OR alkilcsoport; -ch2-c6h«-y, y=nh2, n2, NCO. A találmány értelmében előnyösek azok a spacerek, amelyek hidrolízisnek ellenálló kötésekkel rendelkeznek, így például az epiklór-hidrin vagy annak homológjai (a,ß-epoxi-(i>-halogén-alkánok). A poli (vinil-alkohol)/poli(vinil-acilát) átalakítását oldószerben vagy oldószer nélkül végezzük, előnyösen valamilyen katalizátor jelenlétében. A reakcióidő, a reakcióhőmérséklettől függően általában 30 perc és 24 óra közötti érték, szobahőmérséklet és az epiklór-hidrin viszszafolyatási hőmérséklete (113— 115°C) között. Katalizátorként általában szilárd NaOH- ot vagy vizes alkáliákat, dimetil-formamidot, trietil-amint vagy savas katalizátorokat használunk. Biológiailag aktív anyagok megnevezés alatt az in vivo vagy in vitro hatásos természetes vagy mesterséges úton előállított anyagokat értjük, így például enzimeket, aktivátorokat, inhibitorokat, antigéneket, antitesteket, vitaminokat, hormonokat, effektorokat, antibiotikumokat, proteineket. Ez utóbbi kategóriába beletartoznak olyan fehérjék is, amelyek bizonyos nem fehérje szubsztituenst tartalmaznak, amelyek lehetnek például fém-ionok, poliszacharidok, porfirilcsoportok, adenin-dinukleotidok, ribonukleinsavak, vagy foszfolipidek. Proteinfragmensek, például enzimek aktív molekularészei, szintén beletartoznak a biológiai aktív anyagok körébe. Az előzőekben felsorolt biológiailag aktív anyagok közül a találmány szempontjából előnyösek az enzimek, így például a következők: ureáz, penicillin-aciláz, D-aminosav-oxidáz, adenil-dezamináz, alkohoi-dehidrogenáz, aszparagináz, karboxi-peptidáz, chimotripszin, difoszfoészteráz, a-glükozidáz, glükóz-izomeráz, glükóz-oxidáz, glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz, hexokináz, invertáz, ß-laktamáz, laktáz, laktát-dehidrogenáz, különböző lektinek, NAD-kináz, neuraminidáz, papain, peroxidáz, foszfatáz (alkalikus vagy savas), 5’-foszfor-diészteráz, piruvát kináz, ribonukleáz, tripszin. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
